Ma 70 éves az egyik legsármosabb magyar színész

Lukács Sándor

Ma, július 21-én lett hetven éves Lukács Sándor Kossuth-díjas, Prima Primissima díjas színész, kiváló művész, a Vígszínház oszlopos tagja, aki nemcsak színészként, hanem költőként is ismert. Máig folyamatosan dolgozik a kerek születésnapot ünneplő művész, és kevés színészé vetekedhet a népszerűségével.

Lukács Sándor Forrás: Bolla Bertold

Lukács Sándor Miskolcon született 1947-ben, és 16 éves koráig ott élt: gyerekkorát szépnek és örömtelinek írja le. Azt, hogy rátalált a hivatására, a színészetre, és korán elkezdett színjátszó csoportokba járni, annak köszönhette, hogy kilencéves korában egyik iskolai órájukról kihívták a tanárnőt, aki arra kérte őt, hogy folytassa a Kincskereső kisködmön felolvasását. A zsibongó fiúosztályban néhány perc után mindenki elcsendesedett, és elkezdett rá figyelni. Ekkor döbbent rá, hogy

az a sorsa, hogy a szó erejével kösse le az embereket.

Lukács Sándor tizenhat évesen költözött Budapestre, és az érettségi után jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Hiába jutott túl a második rostán, nem vették fel elsőre. Így a Thália Színházban lett segédszínész, majd bekerült a Nemzeti Stúdióba, ami nemcsak a sikertelen felvételi miatti csalódottságát enyhítette, hanem egész életére kiható élményt jelentett.

"Az elméleti képzés mellett, amelyet kaptunk, megtanultuk, megismertük a színházat belülről – mondta erről az Origónak. – A színház egy üzem, mi pedig fiatalon kitapasztalhattuk ennek belső működését. Megismertük a színház hierarchiáját – mert igenis, a színház egy hierarchikus intézmény: mindig is az volt, és úgy néz ki, mindig is az lesz. Mi, stúdiósok már úgy kerültünk be a főiskolára, hogy addigra ezzel a gyakorlati tapasztalattal gazdagabbak lettünk."

A Nemzeti Stúdió 50. születésnapi ünnepségén a volt stúdiósok aláírásait is összegyűjtötték. Az esten Lukács Sándor is részt vett. Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Nemcsak szakmai, hanem mentális, erkölcsi alapot is kaptunk, megtanultuk a színházi fegyelmet – tette hozzá. - A hangoskodás a színpadfolyosón, Isten ne adja, egy kiflivég elropogtatása a színpadon vagy a fütyörészés – főbenjáró bűnöknek számítottak. Beszélgetni, sztorizni nem lehetett a színpad közelében. A próbák alatt is hallatlan fegyelem volt, és a végén már nem is éreztük úgy, hogy de jó lenne most egy viccet elmondani, vagy hülyéskedni egyet. Az ember ösztönösen, reflexszerűen tudomásul vette, hogy

a színházban egy szent célért dolgozik mindenki,

és annyira belénk vésték ezt a munkához való hozzáállást, hogy ez a mai napig nemcsak bennem, hanem, gondolom, minden stúdiósban benne él."

A Nemzeti Stúdió, amellett, hogy a növendékek rendszeresen feladatokat kaptak a legendás korszakát élő Nemzeti Színház előadásaiban, és a legnagyobb színészek mellett állhattak színpadra, a főiskolai felvételire is felkészítette hallgatóit. Lukács Sándor is sikeresen bejutott Simon Zsuzsa osztályába, és 1972-ben szerzett diplomát a főiskolán.

Ezután Várkonyi Zoltán rögtön szerződtette a Vígszínházhoz, ahol már az utolsó két évfolyam gyakorlati részét is töltötte. Bekerült abba a híres nagy vígszínházi gárdába, amelyet többek között Benkő Gyula, Bilicsi Tivadar, Bulla Elma, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Pethes Sándor, Ruttkai Éva, Somogyvári Rudolf, Sulyok Mária, Tomanek Nándor, Tordy Géza alkotott.

„ Ez egy fantasztikus társulat volt – mondta erről az Origónak. - Szinte tachycardiát kapott az ember, amikor belépett, annyi hatalmas egyéniség vette körül. Az ő aurájukban csak létezni, figyelni a gesztusaikat, mikről beszélnek, hogy próbálnak, milyen meglátásaik vannak: ez egy óriási tanulmány volt, nekünk fiataloknak."

Lukács Sándor 2017. július 21-én ünnepli hetvenedik születésnapját. Fotó: Mudra László - Origo

„Többfajta színészi mentalitást tanultam tőlük. Azt, hogy az ember hogyan tanuljon meg figyelni, hogyan tanulja meg szétválasztani a lényegest a lényegtelentől. Milyen egy próbának a leglényegesebb szakasza, mikor kell igazán a rendezőre figyelni, hogyan kell egymással kommunikálni. Emberismeretet is tanultam tőlük nagyon sokat. Egyébként majdnem mindegyikük nagyon helyes volt velem, velünk, fiatalokkal. Nem volt akkor ott annyi fiatal, mint most. Pár hónap alatt a bizalmukba fogadtak. Én például egész fiatal voltam, amikor Darvas Iván meghívott az öltözőjébe, és én majdnem tíz évig Ivánnal öltöztem. Az egy óriási megtiszteltetés volt."

