Mehta másik arca, avagy egy kiábrándító történet I. - Ókovács Szilveszter írása

Opera évadnyitó - Eiffel Műhelyház szimbolikus alapkőletétel

Ókovács szerint az opera – 2/43. levélária

Kedves Néném!

Írja, hogy ott volt a Müpában, Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok hangversenyén. Biztos szép volt, elegáns terem, muzsikusröptető akusztika – és a világ (szerintem is tényleg) legjobb zenekara, mi kellhet még? Zubin Mehta, vágja rá Ön – én meg erre csak fura arcokat tudnék vágni. Amely fintorgásnak technikailag nincs köze a karmesteri nívóhoz, nagy pálya nagypályások közt, sok jó lemez + 3 tenor stb., viszont mivel az emberhez muszáj tartoznia annak, ahogy mások felett ítéletet mond (és a dirigens bizony, teljes testével, még a levegővételével is médiumként viselkedik) mégiscsak kibuggyan belőlem egy jó négyéves, lesújtó sztori, Mehtával. Íme.

Kedves barátom, aki spanyolból – venezuelai gyermekévei okán – tántoríthatatlanul hiteles, egy levélíró nyomán fordította le a Zubin Mehtával 2013-ban készült interjút, még azon frissibe'.

Zubin Mehta Forrás: G. Luca Moggi

Lássa Kegyed is, mi jelent meg a legnagyobb példányszámú spanyol napilapban, egy Magyarország ellen, az itt állítólagosan dúló antiszemitizmus miatt foganatosított cikksorozat részeként, ám az összefűzés tényét gondosan rejtve. Tehát: Zubin Mehta, a világhírű (rasszizmus szakértő) karmester antiszemita és rasszista eljárásokról beszél világviszonylatban, és Magyarországot konkrétan meg is vádolja az ezekben való aktív részvételben. A cikk objektivitását az Otellóról alkotott véleménye alapozná meg (ez maga az ürügy), miszerint az említett mű ugyan szerelmi dráma, amely a szerelem mellett azonban féltékenységről, sérelmekről és hatalomvágyról is szól. (Mondjuk, ez tényleg így van, még ha nagy újdonságot nem is tudtunk meg. De legalább igaz, ebben a cikkben már egy közhely is csodás oázis.)

És ugyanakkor történet a rasszizmusról. (És itt megérkeztünk, ugye, mindenkinek ismerős a táj?) Otello fekete, és Jago ezért is utálja őt, s mert irigyli Desdemonának a velencei mór iránt táplált szerelmét, és „rasszista” is, mármint Jago (legalább Zubin Mehta szerint). Amikor pedig megkérdezik a(z akkor) 77 éves maestrót a zenei világban uralkodó antiszemitizmusról, összeráncolja homlokát, és azt mondja: bizony, „nagyon sokat lehetne erről beszélni”, és anélkül, hogy bele akarna menni a részletekbe, rövid összefoglalót tart a XX. századi zenetörténetben uralkodó rasszizmusról, antiszemitizmusról az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában (konkrétan Argentínában, nem nálunk), de érdekes módon ez nem is zsidókról, hanem indiánokról szól. Ám míg az illusztris mester az említett világrészekről csak érintőlegesen tesz említést, addig Magyarországon hosszasan időzik (hogy is kerültünk ide az Otellótól, amit épp Madridban próbál?!), és kíméletlenül idézi a keringő pletykákat.

Ókovács Szilveszter Fotó: Mudra László - Origo

Mehta, aki az Izraeli Filharmonikusok vezetője is, igen határozottan állítja, hogy „antiszemitizmus van a Budapesti Operaházban”, „ez egy íratlan szabály ugyan, de zsidókat ott nem szerződtetnek”. Azt mondja: „ismerek művészeket, zsidó zenészeket, akik az említett okok miatt nem hajlandók oda utazni, sőt visszautasítják a Magyarországon való szereplést”. Egyébként visszautasítja Orbán Viktor ideológiáját is, mivel az túl közel van a szélsőjobbhoz (az újság korábbi cikkeiben mindezt jobbikos képekkel szemlélteti).

Zubin Mehta továbbá beszáll a Magyarországot ostorozók közé, mivel „nagyon eltávolodott az ország a demokratikus alapelvektől”, és erre utal az Európai Parlament egyik mostani jelentése is. Pontosan ezek miatt rendezte meg a Zsidó Világkongresszus legújabb ülését Magyarországon, hogy felhívja a figyelmet a híres zeneszerző, Bartók Béla országában erősödő antiszemitizmusra, ahol ráadásul a harmadik legerősebb politikai erőt a szélsőjobboldali Jobbik képviseli (a cikk 2013-as!).

Amikor rákérdeznek, vannak-e személyes élményei a rasszizmussal kapcsolatban, elmondja, hogy a saját bőrén érezte már a rasszizmust egy alkalommal az Egyesült Királyságban, konkrétan Liverpool-ban (Mehta indiai születésű, de iskoláit már Európában járta ki), de ez egy elszigetelt eset, és nincs jelentősége, inkább túllép rajta, beszéljenek másról (naná).
A cikk hátralevő részében a nagy zsidó művészek szerepléséről beszél Wagner-művek kapcsán, és folytatja Verdi Otellójának méltatását a Mediterrani del Palau de les Arts fesztivál kapcsán.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Mondom, Néném, mielőtt bagatellizálja, e kiváló nyilatkozat egy cikksorozat része volt, amely a rasszizmus, de leginkább az antiszemitizmus témakörén belül kizárólag (!) magyarországi antiszemitizmusról beszél. Abban a május hónapban ez volt a negyedik ilyen cikk az El Pais oldalán, de szemmel láthatóan már a március 24-i írás is Magyarország jobbratolódásáról szól. Komoly kampány folyt tehát ott... Azonkívül a cikk felületes, összecsapott, nem derül ki az idézetek forrása, nem egyértelmű, hogy elbeszélője vélt vagy valós tapasztalatok, mások elmondásai, vagy saját élményei alapján nyilatkozik-e.

Kedves Néném, most futok a karmesterversenyre, mert Mehta a dirigensi világtól a kedvemet nem tudta elvenni. Ha visszaérek Pécsről, ígérem, folytatom a dicstelen sztorit!
Addig is „Zsú átvétá, kák szálávej létá!”

Csókolja,

Szilveszter