Mit csinál a szél, ha nem fúj? Sztrájk és média (II)

Opera évadnyitó - Eiffel Műhelyház szimbolikus alapkőletétel

Kedves Néném! Megint eltelt egy hét – természetesen újra sztrájk nélkül, ellenben több Hugenották-előadással és két ihletett, teljes telt házas Verdi-rekviemmel is gazdagon. A sajtólistám mégse rövidül, kedves Néném, hisz Ön is látja, hogy az elsőfokú bírósági döntés a meghiúsult munkabeszüntetés jogossága kapcsán megint izzította ugyanazt a kört. És újra kilóg a terjedelmes politikai lóláb: hát az se lehet véletlen, hogy a korábban nagy-magyarországos, a jobbszélen szinte a Háry-i „nixbe” leszédülő érdekképviseleti vezér most azokhoz a balos médiumokhoz fut, akik – ez se kutya változás! – nemhogy szóba állnak vele, de a legnagyobb örömmel nyújtják számára a megnyilatkozás lehetőségét, hisz épp romboló kerestetik!

Csakhogy ez valójában az Opera bőrére megy. Természetesen nagy kérdés az, mit csinál a szél, ha nem fúj? Látható-e a szakszervezeti nagyfőnök, ha épp nem szervez sztrájkot? Vagy a kommercializálódott média, ha nem orront botrányt? Nem! Ezért, ha épp nem is találna okot, majd keres – és nem szabad foglalkozni olyan „apróságokkal”, hogy az egész (kívülről keltett) gerjedelem alapját jelentő állítás, amely a művészek és munkatársak havi 130 ezer Ft-os illetménycsökkenését vizionálta, ma már minden operai közalkalmazott tudja, hogy hazugság. No, nézzük, mi maradt erre a hétre a médiaetikai leckéből – aztán már Japánból írok, ma el kell utazni oda, a társulat másik harmada, 150 kolléga után, akik még véletlenül se akartak sztrájkolni (ez is milyen érdekes, hisz pedig ugyanott dolgoznak, ugyanannyiért...).

E cikkben nem az a szép, hogy megjelent – a szakszervezetek házioldaláról van szó, de politikai haszonlesők gyakran felkeresik egy kis ékverésért –, hanem az, hogy meg sem próbál az Opera nyilvános álláspontjáról tudósítani, ne adj Isten az intézménnyel kapcsolatba lépni. De az is szépségdíjas, ahogy az üzemszünet megfelezéséről írnak, miközben ugyan augusztus 1-jével a KSZ megszűnt, de dolgozni senkit nem rendeltünk vissza – az egyszeri munkavállaló úgy érezte magát, mint amikor valaki átlép a vasárnap–hétfő-vonalon. Semmit, nyaraltak tovább. (Azt már „természetesnek” vesszük, hogy habár bíróság nem volt hajlandó foglalkozni a Visszanéző-bérlet jogszerűtlenségének kérdésével az ODFSZ keresete nyomán, a cikk mégis azt sugallja, hogy valami nagy gazemberség történt az Opera részéről... Hát bizony. Munkaidőben nem dolgozni, hanem megnézni egy előadást, és abban felfedezni saját munkánk értelmét, ez aztán a skandalum...).

Ókovács Szilveszter Fotó: Mudra László - Origo

E cikkecskéből pedig megtudtam, hogy „nyár óta nem reagáltunk” a benyújtott szakszervezeti tervezetekre (annyira nem: mi nyújtottuk be az első új KSZ-szöveget még a tavasszal...), és hogy a tárgyalásokon sem veszek részt. Ami meg úgy igaz, hogy nyáron részt vettem rajtuk, kint negyven fok, sehol egy érintett kolléga, mi pedig tárgyaljuk a KSZ-t... Azóta pedig helyettesem, Dr. Főző Virág tárgyal, teljes felhatalmazással (korábban, 2013-ban is így volt, akkor még megfelelt...) – sehol sincs előírva, hogy a szakszervezetek megválogathatnák, kiket fogadnak el és kiket nem az asztal operai végén. Mi például sosem vetemednénk ilyes inszinuációra: ha a vasutas szakember odaengedné valamelyik helyettesét az asztalhoz, amikor bokros teendői miatt nem ér rá, mi biztos nem protestálnánk emiatt, pláne nem a sajtóban. Sajnos, a HR-portál sem gondolt arra, hogy megkeresse az Operát, vagy legalább a közleményeiből idézzen. Micsoda különös magatartás! Ki hitte volna, nem igaz?

