Görgényi István tatabányai festőművész a forradalom leverése után titokban készített több száz festményt 1956-os emlékei alapján. 1973-ban bekövetkezett halála után évtizedekig egy pincében feküdtek portréi és tájképei, majd egy tatai vállalkozó, Rigó Erik vásárolta és mentette meg 2005-ben a teljes Görgényi-hagyatékot. A lazán felkent művek alatt a restaurálás során több mint félszáz, a forradalmi eseményeket és a megtorlást ábrázoló, allegorikus, drámai hatású művet találtak a restaurátorok.
Görgényi a forradalmat és következményeit nagyfokú átéléssel, történelmileg hitelesen, az események dokumentumértékét megőrizve, ám azokat művészi rangra emelve tudta megidézni. A forradalom és a megtorlás, majd annak következményei jelenetről jelenetre, szinte riportszerűen kerülnek a néző elé a gondosan megszerkesztett 1956-os történeti tablókon. A képeken tüntetések, felvonulók áradó tömege, utcai harcok, kivégzések és gyászmenetek jelennek meg.
A festőművész egy bánhidai bányászcsalád gyermekeként született 1917-ben. Pásztorként, cselédként, a kisgyóni bányában csillésként dolgozott. A megélhetésért való szüntelen harc és a változatos fizikai munka küzdelmes életre készítette fel.
A Képzőművészeti Főiskolán első tanára Aba-Novák Vilmos és Bottka Miklós volt, Rudnay Gyula tanítványaként 1942-ben szerzett diplomát. Tanulmányai befejeztével visszatért Tatabányára, ahol bányászként, majd később rajztanárként és grafikusként is dolgozott. Az ötvenes években bontakozott ki alkotói tevékenysége.
A szocialista realizmus legkeményebb időszakában Görgényi sötétre hangolt festészete a hivatalos körökből ellenérzést váltott ki. Sötét tónusú olajképeit számtalanszor érte a pesszimizmus vádja. Az így megbélyegzett alkotó kiállításokra ezután már nem mert képeket küldeni, de állami vagy közületi megbízást sem kaphatott. Ennek ellenére nem mondott le sötét alapú, búskomor stílusáról, hűséges maradt eszményeihez, meggyőződéséhez.
Görgényi István kiállítása november 20-ig látható a Klebelsberg Kultúrkúriában.