Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Of Mice & Men frontembere, Austin Carlile egy súlyos betegség miatt hagyta ott az együttest 2016 végén. A Marfan-szindróma örökletes betegség, aminek súlyos szív- és érrendszeri betegségek, nagyon komoly ízületi gyuladások, vázrendszeri deformitások lehetnek a következményei. Carlile-nak
többek között már szívműtétje is volt,
és előfordult olyan is, hogy a bordái mozdultak el koncert közben, és állítólag az eröltetett hörgés és üvöltés különösen káros volt az állapotára. Carlile már egyszer felhagyott a hagyományos orvoslás szereivel is, egyszerűen hátat fordított a felírt gyógyszereknek. A frontemberi posztját az együttes basszusgitárosa, Aaron Pauley vette át, aki korábban sokat énekelt a számokban, az ő hangja képviselte a józanságot, ha a metalcore-ral kapcsolatban lehet finomságról beszélni, akkor az ő hangja valami ilyen funkciót töltött be korábban. Az együttest telefonon értük el, éppen Svájcban voltak egy fesztiválon. A dobosból, Tinóból sikerült is kihúzni néhány információt többek között az új felállásról és arról, mivel is készülnek a VOLT-ra.
Szia! Itt Tino, az Of Mice & Men dobosa...
Szia, Valentino! Hogy vagy?
Köszönöm, jól. Itt vagyunk Svájcban, a Greenfield Fesztiválon.
Ma este játszotok, ugye?
Igen.
Most délután három óra van, és lassan itt a koncert... Hogy készültök ilyenkor?
Már itt vagyunk a helyszínen, és volt egy jó kétórás utunk ide a hotelből. Ezalatt pedig egy halom nagyon hangos zenét hallgattunk.
Saját zenét hallgattok ilyenkor?
Nem, más zenéket, nem a miénket. Azt majd később. (nevet) Egyébként pedig csaptunk egy kis vendégséget, mert egy csomó barátunk is itt van ma. A koncert előtt velük lógunk, aztán ahogy közeledünk az estéhez, úgy kezdünk mi is egyre jobban készülődni. Nagyjából egy órával a kezdés előtt újra átbeszéljük a setlistet, az már az igazi hangolódás. Az ilyen napokon egyébként van, hogy teljesen mást csinálunk, nem zenélünk, de gyakran írunk is ilyenkor. Már zenét. Szóval teljesen változó. Ez a nap eddig nagyon jól alakul.
Mit tudsz Aaronról, hogy bírja az új, frontemberi szerepkört?
Nagyszerűen. Egyébként időbe telt, míg megemésztettük Austin távozását, és kitaláltuk, hogy legyen. Aztán rájöttünk, hogy a legjobban így, Aaronnal tudjuk pótolni Austin hiányát. Bementünk a próbaterembe, jammelgettünk új zenékkel – úgy szoktuk mondani, hogy csörömpölünk. Na, és a csörömpölés közben jöttek a régi számok is, Aaron pedig énekelte, üvöltötte őket. És akkor éreztük, hogy ez jó lesz. Amúgy is féltünk attól, hogy valami tök új embert hívjunk, mert egy nagyon jól működő egységet hoztunk össze az évek alatt. Az látszott, hogy Aaron szívesen élne a lehetőséggel, és vállára is vette az egészet. Aztán az egyik gitáros, Alan is előrébb lépett, és beszállt a vokálba, ráadásul az én dobom is körbe van mikrofonozva, tehát
ha kell, én is leüvöltöm a fejemet ott hátul.
Persze az egész teljesen más így, hiszen Austin nincs többé a bandában. De szerintem ez egy ugyanolyan kihívás, mint az életben bármelyik, amihez eggyel feljebb kell lépni, hogy kihozhasd magadból a legjobbat. És ezen vagyunk most mi is ebben a helyzetben. De visszatérve a kérdésedre, szerintem Aaron ezt nagyon jól megugrotta, még ha nem is számított hasonlóra, mikor csatlakozott a bandához.
Ezek szerint ez a felállás nem átmeneti, és nem is szeretnétek új frontembert keresni.
Nem igazán. Úgy érezzük, hogy most megvan az egység ahhoz, hogy átadjuk a zenét akár így, négyen is. Igazából ez a legnagyobb kihívás nekünk, hogy tudjuk-e hozni ugyanazt a hangzást, vagy akár még jobbat, mint eddig. No meg az is kihívás, hogy így írjuk meg a valaha volt legjobb Of Mice & Men-zenéket.
Esetleg éreztétek, hogy megváltozott volna a közönség hozzáállása a zenekarhoz a váltás után?
Rengeteget játszottunk már az Államokban azóta, hogy Austin elment. A fogadtatás pedig mindig elképesztően jó volt. Szóval nem érzünk semmi olyat, hogy megváltoztak volna a rajongók. Ráadásul azért is esik ez jól, mert egy ideig nem is koncerteztünk, leginkább csak a bandára, a hangzásunkra koncentráltunk.