A Hír TV két éve „nagyon megszeretett” bennünket, mindig lehet rájuk számítani. A vasutas szakember szavait sem árnyalták a közleményeinkkel, pedig már nyáron megírtuk, hogy mintegy 40 féle jogcímen akkor is folyósítjuk a különböző juttatások többségét, ha nincs Kollektív Szerződés, mert a szakszervezetek nem írják alá a javaslatunkat. Ennél többet tenni nem lehet. Azért meg különdíj jár, hogy „a főigazgató kénye-kedve szerint rángatja” a dolgozókat. Először is: a törvény szerint kéthetes előre elrendelési szabály működik, és a meghirdetett renden változtatni csak anyagi kárpótlással lehet. (Változás pedig minden munkahelyen történhet, nem csak színházban – viszont mi fizetünk ilyenkor!) Másodszor: az lesz a szép, boldog idő, ha majd az operai munkavállaló vagy esetleg egy vasúti szakember dönti el, ki, mikor, mit csinál munkaidőben a munkahelyén. Demagógia-díjat neki! (És néhány perc hezitálást a feje felett, amikor a tűzoltó megelégeli, hogy a parancsnoka dönt, vagy amikor a pedagógus máskor adná ki az osztályának az őszi szünetet, mint a miniszter. Hogy orvosi példát ne is mondjak, amikor az asszisztáló nővérnek más elképzelése van a műtétről. Vagy a gyárban. Vagy bárhol. Vagy a vasútnál!!! Minden munkahelyen van hierarchia, nálunk még a zenekarban, énekkarban, balettegyüttesben is, ahol feltétlen engedelmesség (a karmesternek, karvezetőnek, balettmesternek) hozza csak meg a szinkront és az előadás sikerét, de az ügyelő szava is szent, aki az előadás atyaúristene, és még improvizálni is jogosult! Persze, ezt minden kolléga tudja és érti is minálunk, csak az őket állítólag képviselő úr nem: no, ezért vette fel mindenki a munkát a legutóbb is. De a mikrofon mindent elbír.

Az Eiffel Műhelyház szimbolikus alapkőletétele Fotó: Mudra László - Origo

A Népszava természetesen szintén nem volt rest megírni a dolgot, már úgy értem, anélkül, hogy jelezte volna, már három hónapja nem sikerül a munkabeszüntetést megszerveznie a szakszervezetnek. No, de ők legalább folytatták, lássuk csak.

Érdemes tehát megfigyelni a Népszavában a sztrájk előtti nap délutánján leközölt ODFSZ közleményét. Nem hivatkoznak arra, hogy főpróbán a kollégák előtt mondott beszédem hatására visszalépnének a sztrájktól, mondván: „megfenyegettem” őket. Ez a patron majd egy nappal később, az előadás megkezdése után pár perccel csattan (egy kicsit) először, amikor a szervezők számára is kiderült, hogy az operisták felveszik a munkát. Onnantól a sztrájk „lefújásáról” beszél a vasutas szakember. Valahol meg tudom érteni, hisz ő is tudja ezek szerint, mi az a kármentés. Nekem viszont egy közintézményt ért kártömeget kell konszolidálnom, ami közügy, neki meg a sokadszori arcvesztést, ami pedig szigorúan magán.

És újra Népszava. Mikor emlékeztetjük őket, hogy mi is reagáltunk (bár senki nem kérdezte...), másnap délelőtt, tehát a Hugenották-premier napján kiteszik a közleményt. Csak azt érteném, miért sikerült a bemutató „minden körülmények közötti” megtartása tartalommal írott szöveg fölé az „Elmaradhat a premier az Erkelben” címet biggyeszteni. Mivel az olvasók jelentős része címekből vagy maximum leadekből tájékozódik, itt is vesztettünk pár operahívőt. Gondatlanság vagy spekuláció? Nem mindegy?

Ez a Népszava-írás 18 óra 11 perckor élesedett a lap weboldalán, és – fura mód – nem is saját munkatársára, hanem a hvg.hu infójára hivatkozva írja, hogy az előadást mégis megtartjuk. Amely előadás akkor már több perce megy is...

No, és javukra legyen írva, még mindig Népszava. Kiszállt a helyszínre az ifjú rovatvezető, és azt tapasztalta, hogy minden hírlapi kacsa, vágy és szugeráció ellenére hatalmas sikert aratva megy le az előadás. Meg is írja tehát. Köszönet a végül csak fairbe fordított játékért, neki és a lapnak is.

