Ez az ember 64 évesen is felfalja a színpadot

Piramis koncert az Ifi parkban, Várkert bazár. 2017.06.15

A Várkert bazár Volt egyszer egy Ifipark elnevezésű koncertsorozata csütörtökön indult egy Piramis évek-fellépéssel. Ez az a Piramis-utódzenekar, amelyben Révész Sándor mellett Závodi János képviseli az eredeti felállást. A másik ilyen együttes továbbra is Piramis néven fut, abban ugyancsak játszik Závodi, mellette pedig ott van még Gallai Péter és Köves Miklós a klasszikus formációból. Som Lajos egészségi állapota miatt nem tud már fellépni egyikben sem. Mi most a Piramis évek koncertjére mentünk el, többek között azért, mert nem volt még olyan, hogy az egykori Ifipark területén, a mostani Várkert bazárban bárki is fellépett volna a régi nagy bandák közül. A Tabáni Garázsvásárban váltott néhány baráti szó után cél az Ybl Miklós tér, onnan pedig az Öntőház udvar. 

- Hol van a tömeg? Már fél órája be lehet menni.
- Nem tudom, de ezen ne parázz, lesznek elegen.

Fotós kollégámmal, Sándorral az Ybl Miklós téren kissé meglepve nézegettük az épphogy csak gyülekező embereket. Igaz, még bő egy óra volt a kezdésig, ráadásul már régen eladták az összes jegyet. Nyilván jól kiszámolták, hányan férnek el kényelmesen az Öntőház udvarban. Csak valahogy tényleg nem akarózott dagadozni a tömeg. Mindegy, elindultunk föl, hogy megnézzük, hátha már mindenki bent van.

Korok

Az már lent, a téren feltűnt, hogy a közönség nagy része azokból áll, akik annak idején is rajongtak a Piramisért, és jártak a bulikra, esetleg zarándokként a többi fiatallal együtt Révész Sándor vagy Závodi János lépcsőházába, hátha találkoznak a bálványokkal. Szóval az átlagéletkor 40 és 50 között volt, talán valamivel közelebb az 50-hez. Kevés 20-30 körülit láttunk, az biztos. Ez persze nem baj, ha csak arra nem gondolok, hogy

milyen sok fiatal maradt le erről a koncertről, és valószínűleg marad le általában a Piramisról.

A nézgelődés után elindulunk fel a lépcsőkön, emelkedőkön. A téren még a Karthago Requiem-jét halljuk, fent viszont már egy LED-fal vár minket, rajta Nagy Feróval, a környéki hagfalakból pedig bömböl a „lángosképű állat a babám”. Megyünk tovább. A jegypénztár előtt néhány méterre lévő padon két fiatal, 20 körüli lány ül. Megkérdezem (magyarul), hogy ők is a Piramisra jöttek-e. Igazából választ nem kapok, pedig látszik rajtuk, hogy nem turisták, értették, amit mondtam.

Azért megteltek a hátsó sorok is a koncert elejére. Még több fotóért kattintson a képre! Fotó: Csudai Sándor - Origo

Megvannak a jegyek, bejutunk az udvarra, ahol még mindig csak lézengenek az emberek. Fél 8 van, még fél óra a kezdésig, de tiszta matinéhangulat van még mindig. Sándor tovább nyugtat, várunk, körbejárjuk az egész placcot, felkukkantunk a VIP-teraszra is, ahol valami büfé köré gyűltek. Maradunk lent, büfé itt is van. Elmúlik 8 óra, megközelítjük a színpadot, jó 20 méterre vagyunk. Na, szép lassan gyűlnek az emberek is. Végre. Elöl már üvöltözi a türelmetlenebbje, hogy „kezdjétek, kezdjétek”. Mellettem négy nőt fényképez egy ötödik. Mondom neki, hogy gyorsan álljon be ő is, lekapom őket együtt. A legidősebb elmondja, hogy köztük van az unokahúga is, aki

5-6 évesen a telkükön tombolva énekelte

a Kóbor angyal-t, valami deszkával a kezében. Az volt a gitár. De gyorsan vége szakad az ismerkedésnek, mert megjelennek a zenekar tagjai a színpadon. Jönnek a fiatalok: a dobos Delov Jávor, a gitáros-vokálos Horváth Ákos, a gitáros Nagy Gergő, Megyaszay István basszusgitárjával és persze Závodi János. Nekikezdenek, és jó egyperces ráhagyással megjelenik Révész is a színpadon, a közönség tombol. Hátranézek, és látom, hogy bezárult a kör, tele az udvar. Igaz, hogy nem állunk egymás lábán. Viszonylag szellősen, de csak megtelt a placc.

Erő

Révész baromi jól néz ki. Szürke atlétában rázza magát, és az első pár lépésével meg is hódítja a színpadot. A többiekre is figyelünk, de csak egy-két pillantás, hangszernézegetés, aztán vissza Révészre, néha Závodira. Hihetetlen, mennyi erő szorult ebbe a fickóba. Pár nap múlva lesz 64, de ilyen messziről például csak az őszes haja árul el bármit is a koráról.