Megjelentek olyan hírek a sajtóban, hogy Austin nem csupán betegsége miatt hagyta el a bandát, hanem azért, mert nem tudott rendesen kiteljesedni, nem írhatta azt, amit igazán akart. Ez igaz?
Nem, ez egyáltalán nem igaz. Sajnos már többször jelent meg rólunk is fals információ, ez nem újdonság. Eddig az Of Mice & Menben mindig összhang volt a tagok között, még akkor is, ha volt pár cserénk. Szóval Austin valóban
kizárólag a betegsége miatti kényszerből szállt ki.
Sajnos az emberek hajlamosak kitalálni és szétszórni negatív dolgokat, főleg azokról a jelenségekről, amiket nem igazán értenek. És nemhogy semmi ilyesmiről nincs szó, de azóta is szoros a kapcsolatunk Austinnal, és ugyanúgy támogat minket, ahogy mi is őt.
És elképzelhető, hogy fog még nektek zenét vagy dalszöveget írni?
Nem. Egész egyszerűen azért, mert teljesen kiszállt, nem zenél, nem üvölt már. Az emberi, baráti kapcsolat maradt meg köztünk. Egyébként nem is mondhatok túl sokat arról, hogy milyen tervei vannak, mert ez az ő dolga. Az biztos, hogy aktív marad, de már új dolgok kerültek képbe, amik legalább annyira fontosak neki, mint a zene.
Azt már többször nyilatkoztátok, hogy a legutóbbi album, a Cold World másképp, leginkább sokkal természetesebben állt össze, mint a korábbiak. Ez hogyan befolyásolta a zenei anyagot? Más szóval, kicsit provokatívan: ez jobb, mint az előzők?
Mi természetesen soha nem fogjuk megítélni, melyik albumunk a legjobb. Mi úgy gondoljuk, hogy zenészként folyamatosan fejlődünk. Persze ezért mondhatnám, hogy a legutóbbi a legjobb. De inkább azt mondom, hogy az adja a legfrissebb képet az együttesről. Arról, hogy hol tartunk az életünkben. És ez ugyanúgy igaz volt mindegyikre, amikor friss volt. Mindig
őszintén dolgoztuk fel rajtuk azokat a dolgokat, amik történtek velünk, és amiket csináltunk.
Vannak együttesek, akik szinte mindig ugyanolyan zenét adnak ki, mi viszont minden egyes albummal a próbáljuk a zenei határainkat feszegetni. Egyébként az is megkülönbözteti az albumainkat, hogy milyen körülmények között vettük fel. A felvételnél készen volt-e már minden, vagy még ott is sokat változtattunk. Ez mind-mind befolyásolja a végeredményt. Azt azért elmondhatom, hogy mindaz alapján, amit feldolgoztunk benne, a Cold World az eddigi legfontosabb lemezünk.
Beszéltél a fejlődésről, és azt is tudni, hogy elég termékeny az együttes. Az utolsó lemez 2016-ban jött ki, az előtte lévő meg 2014-ben... Ha fejben követjük a ritmust, akkor jövőre már lehet számítani a következő OMM-lemezre?
Dátumról még nem beszéltünk a srácokkal, de azt elmondhatom, hogy már most van annyi új anyagunk, ami simán kitesz egy lemezt. De mindenképpen szeretnénk még többet írni, és persze megnézni, hogyan teljesítünk a mostani turnén, főleg itt Európában. Ezeken a fesztiválokon rengeteg zeneőrült van, és így mi is jól tudjuk tesztelni, hogy mi az, amit jól csinálunk, mi az, amit esetleg nem. Azt mondtad, termékenyek vagyunk, nem tudom, hogy ez így van-e, de biztos, hogy
állandóan írjuk a zenéket.
És az itteni közönség inspirációnak is nagyon jó. Egy halom olyan ember vesz körül ilyenkor minket, akik odavannak a zenéért, és egy közösség alakul ilyenkor ki, ami nagyon jó az alkotáshoz is. A nap végén pedig nem rocksztárok vagy híres emberek vagyunk, hanem egyszerűen zenészek, zeneőrültek. Amellett, hogy fellépünk, mi is közönség vagyunk, mert bulizunk a többi zenekar koncertjére.
Szóval még nincsenek dátumaink. Most úgyis az a legfontosabb, hogy át tudjuk adni a zenénket, az üzenetünket.
Tudom, hogy most a Cold World-del vagytok turnén, de mire számíthatnak például a magyar fesztiválozók Sopronban, a VOLT Fesztiválon. Lesznek azért régi OMM-dalok is?
Nagyon jó mixünk van az összes OMM-anyagból, és ezt szeretnénk megmutatni most mindenkinek. Ott vannak a szövegek, a zene, a fellépés ereje: mi továbbra is 150 százalékot próbálunk teljesíteni. Minden egyes fellépést kiváltságként élünk meg, és hálásak vagyunk, hogy a világ minden táján vannak rajongóink. Igazából miattuk tudjuk folytatni azt, amit már nagyjából 10 éve csinálunk. Nélkülük ez egy zene lenne, amit csak mi élvezünk, és nekünk segít. Érdekes, hogy egyikünk sem gondolta az elején, hogy ez ennyi embert érdekel, és ennyi embert tudunk vele szórakoztatni.
