Székhelyi József már túl van az első kemoterápiás kezelésen, és már néhány napja azt is tudja, hogy tüdőrákja és annak áttétei ellen kell küzdenie. A második kezelés karácsony után lesz, és egyelőre nem tudni, hogy mennyit kell kapnia, de rábízta magát az orvosokra, és vállal minden kezelést. A Lokálnak azt mondta, „most már egyértelmű, hogy tüdőrákom van, méghozzá egy elég ronda fajta. De
hiszek abban, hogy legyőzhetem.
Kemoterápiás kezelést kapok. Egyelőre nem tudni, hogy négy vagy hat kurzust, ezeket háromhetente ismétlik, és karácsony után jön a második. Infúzióban kapom, az orvosaim jóslata bejött: a kezelés utáni első két napon szinte semmi nem történt, a harmadikon furcsán éreztem magam, a negyediken pedig
elképesztően rosszul lettem,
olyan volt, mintha belém folyt volna valami méreg. Adtak mindenféle gyógyszert, amivel túl lehetett élni. Biztos vagyok benne, hogy az a módszer, amelyet a főorvos asszony kitalált, sikeres. Ahogy szoktam mondani, minden hitem abban van, hogy éljen az élet, dögöljön meg a rák.”
Székhelyi József azt is elmondta, hogy áttéteket is talátak az orvosok. Erről azt mondta, „a rák egy olyan tünet, amely szereti mutogatni magát, itt meg ott meg amott, mert olyan a természete. Az orvos pedig olyan, hogy ha látja itt meg ott meg amott, akkor odacsap. Nálam
van több áttét, de megmondom őszintén, nem foglalkoztat, hogy hol.
Egyszerűen rábíztam magam a doktorokra, és minden kezelésnek állok elébe. Tudom, hogy a küzdő felek közötti felkészültségi szint ég és föld. De azt is tudom, hogy én vagyok a föld, és nem megyek az égbe.”
A színézs öt éves lánya ugyan konkrétan nem tud a betegségéről, mégis érzi, hogy édesapjának nagy szüksége van rá. Székhelyi József azt mondta, „a pici Sári hiperérzékeny, ő nem tudja, miről van szó, miért vagyok fáradékonyabb, miért fogytam le, de azt tudja, hogy
valami rendkívüli történik most velünk, és ennek megfelelően figyel rám.
Naponta kapok tőle leveleket, rajzokat.” A közönség és családja szeretetéről azt mondta, „van valami elképesztő, mágikus ereje annak, hogy ennyien fohászkodnak, imádkoznak értem, üzennek nekem. Olyan ez, mint egy rejtélyes sugárkezelés.”
Székhelyi József egyébként a betegség ellenére is dolgozik, mert nem akar arra gondolni, hogy milyen beteg. „A karaktereim nem betegek, és nincs különösebb gátja, hogy végezzem a dolgom. Győrben Trokán Petivel „halpernezek”, meg a Hatszínben is, a Belvárosi Színházban a Szép jó estét, Mr. Green-ben játszom, Freud szerepében pedig a Spinozában. Nem szabad betegségtudattal köldöknéző apátiába zuhanni. Különben nem én vagyok az erősebb, hanem a rák. Márpedig nekem kell nagyon erősnek, harcosnak és felkészültnek lenni, és akkor nem lehet baj” – mondta a színész, aki az idei karácsonyból is szeretne erőt meríteni: nagy családi forgatagra számít. Azt is mondta, „ez a karácsony sem lesz más, mint a többi, nincs ebben semmi rendkívüli. Azt kívánom, hogy úgy legyen, mint ahogy az korábban is lenni szokott: a nagypapa háza körül legyen hatalmas forgalmi dugó.”