Imagine Dragons: Mindenki néz, miközben eszem a csirkeszárnyat

A VOLT Fesztiválra érkezett a még égetően friss és forró Evolve című albumával a világmindenség indie-császárainak kétségkívül világuralomra tört csapata, az Imagine Dragons. A Radioactive című slágerükkel még azok idegrendszerébe is beégették magukat, akik amúgy egyáltalán nem hallgatnak zenét. Egyébként a srácok miatt nem csak a tinik őrülnek meg, Grammy-díjat, Billboard elismerést, meg egy rakás hasonló csecsebecsét gyűjtöttek az elmúlt pár évben. Dan Platzmannal, a dobossal és Ben McKee-vel, a basszusgitárossal interjúztunk a soproni koncertjük előtt. 

Éppen kijött az új lemezük. Mit jelent önöknek ez?

Ben: Ez az az album, amellyel gyakorlatilag megérkeztünk. Volt korábban két másik albumunk is, de azt mondanám, hogy akkor még inkább csak kerestük önmagunkat.

Egy pillanat, ezt most olyan monoton hangon kezdte el mondani. Ugye, nem a menedzser PR-szövegét fogják visszamondani?

Dan: Ez a szebbik változat.

Ben: Meg amúgy nem akarunk megbántani, de őszintén szólva nem te vagy az első, aki felteszi ezt a kérdést.

Na jó, de engem most tényleg érdekel ez.

Dan: Hát azért az a helyzet, hogy még csak nyolc napja jött ki az új lemez, de az biztos, hogy ez lett a legjobb albumunk, amit valaha is írtunk. Az eddigi legjobb körülmények között tudtunk alkotni, nagyon jól összejött minden.

Ben: Amúgy ez most baromi izgalmas időszak. Végre színpadra állhatunk az új anyaggal, látjuk mi és mennyire működik. Ez a meló legjobb része. Borzasztóan izgatottak vagyunk és kíváncsiak.

Ez lett a legjobb albumunk, amit valaha is írtunk Fotó: Rockstar Photographers

Hosszú éveket dolgoztak végig, időnként mostoha körülmények között, mielőtt berobbant az Imagine Dragons. Hozzászoktak már ahhoz, hogy világsztárok lettek?

Dan: Igazából az a helyzet, hogy mindannyiunk személyisége olyan, hogy ez benne volt. Vagy legalábbis az adottságunk mindig is megvolt hozzá. Nagy az arcunk, meg nagy az egónk, ilyesmik.

Ben: A kedvencem az, amikor beülök a KFC-be enni egy vödörnyi csirkeszárnyat és egyszerűen érzem, hogy mindenki engem néz. Csodálatos! (Nevet.)

Mondjuk ilyen egóval különösen nem lehetett könnyű abban az időszakban, amikor még nem robbantatok be ennyire a köztudatba.

Ben: Szerintem én akkor is a KFC-ben enném a csirkeszárnyakat, ha nem lenne semmi felhajtás, csak legfeljebb kivágnának onnan, ha hülyeséget csinálnék, most pedig valószínűleg jóval több mindent megtehetnék. Más kérdés, hogy tökre nem vágyom baromságokra. Meg mondjuk lehet, hogy nem lenne mindig helyem.

Dan Reynolds, az Imagine Dragons énekese a VOLT-on Forrás: Rockstar Photographers

Mi segít abban, hogy ne fáradjanak bele az Imagine Dragonsbe?

Dan: Ahogy már mondtam, az az egésznek a legjobb része, amikor felállunk a színpadra sokezer ember elé.

Az semmihez nem fogható érzés.

Az emberek arra várnak, hogy meghallgassák azt, amit örömmel csináltál. Szerintem ebben nem nagyon van ok panaszra. Meg egyébként sem játsszuk mindig ugyanazt. Szóval azért van helyen bőven a kreativitásnak, nincs két ugyanolyan este. Meg hát azért ez nem egészen ugyanaz a műfaj, amit korábban műveltünk Vegasban, ahol volt, hogy feldolgozásokat játszottunk azért, hogy megéljünk. Ez az egyik. A másik meg, hogy nincs is olyan szám, amit 10 éven át játszottunk volna együtt. Szóval tök jó dolgunk van!

Ben: Meg most őszintén: hogyan is unhatnánk meg azt a fantasztikus melót, amink van. Kreatív, izgalmas, kifejezhetjük magunkat.

A világ legnagyobb és legmenőbb színpadjain állunk, tízezrek visítanak. Megőrülsz, érted?

Attól nem félnek, hogy egyszer csak kifogynak a kreativitásból?

Dan:

Nem.

Ben: Az a szívből jövő vágyunk, hogy örökre a színpadon álljunk. Tehát ö-rök-re. Hogyan is félhetnénk?

Dan: Meg egyébként a kreativitás nem olyan, ami kifogyna. Vagy kreatív vagy, vagy nem. Ennyi.

Tökre nem vágyom baromságokra Fotó: Rockstar Photographers

Na jó, de ki tud üresedni az ember. Például önöknek is szüksége volt arra tavaly, hogy leálljanak picit és inspirálódjanak.

Ben: Az más.

Élni kell, élményeket gyűjteni, tapasztalni. Muszáj lehetőséget teremtened magadnak arra, hogy élj. Hiszen az élet maga az inspiráció. Persze lehet azon görcsölni, hogy majd kiégsz, meg az élet amúgy is véges és elmúlik minden, de teljesen fölösleges. Élni kell, aztán kész, hiszen ennél nagyobb őrült kalandban úgysem lesz részed.

Nagyjából ugyanígy kell tolni a zenét is. Lehet aggódni, hogy ki fogja szeretni, vagy ki nem, de akkor az egészet elfelejtheted. Egyáltalán nem kényszerből csináljuk azt, amit. Mégha senkinek sem tetszene, akkor is ezzel foglalkoznánk, mert ez boldogít minket.

Imádta a közönség az esőben is a bulit Forrás: Rockstar Photographers

Egy kicsit térjünk vissza az új albumhoz! Melyik dalt szeretnék már a legjobban megmutatni a közönségnek?

Ben: Még éppen csak most kezdtük el játszani a dalokat, de én az I Don't Know Why című dalt mondanám. Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire működik majd!

Dan: Én a Walking the Wire-re leszek kíváncsi!

Miért adnának hálát a zenének?

Dan: Mindig is ez volt a mindenem. Gyerekkorom óta azt vártam, hogy zenélhessek, játszhassak. Hazamentem a suliból ez volt az első és legfontosabb. Mindig. Gyakoroltam, csináltam. A zenének köszönhetem a kitartásomat.

Ben: A zene vezérel minden pozitív energiát az életemben amióta csak saját magam irányítom a sorsomat. A zenének köszönhetek majdnem minden jót. És remélem, ez így is marad.