Az idei évben a Budapesti Nyári Fesztivál mottója: "Kultúrák és kontinensek találkozója". Miben nyilvánul ez meg a gyakorlatban?
Tekintettel arra, hogy a fesztivál ideje alatt számos olyan külföldi vendég érkezik Budapestre - nemcsak Európából, hanem más kontinensekről is - akik elsőként látogatnak el Magyarország csodaszép fővárosába, kézenfekvő volt használni ezt a szlogent. A "Kultúrák és kontinensek találkozója" azt is jelzi, hogy
Budapest egy nyitott város, és ez természetesen nem feltétlenül csak a kultúrák vonatkozásában igaz.
Nagy nemzetközi sportesemény is zajlik majd itt nyáron a fesztivállal párhuzamosan: az úszó-világbajnokságra a sportcsillagok, a fesztiválra pedig a művészetek legkülönbözőbb ágainak csillagai érkeznek Amerikából, Dél-Afrikából, Ázsiából és Európa számos országából. Nagyon büszkék lehetünk arra, hogy ilyen rangot vívott ki ez a rendezvény, és ilyen attrakciókra számíthat idén Budapest és Magyarország.
A fesztivál programjának kialakításában bizonyára meghatározóak voltak az idén ünnepelt évfordulók: a kiegyezés, a reformáció, Maurice Béjart születésének kerek évfordulója. Hogyan illesztették be ezeket a témákat a kínálatukba?
Nagyon fontos feladata egy olyan fesztiválnak, ahol igen jelentős nagyságú közönség fordul meg, hogy
a nemzeti ünnepeket, történelmi eseményeket, a kultúránkhoz vagy hagyományainkhoz kapcsolódó évfordulókat a rendezvény ideje alatt fókuszba helyezze.
Minden egyes ilyen jellegű aktualitás ugyanúgy gazdagítja a fesztivál kínálatát, mint a fellépő sztáregyüttesek, neves művészek a pop, a musical vagy akár az opera műfajából, a szimfonikus nagykoncertek szólóhangszeresei, vagy egy-egy táncelőadás, egy-egy cirkuszi produkció résztvevői.
A Budapesti Nyári Fesztivál küldetésének is tekintjük, hogy a nemzeti és nemzetközi évfordulóinkhoz kapcsolódó emlékezetet fenntartsuk:
így született meg a nyitókoncertünk koncepciója is, amelyet június 9-én tartunk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon,
immár hagyomány szerint a Nemzeti Filharmonikusok közreműködésével. Sajnos Kocsis Zoltánt, aki a korábbi években vezető karmestere volt ezeknek a koncerteknek, tavaly elveszítettük: ezúttal az ő méltó utóda, Hamar Zsolt vezényli majd a zenekart. Továbbá sikerült megnyernünk egy kiváló és csodálatos hegedűművésznőt, Hilary Hahnt, aki Mendelssohn és Bach, illetve a reformáció korát felidéző művek egyik legjelentősebb előadója. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Bach-Respighi: C-moll passacaglia és fúga BWV 582 mellett Mendelssohn V. azaz Reformáció szimfóniá-ját valamint e-moll hegedűverseny-ét játssza el, amelyet Hahn fog tolmácsolni a magyar közönségnek.
A Monarchia bálja című produkciónk egyfajta utalás a kiegyezésre, és valóban megemlékezünk Maurice Béjart-ról is.
Béjart a huszadik század egyik legmeghatározóbb színpadi alkotója,
koreográfusként és látványtervezőként is csodálatos üzeneteket közvetített, csodálatos életművet és emlékeket hagyott ránk. Születésének 90. és halálának 10. évfordulóján a saját fennállásának 30. évfordulóját ünneplő Béjart Ballet Lausanne érkezik Budapestre, akik a Ballet for Life, tehát Balett az életért című Béjart-koreográfiával köszöntik a művészt. A magyar közönség ebben a nagyszerű műben láthatja őket több évtized után újra.
De egy negyedik évfordulót is említenék:
Arany János bicentenáriumának alkalmából Arany-sétáink is lesznek.