Mit fogtok csinálni az idei turné után, ami még nem lemezfelvétel lesz?
Mindenképpen zenét írunk. Szeretnénk valamennyi időt otthon is tölteni. Ilyenkor töltődünk, gyűjtjük az inspirációkat, és persze pihenünk is. Ez lehet strandolás, de van olyan, hogy kiveszünk egy házat Los Angelesben. Fontos a változatosság, hogy a kreativitást szinten tudjuk tartani. És van egy halom olyan koncertünk lefoglalva, amit még sajnos nem árulhatok el.
Mondtad, hogy szerettek útközben zenét írni, és mivel baromi sokat vagytok úton, nem voltam nagyon távol az igazságtól, mikor azt mondtam, termékenyek vagytok...
Hát igen! Köszi! Azt hiszem, minden tag nevében mondhatom, hogy így vagy úgy, de a zene az életünk. A turnézás pedig ennek az életnek egy kiterjesztett formája. Persze teljesen más felkelni az úton, mint otthon, Kaliforniában, de lényegében ugyanazt csináljuk, ugyanazokat érezzük, akárhol vagyunk. Egy repülőgépen is jöhet egy ötlet,
a buszon is könnyen előkerülhet a gitár, aztán belecsapunk.
Nem beszélve arról, hogy a technológia is velünk van. Már nem kell diktafonnal és akusztikus gitárral járkálni, hogy az ember rögzíteni tudja, ha eszébe jut valami. Egyébként azért is jó turnézás közben írni, mert nagyon jó visszagondolni az emlékekre. Amikor összerakunk egy számot, sokat szoktunk nevetni, hogy „te jó, ég, emlékszel? Ezt itt meg ott írtuk...”
Tudom, hogy Kalifornia nem egy falu, viszont azt is tudom, hogy a bázisotok Orange Countyban van, ahogy az Ignite-nak is. Esetleg ismeritek őket?
Igen, nagyon szeretem az Ignite-ot! Egy csomó koncertjükön voltam San Diegóban és Orange Countyban is.
Egyébként azért kérdeztem, mert a frontemberük, Zoli magyar származású...
Fú, ez nagyon vicces, nem tudtam. Na, ha koncertezünk nálatok, és utána összefutok vele, remélhetőleg el tudom neki mondani, hogy milyen szép az ország.
Bocsánat, de egy kicsit szomorú kérdést hagytam a végére. Sok helyen említitek, hogy az Alice in Chains nagy hatással volt az OMM tagjaira. Ha már a grunge-nál járunk, megkérdezhetem, hogy esetleg a Soundgardennek és Chris Cornellnek is volt-e hasonló hatása a zenétekre?
Persze! És nem csak a Soundgarden, de a Temple of the Dog és az Audioslave is. Ezekre egyértelműen hivatkozunk mi is a zenéinkben. Nagyon sokszor. Több fesztiválon is együtt játszottunk a Soundgardennel. Ők persze headlinerként voltak ezeken. És képzeld, egy nappal Chris Cornell halála után játszottunk volna a Soundgardennel a Rock on the Range fesztiválon. De persze nem ezért szomorú az egész, hanem azért, mert
a grunge és az alternatív zenei világ egy legendája ment el.
Természetesen minket is megdöbbentett a halála. Szerintem hozzá hasonlóan mi is őszinte, valóságos dolgokat dolgozunk fel a szövegeinkkel, zenénkkel. Én mindig nagyon szimpatikus dolognak tartottam, hogy Chris Cornell igazán kíváncsi volt a fiatal, feltörekvő együttesekre, gyakran hordta a pólóikat. Annyit mondhatok, hogy a zenéjén keresztül nagyon szép dolgokat hagyott a világra, és éppen ezért mindig velünk lesz. A legtöbb zenész, velük együtt mi is csak vágyunk arra, hogy esetleg ilyen minőségű és ilyen sokáig tartó hatást gyakorolhassunk a zenei világra, mint ő.
Hatalmas dolog volt Chris Cornellt koncertezni látni, vagy fellépni ugyanazon a színpadon, ahol ő. A halála pedig még jobban rádöbbent arra, hogy mindig a legtöbbet kell adni, hogy valami erőset, jelentőset hagyjon hátra az ember. Valami olyat, ami tényleg ő, valami őszintét. Az ő halála egy óriási veszteség a zenei közösségnek. És a világnak is.
Ez szép volt. Köszönöm, Tino! Ha máskor nem, akkor Sopronban találkozunk, ott fogok integetni a tömegben.
Ok, majd keresni foglak! És persze alig várjuk, hogy találkozzunk a magyar rajongóinkkal, és játsszunk nekik.
