Régóta járt a fejemben, hogy szeretnék egy bluesdalt
– mondta az Origónak Heincz Gábor Biga. – Márpedig a blues soha nem volt egy vidám műfaj, sokkal inkább siratónak nevezhetnénk. A hajléktalanság problémája pedig olyasvalami, amivel nap mint nap találkozunk mindannyian: olyan jelenség ez, amely túlságosan megszokottá és hétköznapivá vált. A problémában érintettek annyira a társadalom perifériáján rekedtek, hogy nem is biztos, hogy onnan van számukra visszaút. Ezek az emberek a társadalom számára gyakorlatilag láthatatlanokká váltak, mi pedig azt sem vesszük észre, ha valaki közülük esetleg megfagy az út szélén, a téli hidegben. A többség inkább azt választja, hogy erről a számára kellemetlen jelenségről nem vesz tudomást, de én nem feltétlenül gondolom, hogy ez jól van így: ezzel a probléma nemhogy nincs megoldva, hanem csak gyűrűzik tovább. Itt az idő, hogy legyen ez most téma. Legyen menő az, aki segítséget nyújt!
Azon kezdtem gondolkodni, hogyan tudnánk minél több ember figyelmét a probléma felé irányítani. Olyan dalötlet kellett, ami
megfogja a fiatalokat is, mert mai és friss hangvételű, és az idősebb korosztályt is akár, mert dallamos,
és végre a szerelem témáján kívül akadt más is, ami megér egy misét, amiről lehet egy jó kis dalt írni.
Wolfie nagyon jó barátom, és benne igazi játszópajtásra leltem, mert ebben a kérdésben abszolút azonos elveket vallunk.
Nem pusztán egy jó dalt szerettünk volna csinálni, hanem valóban felvállalni az ügyet, és a problémában érintettek mellé állni."
Biga és Wolfie ezért megkeresték a Budapest Bike Maffiát, a legnagyobb civil segítő szervezetet, akik teljes mellszélességgel melléjük álltak. A szervezet aktivitásaival évek óta segíti a hajléktalanokat: Sweet Home nevű projektjükben például otthonokat újítanak fel és tesznek lakhatóvá a rászorulók számára. A zenészek már az idén több alkalommal vesznek majd részt a Budapest Bike Maffia országos aktivitásaiban, mint például étel- és ruhaosztásokban, közös zenélésben és a már brandnek számító, úgynevezett gerillapiknikekben. Ez utóbbiak keretében a város különböző olyan pontjain, ahol a hajléktalanok gyakran töltik a napközbeni időszakokat, pokrócokat terítenek le, ételt visznek nekik, együtt esznek, közben pedig beszélgetnek majd velük, és néhány dalt is eljátszanak. A megmozdulások időpontját a közösségi médiában is közzéteszik majd, hogy bárki csatlakozhasson a jótékonysági kezdeményezéshez. Sőt,
október 10-én az A38-on egy Random Trip koncert keretében lépett fel Biga és Wolfie, és a komplett bevételt a Budapest Bike Maffiának juttatták el.
Biga a saját eszközeivel eddig is igyekezett segíteni a rászorulókat, most azonban elkötelezett, hogy a témára szélesebb körben is felhívja a figyelmet:
„A jelzőlámpáknál mindennap találkozom ugyanazokkal a hajléktalanokkal. Mindig tele van az autóm apróval, és minden piros lámpánál szoktam nekik adni. Ha tíz piros lámpánál állunk meg, akkor tízszer. Sokan kérdezik, hogy miért, mert vannak ellenérzések ezekkel az emberekkel kapcsolatban: úgyis piára fogják költeni a pénzt, vagy begyűjti tőlük egy erre szakosodott maffia... Ezt én nem tudom. Azt viszont tudom, hogy nekem nem múlik semmi azon a 100 vagy 200 forinton, egy utcán élőnek viszont jelenthet egy reggelit, vagy ha esetleg más is támogatja, puszta együttérzésből, akkor még a napi betevője is összegyűlhet ezekből az adományokból."