A Margitsziget ma is mesés hely, de emellett hosszú múltra is visszatekinthet, fontos történeti emlékek is megtalálhatók itt. Bár természetesen jelentős változás történt a több száz évvel ezelőtti helyzethez képest, a Margitsziget a közeli és a távoli múltban is a kultúra, a sport, a rekreáció, a kikapcsolódás, a szórakozás színtere volt. Számos sporteseménynek adott otthont, hiszen - talán kevesen tudják – a Duna szabályozása előtt homokos parttal rendelkezett, így nemcsak a fürdőzők vették birtokba, hanem úszóversenyek, kajakversenyek, regatták is zajlottak itt. Mindemellett Európa egyik közkedvelt kulturális színterévé is lett, mind a szórakoztató-, mind pedig a magasabb kultúra tekintetében, hiszen a nyári időszakban például az Operaház nyári játszóhelyeként is működött. Bár a történelem eseményei néha megszakították ezt a menetet, az európai művészfellépőknek szinte minden időszakban zarándokhelye volt nyaranta a Margitszigeti Nagyszínpad.
A Budapesti Nyári Fesztiválnak a Margitsziget mellett a Városmajori Szabadtéri Színpad is fontos helyszíne. Az ott zajló Városmajori Színházi Szemle versenyprogramját hogyan válogatták össze?
Most negyedik éve, negyedik alkalommal rendezzük meg a színházi szemle-sorozatunkat. A programot azzal a szándékkal hoztuk létre, hogy a nem budapesti - vidéki, határon túli - színházak és társulatok is lehetőséget kapjanak egy budapesti fellépésre. Így talán
nemcsak a társulat, hanem színtársulata által maga a város is bemutatkozhat,
reflektorfénybe kerülhet. Ezért egy válogató csapat járta-járja az összes színházat, hogy lehetőség szerint a legszélesebb kínálatból merítve tekintse meg a színházi szezon legfrissebb bemutatóit. Ezekből válogatunk – az viszont tény, hogy csak szabadtéri játszásra alkalmas előadásokat tudunk bemutatni a Városmajorban, hiszen a Szabad Tér Színház nem rendelkezik kőszínházi körülményekkel. Ezért viszonylag kevesebb a merítési lehetőségünk. A nyári időszakra tekintettel kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató vagy zenés színházi előadások kaptak meghívást a sorozatba. Így összesen hat város hat előadása, hat színházi társulata mutatkozik be 2017-ben a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Ön hová pozicionálná a Budapesti Nyári Fesztivált a magyarországi fesztiválkínálatban? A Budapesti Tavaszi Fesztivál nagyon jól ismert márka szerte a világon -a BNYF karakterét mi határozza meg, és mit tesz hozzá a hazai palettához?
Határozott álláspontom, hogy a kulturális fesztiváloknak általánosságban meghatározó a helye a kulturális kínálatban. A teljes palettára tekintve, a könnyűzenei, popzenei fesztiválokra vagy más tematizált kulturális fesztiválokra is értem ezt, hiszen ezek mind garanciát jelentenek a minőségre a megrendezésük időszakában, egyfajta esszenciáját nyújtva az adott város kulturális szokásainak. Nem utolsósorban pedig közösséget teremtenek, és lehetőséget biztosítanak az ott élőknek a magas színvonalú kikapcsolódásra, miközben a rendező várost bevezetik a nemzetközi színtérre.
Ez utóbbi kölcsönösségi alapon működik: a Budapestre érkező művészeket a fellépésükön megismeri a város, de ez együtt jár azzal, hogy a külföldi művészek is jegyzik Budapestet. Ez ugyanúgy vonatkozik a Nyári Fesztiválra, mint a Budapesti Tavaszi Fesztiválra. Azoknak a más kontinensekről érkező nagy művészeknek – mint például a Porgy és Bess-ben szereplő amerikai sztároknak vagy az Operagála világsztárokkal Metropolitanben is fellépő csillagainak - akik a fesztivál kedvéért utaznak ide, szerepel a naptárában Budapest, illetve a Margitszigeti Szabadtéri Színpad.
Ez egy win-win helyzet: mind a művész, mind a helyszín nyeresége,
hogy egy koncentrált időszakban egy nagyon igényes tartalommal, minőséggel és színvonallal szolgáló fesztivál zajlik, ahová jó elutazni és jó lesz visszatérni majd a későbbiekben.
A kulturális turizmus vagy a fesztiválturizmus jelentőségét mindenképpen kiemelném, hiszen a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ vezetőjeként feladatom és felelősségem is Budapest amúgy is változatos kulturális életének minél gazdagabbá tétele. A kulturális kínálat minősége pedig kereskedelmi szinten is kifejti a hatását, hiszen minden egyes beforgatott forint vagy munkaóra sokszorosan képes megtérülni, és az adott városnak, térségnek, országnak jelentős előnyöket hozni. Igaz ez a színházi előadásokra vagy a nagy sporteseményekre is: ezek aztán visszahatnak a kultúrára, a gasztronómiára, összességében a város szellemi és történelmi értekeire egyaránt.