Múltkor kicsit elhamarkodottan médiaetikai állatorvosi lónak a Hír TV egyik anyagát becéztem. Hiba volt, ez itt sokkal nívósabb! Az RTL-t is azért becsüljük, mert alaposan körbejárták a témát, még a balettegyüttes ideiglenes elhelyezését is sikerült a sztrájkba keverni, pedig a költözés ügye nem szerepelt a követelések között. És ha hisszük, ha nem, senki nem volt kéznél az Opera vezetői közül, amikor forgattak! Pedig a balettigazgató gyakorlatilag a táncosai között él, de nyilván épp kiment kifliért, amikor ott járt a stáb, és még felhívni se sikerült, csak két megszólalót, akik – és ez már olyan véletlen, mintha az ember szerencsés kézzel lottózna – pont a sztrájkot szervező szakszervezeti vezetők voltak! Hát! Hogy mik vannak? Tehát „rá lehet hívni” a bulvárt az intézményre, mint valami jogsértéskor a rendőrt? No, de az legalább jegyzőkönyvez, én pedig a vasárnapi ebédkor kaptam öt kérdést, amelyre percek alatt válaszolhattam írásban – meg is tettem, gondolván, ezekről szól a tudósítás. (Ahogy a tudósítás aposztrofálja: „a főigazgató írásban azt válaszolta” – persze, mert írásban kérdezett a kedves tévés kolléga, így viszont sikerül azt a látszatot keltenie, mintha nem ért volna el, vagy nem vállaltam volna az interjút...) Aztán a délutáni híradóban már megnézhettem, hogy dehogyis a sztrájk itt a lényeg: valójában a balett új bérleményéről van szó, amelyről engem – hihetetlen, de – bár kérdeztek, a válaszomat elfelejtették beolvasni... És a nyilatkozók is elfelejtették mesélni a velünk évente egyszer foglalkozó tévének, hogy már megvan az új összbalett-terem is Újpesten, s hogy itt, a Böszörményi úton csak a részpróbák zajlanak, és az iroda lakik... Viszont nagyon aggódtak, hogy széthullik majd az együttes, hogy csökken a minőség – miközben az elmúlt hat év másról sem szólt, mintsem hogy a szakszervezettel szembe menve próbáljunk új társulatot építeni, sokkal magasabb minőséggel... Bort iszik, vizelt prédikál: bele a bulvárkamerába! Az a két mondat külön nevetést csalt az arcomra, mely szerint „a szakszervezetek azt sem értik, miért nem halasztották el az Andrássy úti épület bezárását” (akkor miért nem kérdezik meg vagy ők, vagy a tévések?), illetve hogy a balett az Eiffelbe költözött volna, csak most még nem tud (az Eiffelben nem lesz kifejezett balettpróbaterem, erről sosem volt szó!). És a legyalázott bérlemény képei helyett az operaházi Seregi-terem képei peregnek, hogy a vizuális hazugságot is kipipáljuk... De a végére hagytam a legérdekesebbet: amikor Borsodi Zoltán riporter (aki tehát a Böszörményi útra, vizsgálatának tárgyához nem szállt ki, személyes megszólalásra a másik félnek esélyt sem adott, korábbi anyagokból – Fából faragott királyfi, A vágy villamosa – értelemzavaróan illusztrált, stb.) beolvassa azt, amit írásban külön kértem. És kiírja a képernyőre, hogy „a szakszervezeti akadékoskodás dacára a Magyar Nemzeti Balett sikeres bemutatót tartott a Müpában” – ugyanakkor be is olvassa, és „akadékoskodás” helyett véletlenül „arcoskodást” olvas! Milyen szimpatikus ez is! Eddig nem ismert televíziós eszköz! Ezt tanítják is valahol, tessék mondani?

Az Eiffel Műhelyház Fotó: Mudra László - Origo

Kedves Néném!

