Eugenio Barba, a huszadik század egyik legnagyobb hatású színházművésze, akinek életműve már évtizedek óta vizsgatétel a világ legtöbb színházművészeti egyetemén, a dán Odin Teatret két előadását is elhozta. Itt volt a stockholmi Királyi Színház is, ők a Hedda Gablerrel jöttek. Nagy sikere volt az egyik legnagyobb élő színházrendező, a litván Eimuntas Nekrosius Kafka-adaptációjának is, híres társulata, a Meno Fortas adta elő. De Shakespeare-estjével itt volt és óriási sikert aratott az egyik legnagyobb európai színész, Andrzej Seweryn. Varsói színházával jött, korábban évtizedekig a párizsi Comedie-Francaise első színésze volt, Patrice Chéreau-tól Peter Brook-on és Jacques Lassalle-on át Claude Régy-ig a legnagyobb színházművészeknél játszott főszerepet, sikeres rendező is, és Andrzej Wajda több remekművének főszereplője.
Négy előadásnak egészen kivételes sikere volt, a nézők a végén – Magyarországon színházban azért viszonylag szokatlan módon – felállva ünnepelték a színészeket, az egész előadást:
Vidnyánszky Attila a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházban rendezte meg a Bűn és bűnhődést. Ez önmagában már nagy elismerés, mert kiérdemelni azt a lehetőséget, hogy
egy nem orosz művész színpadra írhassa és megrendezhesse a világirodalom egyik legnagyobb orosz regényét az egyik leghíresebb orosz színházban
(ami természetesen a világ egyik legjobb színháza is), nyilvánvalóan kivételes megtiszteltetés. A közel 6 órás, csodálatos előadást hosszan ünnepelték a nézők.
Alvis Hermanis Fekete tej című előadását saját társulatának rendezte meg Rigában. Az állati és emberi létről szóló, bölcs, szívszorító és kivételesen költői előadás páratlan sikert aratott.
Alvis Hermanist a legfontosabb európai színházi folyóirat a tíz legnagyobb élő színházrendező közé választotta.
Hermanis rendezte télen a milánói Scala évadnyitó előadását (ami operarendezők között hivatalosan a legtöbb, amit el lehet érni), és a bécsi Staatsoper húsvéti Parsifal premierjét is.
Silviu Purcarete, a Romániában élő, de Franciaországban világhírűvé vált rendező különleges, felkavaró Faust-ját egy hatalmas ipari csarnokban adták elő. A kivételes előadásban a Mephistot több jelenetben meztelenül játszó Ofelia Popii az egyik legnagyobb európai színpadi színésznő. A minden túlzás nélkül
zseniális előadás szereplőit a közönség gyakorlatilag nem akarta elengedni az előadás végén.
Purcarete egyébként a jövő évadban a Nemzeti Színházban a Cseresnyéskertet fogja rendezni, nem kell hozzá nagy jóstehetség megállapítani, hogy a következő magyar színházi évad nagy eseménye lesz.
Rimas Tuminas litván rendező gyönyörű, szívszorító és hihetetlenül látványos Jevgenyij Anyeginje négy órás előadás, de a nézők itt sem akartak hazamenni, többségük láthatóan sajnálta, hogy véget ért. Tuminas egyébként a híres moszkvai Vahtangov Színház művészeti vezetője, az ő produkciójuk az Anyegin. A sokszor vidám jelenetekből is építkező, színpadtechnikailag is bonyolult előadás végül
a fesztivál egyik legszívszorítóbb darabja lett.
A páratlan sikerű és színvonalú előadásokon egyébként a magyar színházi élet legismertebb vezetői, mások mellett a Nemzeti Színház, a Katona József Színház, az Örkény Színház, a Radnóti Színház vagy éppen a Vígszínház vezetői is ott voltak. Jövőre pedig a jubileumi, már az ötödik MITEM-következik.