Révész az első pillanattól uralta a színpadot. Még több fotóért kattintson a képre! Fotó: Csudai Sándor - Origo

Jön a második szám. Tökéletes választás a bemelegedéshez, a nézőtéri helyezkedéshez: a Gyere közelebb-bet játsszák, Aztán jön a Másnap olyan hatalmas lett a világ. Ebbe már beszáll Horváth Ákos – gitárja mellett – vokállal is. Tökéletesen egészíti ki Révész hangját, vagy inkább teszi teljessé. Persze nem elvárható, hogy Gallai egyedi, Révészével szinte egyenrangú, mégis külön világot jelentő énekét hozza, mivel

ez nem is célja a Piramis éveknek.

Még akkor sem, ha már a rendezvényt bejelentő sajtótájékoztatón mondták, hogy igyekeznek a lehetőségekhez képest eredeti formájukban visszaadni a Piramis-dalokat. Ákos éneke tehát pont elég, gitárjátéka pedig rendkívül meggyőző. Janóval egy oldalon állva nyúzzák a hangszereket. Hol felváltva, hol kiegészítve egymást, hol pedig egyszerűen csak engedve a másikat érvényesülni. Ráadásul hárman vannak, mert ott van még a szintén gitáros Nagy Gergő is a színpad másik oldalán.

Závodi János és a menőre kopott Les Paulja - még több fotóért kattintson a képre! Fotó: Csudai Sándor - Origo

A dal után valaki az első sorokból bedob egy fél lepedőt vagy törölközőt, amire azt írták, SZERESS. A dobó ezzel valószínűleg azt is el szerette volna mondani, hogy ott volt az 1992-es koncertek valamelyikén. (Ott készült a Szeress című koncertlemez.) Révész magasba emeli, aztán összehengerítve a nyakába teszi. Aztán jönnek sorban a slágerek. A következő az Őszintén akarok élni. Itt már szinte sötét van, megint nagyon jó időzítés, igaz, ezúttal teljesen véletlenül. Ez az első szám, ahol már

komolyan beszáll a dalba a tömeg.

De Révész nem adja át a sorokat a közönségnek, vagy csak alig, és ez így van jól. Ezután Révész bemondja, hogy valami baj van a dobokkal, és ezért egy kis technikai szünet következik, ami valójában 6-8 másodpercig tart. Nem lehet tudni, hogy komolyan mondta-e, de már kezdik is a Ha volna két életem-et. A koncert előtt hallott, „a Révésznek azért még mindig jó hangja van” vélemények itt megerősödhettek. Az „úgy fáj”-t háromszor is elhúzza a dal végén, és a harmadik szinte széthasítja a hangfalakat.

Horváth Ákos, Závodi János, Delov Jávor, Révész Sándor, mögötte Megyaszay István, a jobbszélen pedig Nagy Gergő - még több fotóért kattintson a képre! Fotó: Csudai Sándor - Origo

A Ha volna két életem után Révész egy meglepetést jelent be. A következő szám ugyanis David Bowie emlékének szól. Elmondja, hogy ugyan nem volt az első számú kedvence, de kétségtelen, hogy a világ zenei életének ikonikus alakja, ezért írták a dalt Závodival Bowie tavalyi halála után. A szám nagyon dögösen kezdődik, mégis kénytelen vagyok szünetet tartani. A férfi WC-nél kisebb tumultus, úgy látszik, sokan választották ezt, a Piramis-életmű legkevésbé veretes dalát a szünethez. Mire visszaérek, a basszusgitáros, Megyaszay István áll elöl, mert Révész előreküldte. Nyom egy bugyborgós basszusszólót, amit alig lehet követni,

olyan elképesztő a tempója.

Mondjuk, valószínűleg nem véletlenül használ öthúros gitárt. Lemaradtam volna a bemutatásról? De hát ez nem is a Becsület... Nem, nincs gond, megyünk tovább. Jön a Csak rövid idő, aztán a Szabadnak születtem, és örülhet az unokahúg is, amikor elindul a Kóbor angyal. Még mindig itt állnak mellettem, és most előrébb is tolják a nőt. Erre azért mindenki rendesen rákapcsol, viszont a végén Révész elköszön. Lemennek, megy a vissza ezerrel, a fények elalszanak, lankad a közönség is, telik az idő.

Végül jó két perc után visszajön Révész és Nagy Gergő. Révész elmondja, hogy a megváltozott felállás miatt kénytelenek voltak hozzányúlni bizonyos dalokhoz. A Szállj fel magasrá-t kezdik. Csak a gitár és Révész. Így is nagyon jól szól a dal, de persze hiányzik az a Gallai-hang. A szám végén visszajönnek a többiek is, Révész bemondja a következő számot, a Csak néhány jó szó-t, amit 1979-ben, a Nagy buli című koncertalbum felvételekor játszottak először ugyanitt, az egykori Ifiparkban.

Még több fotóért kattintson a képre! Fotó: Csudai Sándor - Origo

Aztán jön a Becsület, ez már a búcsú lesz. Révésznek mindenkiről van legalább egy kedves szava. Kiderül, kinek van gyereke, ki a jó barát. A legjobb Závodi bemutatása. Nem csak a szokásos „Budapest szép ajándéka” szöveg miatt, hanem azért, ahogy Závodi röhögve igazítja a haját, és lép előrébb, mielőtt megtépné a Les Paulját. Most Horváth Ákos mutatja be Révészt, sűrű megköszönés, elköszönés, lemenés, sötétség. Indulunk.