Az pedig teljesen egyértelmű volt, hogy a Bigáék a dalt nem a segítők kívülálló nézőpontjából, hanem mindenféleképpen maguknak az érintetteknek a szemszögéből írják meg:
„Nem akartuk, hogy szirupos, geil legyen a végeredmény, nem az volt a cél, hogy az emberek megsajnálják, ne adj'Isten lesajnálják a hajléktalanokat. Nekik ugyanúgy megvan a saját miliőjük, ugyanúgy tudnak mosolyogni, boldognak és szerelmesnek lenni. Mindenképpen az ő szemszögükből szerettük volna bemutatni ezt a történetet, annál is inkább, mert
ez bármelyikünkkel, bármikor megtörténhet.
Bárki sodródhat olyan élethelyzetbe, hogy nincs más kiút, és az utcáról már nem biztos hogy vezet visszaút a korábbi, tetszetős kis életünkhöz."
Magában a dalban
olyan autentikus hangszerek is megszólalnak, mint a száz évvel ezelőtti blues zenében – például a szájharmonika vagy a dobró.
Ezt a hangzást ötvözték az alkotók ízig-vérig mai és friss hangszerelési elemekkel, izgalmas elegyet hozva létre. A zenei téma ötlete Biga és Szabó Zé fejéből pattant ki, akivel együtt csiszolták a végleges formájára, Wolfie-val pedig később megírták a dalszöveget hozzá.
A Halhatatlan blues-hoz klip is készült, amely most itt, az Origón debütál.
A dalhoz hasonlóan a videó is eredeti eszközökkel őrzi meg a produkcióra jellemző kettősséget:
„Mindenképpen egy olyan klipet szerettünk volna készíteni, ami figyelemfelkeltő, elgondolkodtató, hangsúlyozza a probléma mélységét, viszont mégsem szomorú – mondta Biga. - Hiszen a maga nemében a dal is vidám, még akkor is, ha a témája egyáltalán nem az. Én az elejétől kezdve szeretem ezt az ellentmondást. Így a videokliphez is
valami hasonlóan egyedi koncepciót, valami páratlant szerettünk volna.
Az InkPanther Productions csapatával és vezetőjükkel, Tuza Norbival arra gondoltunk, hogy legyen az egész klip animációs, tehát rajzfilmszerű - South Park-os, Beavis and Butthead-es, minimál grafikákkal.
Úgynevezett greenbox technikával felvettük a saját arcunkat, fejünket minden oldalról, ahogy végigénekeljük a dalt, illetve grimaszoltunk különböző helyzetekben, és a fejünk lesz rátéve az animált figurákra. Ezzel a technikával olyan élethelyzetekben leszünk majd bemutatva, amelyek a hajléktalanok életében mindennaposak, de amelyekbe nem nagyon lát bele halandó, mert ez az ő világuk. Azt ábrázoljuk, hogy ők hogyan élik meg ezeket a helyzeteket, és hogyan keverednek ki belőlük."
Ahhoz, hogy ezekbe a helyzetekbe a zenészek, másokkal ellentétben, beleláthassanak, szintén a Budapest Bike Maffiától kaptak segítséget, és a szervezet vezetői segédkeztek abban, hogy kidolgozhassanak egy olyan megközelítést a témához, amely hiteles, anélkül hogy lesajnáló, kioktató vagy demagóg volna.
A dal első élő premierje október 13-án volt az Akvárium Klubban, ahol egy Biga-nagykoncert keretein belül volt látható és hallható, természetesen Biga és Wolfie előadásában.
Biga a klippremier után sem pihen
Heincz Gábor Biga a Halhatatlan blues rádiós bemutatójától és zenetévés premierjétől függetlenül is nagyon mozgalmas időszakot él éppen át. A fajsúlyos témájú új dal mellett a nagylemezét is népszerűsíti a zenekarával. A lemez most a nemzetközi érdeklődés miatt megjelenik angol nyelven is, külföldi rádiók is játszani fogják a dalokat. A zenekar pedig külföldi koncertekre is kapott felkérést, így aztán készül az angol nyelvű koncertanyag is. A legújabb saját dal megjelenésére 2018 elején lehet számítani, tavasszal pedig egy nagyon pozitív hangvételű, igazi meglepetésdallal áll elő közösen Biga, Freddie, Janicsák Veca és Manoya.