Lukács Sándor azóta is a Vígszínház társulatának tagja.

Első főszerepe a Kapás Dezső rendezte Don Juan volt, és szerepelt a hetvenes évek két nagy sikerdarabjában: a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról-ban és a Harmincéves vagyok-ban is.
Különösen emlékezetes szerepei voltak a Vak Béla király, a Caligula helytartója és a Protestánsok című előadások főszerepei, illetve Horace a Nők iskolájá-ban vagy XIV. Lajos az Őfelsége komédiása című színműben. Pályája a mai napig töretlen: jelenleg több mint fél tucat szerepet játszik havi mintegy húsz alkalommal – ezek közül az Istenítélet a 2016-os POSZT versenyprogramjába is bekerült.

A népszerű színész számos filmben is szerepelt, mint például a Madárkák, a 141 perc a befejezetlen mondatból, a Mephisto, a Kreutzer szonáta vagy A Hídember. Gyönyörű orgánumát pedig a szinkron hasznosította: kölcsönözte a hangját például Alain Delonnak is.

Lukács Sándort rengetegen a televízió képernyőjéről ismerik, ahol a legkülönfélébb műfajú szerepeket alakította a drámai hőstől az operett-bonvivánig. Megformálta Mátyás királyt, Napóleont, Rubenst vagy Petőfi Sándort. Sorozatokban is szerepelt: a Kisváros-ban polgármesterként, a Jóban-rosszban epizódjaiban pedig restaurátorként tűnt fel, és visszatérő szereplő az HBO óriási sikerű Aranyélet című sorozatában is. Több irodalmi mű is hallható hangoskönyvben az előadásában, köztük Márai Sándortól A gyertyák csonkig égnek is.

Lukács Sándor 2017 elején Fotó: Mudra László - Origo

Lukács Sándor életének a költészet ugyanúgy része, mint a színészet. „Gyerekkorom óta írok:

majdhogynem előbb írok, mint színészkedem

– mondta erről az Origónak adott interjújában. - 1956-ban kilencéves voltam, akkor írtam az első versemet egy kockás számtanfüzetbe. Miskolcon láttuk, ahogy elindult a forradalom idején a Lenin kohászati gyárból a munkásság, lyukas piros-fehér-zöld zászlókkal, és ha anyámék nem is engedtek ki minket, de az ablakból, testközelből láttam mindent. Zászlók, ez volt a címe a versemnek. Hosszú ideig megvolt, aztán valamelyik költözködésnél elkallódott."

Kálnoky Lászlónak köszönhetően, aki 1984 nyarán bemutatta őt az Élet és Irodalom-ban, a színművész publikáló költővé is avanzsált. 1985-ben jelent meg első verseskötete a Magvető kiadónál, Szökés címmel. Az idei könyvhét alkalmából már hatodik kötete látott napvilágot, A kezdetek utcája.

„Viszonylag hosszú idő, nyolc év telt el a legutóbbi könyvem, az Elűzött álom óta - mondta. - Rengeteg volt a színházi munkám, és nem volt időm és energiám arra, hogy foglalkozzak versekkel, de most a nyáron valahogy ez a közlési vágy összesűrűsödött bennem, és lávaszerűen tört ki. Ötven versből áll a kötet."

A színművész önálló estjein a saját költeményeit is megszólaltatja, szerte az országban.

Lukács Sándorral kapcsolatban igen gyakran elhangzik, hogy

a legsármosabb magyar színészek egyike.

Több mint negyven éve nős, egy fia született, Máté.

A Jászai Mari-díjas, érdemes művész a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja is. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 2013-ban kiváló művész címet kapott. 2016-ban a Kossuth-díjat is átvehette „a közönség, a szakma és a kritika által is nagyra értékelt művészete, illetve színházi, filmes és televíziós szerepeiben egyaránt mesteri, kivételes kreativitását és temperamentumát tükröző játéka, páratlanul sikeres művészi pályafutása" elismeréseként. Ugyancsak 2016-ban vehette át a szép magyar beszéd népszerűsítéséért, az anyanyelv ápolásáért odaítélt Kazinczy-díjat.

Hivatásáról pedig így nyilatkozott nemrég az Origónak:

Az állandó, folytonos összekacsintás eleve megvan a színészek között.

Mi egymásra vagyunk utalva. Nyilvánvalóan sok olyan szakma akad még, ahol segítenek egymásnak a dolgozók. De ez a színészetnél megsokszorozódik, hiszen hatalmas szövegmennyiségeket mondunk el, és néha még a kisebb szerepek is nagyon bonyolultak, komplikáltak. Emberek vagyunk, nem gépek, mindig történhet egy kis baj, előfordulhat egy kis felejtés, egy kis kihagyás. Akkor pedig, ha az ember nem tud saját magán segíteni, marad mentsvárul a partner – a partner pedig 99,5%-ban segít! Kihúzzuk a bajból a másikat."