A többihez már nekem sincs türelmem, meg aztán olvasni se lehet nagy élvezet. Itt van ömlesztve a többi, néhány korrektül tudósító orgánum között a sok kárörvendő keselyűmédium. Természetesen töredékük adott csak hírt a sztrájk meghiúsulásáról. Ez van, ha az ember lapja-tévéje „független”, leginkább persze a valóságtól az – médiaetikáról meg ne papoljon senki.

https://zoom.hu/2017/08/04/sztrajk-van-az-operahazban
https://hirtv.hu/ahirtvhirei/sztrajkolnak-a-operahaz-muveszei-2422746?utm_source=feed&utm_medium=rss
https://librarius.hu/2017/10/20/sztrajkot-hirdettek-az-operahazban/
http://kettosmerce.blog.hu/2017/10/20/ujabb_sztrajk_jon_az_operahazban
https://szakszervezetek.hu/dokumentumok/akciok/12079-reagalt-az-operahaz-a-sztrajkhirre
http://magyarnarancs.hu/kultura/feszultseg-az-operahazban-premiernapra-hirdettek-sztrajkot-az-alkalmazottak-107140
http://privatbankar.hu/karrier/all-a-bal-az-operaban-sztrajkolnak-a-dolgozok-313226
http://inforadio.hu/kultura/2017/10/19/sztrajk_az_operahazban/
http://ado.hu/rovatok/munkaugyek/sztrajk-johet-az-operahazban
http://inforadio.hu/belfold/2017/10/24/okovacs_szilveszter_az_operanak_torvenyre_van_szuksege/
http://24.hu/belfold/2017/10/24/operatorvenyt-akar-szappanoperat-emleget-okovacs/
https://hirtv.hu/ahirtvhirei/tovabb-csuszik-az-operahaz-felujitasa-2423525?utm_source=feed&utm_medium=rss
http://magyarhirlap.hu/cikk/101454/Zenedrama_a_vallashaborurol
http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/sulyos_birsagot_kapott_az_operahaz.649920.html
https://szakszervezetek.hu/kozlemenyek/12145-sztrajk-az-operaban-szolidaritasi-nyilatkozatot-adott-ki-a-vdszsz-szolidaritas
https://hirtv.hu/ahirtvhirei/mar-biztos-sztrajkolni-fognak-az-operahaz-muveszei-2424059?utm_source=feed&utm_medium=rss
https://444.hu/2017/10/27/elmaradhat-a-szombati-premier-sztrajkolni-fognak-az-operahaz-dolgozoi?utm_source=hirkereso&utm_medium=cpc&utm_campaign=elmaradhat-a-szombati-premier-sztrajkolni-fognak-az-operahaz-dolgozoi
https://szakszervezetek.hu/dokumentumok/akciok/12175-sztrajk-az-operaban
http://hvg.hu/kultura/20171028_Sztrajkol_az_Operahaz_elmaradhat_a_szombat_esti_premier_az_Erkelben?s=hk
http://magyaridok.hu/kultura/kulonleges-operapremier-reformacio-evfordulojan-2389654/
http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=211655
https://hirtv.hu/ahirtvhirei/megtartja-premierjet-a-magyar-allami-operahaz-2424149?utm_source=feed&utm_medium=rss
https://merce.hu/2017/10/28/elmaradt-a-sztrajk-megtartjak-a-bemutatot-az-operaban/
http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/meleg_volt_a_helyzet_az_operaban.650148.html

Tatjána néném meg egyre csak kérdezi, Japánban sztrájkol-e az Opera társulata? Mondom, nem. Japánban nyugi van, nincsenek kint a szakszervezeti vezetők – ok és okozat nyilvánvaló összefüggése tapasztalható. Egyébként meg tudja, mit mondok a sok írás után, egészen röviden?

Sztrájkolni konkrétumokért lehet, egy százoldalas fogalmazvány aláírását károkozással kizsarolni viszont jogtalan. A Hugenották premierjét megtartottuk, az előadás éppúgy lement békében, mint az elmúlt évek összes, nagy garral és médiahátszéllel meghirdetett, ám nevetségesen sikertelen sztrájkjai esetében.

Magyar Állami Operaház, A víg özvegy Forrás: Magyar Állami Operaház

Ami pedig igazán fontos, az négy állítás:

- az Opera az elmúlt pár évben 400 új állást teremtett,

- átlagosan 50%-kal emelte a dolgozói havi juttatások értékét,

- épp a munkakörülmények javítása érdekében is építi az Eiffel Műhelyházat, és korszerűsíti az Operaházat,

- a közös munka, a repertoár szédületes tempójú megújítása révén úgy nézőszámát, mint bérletesei számát is meg tudta duplázni.

Mindennek a hatalmas eredménynek az örömét nem lehet, nem szabad, bűn volna elvenni az Opera művészeitől és munkatársaitól – és még Valakitől, akit soha semmilyen szakszervezeti vezér nyilatkozatában nem hallunk említeni: a közönségtől. Aki miatt vagyunk. Lennénk. Vagyunk és leszünk.

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!” Tokióból írok Önnek legközelebb!

Szilveszter

2017. november 5.