Keith Richards a napokban mesélt Chuck Berryhez fűződő emlékeiről a Rolling Stone-nak. Az egyik legerősebb sztorija az volt, mikor a Rolling Stoneszal New Yorkban látták játszani Berryt. Keith Richards azt mesélte, hogy a koncert után ő is ott volt a backstage-ben, aztán valahogy bekerült Berry öltözőjébe is. Meglátta az öreg gitárját a tokjában, és mindenféle komolyabb szándék nélkül kézbe vette. Alig érintette meg a húrokat, mikor Chuck Berry
meglepetten belépett az öltözőbe, és azzal a lendülettel behúzott neki egyet.
Richards azt mondta, akkor kicsit meglepődött, de utánagondolva a dolognak, egy percig sem hibáztatta Berryt, akit egyébként példaképeként is emlegetett. Azt mondta, ő is valami nagyon hasonlót csinált volna, ha rányit valakire, aki az öltözőjében babrál a gitárjával.
Keith Richards egyébként őszinte tisztelettel, és nagyon jó emlékeket mesélt Berryről, aki szerinte kicsit tüskés figura volt,
de közben nagyon melegszívű is.
Ezt azonban nem mindig és nem mindenkinek szerette megmutatni. Richards azt mondta, hogy „ő mindannyiunk nagyapja volt. Ha mondjuk, valakinek nem Berry volt a kimondott gitáros példaképe, akkor is biztosra lehetett venni, hogy arra a példaképre viszont hatással volt”.
Berry gitárjátékáról Richards azt is mondta: túl azon, hogy bemozogta az egész színpadot, fontos volt, hogy Berry az egész karját használta a pengetéshez. A válla és a könyöke is végig mozgásban volt, míg a legtöbb mai gitáros szinte csak a csuklójával dolgozik. Richards aranyosan bevallotta, hogy
ő még mindig csak próbálja valahogy bevonni a vállát a játékba.
Richards mesélt a Hail! Hail! Rock 'n' Roll forgatásáról. A dokumentumfilmet Chuck Berry hatvanadik születésnapjára készítették, és a forgatáskor Richards több zenésszel együtt odaköltözhetett Berryhez. Azt mondta, egy gyerekkori álma vált ezzel valóra. Az egyik legérdekesebb emléke erről egyáltalán nem zenei jellegű. Azt mesélte, hogy az egyik éjjel valami zajra kelt fel. Kiment, hogy megnézze, mi az, és akkor látta, hogy Chuck Berry egy óriási géppel mossa a szőnyeget. Hajnali három óra volt, és Berry csak annyit mondott, mikor meglátta a csodálkozó Richardsot: valakinek meg kell csinálnia.