Tavaly nyáron derült ki, hogy Benkő Lászlónak komoly betegsége van. A hír feldolgozását az is nehezítette, hogy az orvosok sokáig nem tudták megállapítani, hogy van-e áttétje a diagnosztizált májráknak. Benkő László a Lokálnak azt mondta, „nekem nagyon sokat segített az, hogy dolgozhattam, nem kellett lemondanom a zenélésről, valamint
a család, a barátok és a rajongók is mellettem voltak.
Ennek ellenére az éjszakák, amikor csend van és nincs fellépés, egyre nehezebbek voltak, ahogy tudatosult bennem, hogy nagy a baj.”
Benkő László egy percig sem akart egyedül megküzdeni a kezeléssel járó nehézségekkel. Azt mondta, „nem akartam a családomra és a barátokra zúdítani a bajom, ők is izgultak értem, ráadásul
szakszerű segítség kellett.
Amikor az ember szembesül azzal, hogy lehet, vége az életének, egészen megváltozik a személyisége. Korábban úgy játszottunk el dalokat, hogy azok meg sem érintettek, most pedig akár húszéves nóták is annyira meghatottak, hogy a színpadon elsírtam magam.”
Benkő László éppen ezért fordult szakemberhez. Már nem sokkal azután, hogy kiderültek a betegség részletei, pszichiáterhez fordult. Erről azt mondta, „nem szégyellem, depressziós lettem. Kedélyjavító gyógyszereket és olykor altatót is szednem kellett, de nem engedhettem meg magamnak, hogy
elhatalmasodjon rajtam a pánik és a halálfélelem.
Zenélnem kellett, tudtam, hogy mindent tovább kell csinálnom úgy, ahogy korábban, azzal segítek magamon. Egyedül azonban ez nehezebb feladat lett volna. A kemoterápia nagyon legyengített, olykor rendkívül rosszul voltam. Szédültem, nem volt étvágyam, forgott a gyomrom,
hatalmas fájdalmaim voltak, ráadásul jött a tél, közeledett a műtét.
Ma már szerencsére jobban vagyok, de a kemoterápiás gyógyszerek nagyon legyengítették az immunrendszerem, viszont műthető állapotba került a három daganat a májamon. Fel kell még erősödnöm, testileg és lelkileg is, mert bármilyen furcsa kimondani, a gyógyulást is fel kell dolgozni. Másképp állok az élethez, mint korábban, de nem retteghetek a hátralévő időben attól, hogy mi van, ha kiújul a daganat.”
Benkő a lapnak azt is elmondta, hogy nagyon várja a tavaszt. „Nagyon várom már a jó időt, nem tesz jót ez a téli hangulat. A leleteim szerencsére rendben vannak, mindenre odafigyelek, amit az orvosom javasolt. Nem erőltetem meg magam, figyelek az egészséges életmódra. A depresszió és a szorongás azonban nem múlik el egyik napról a másikra, de a pszichiáterem és néhány kedélyjavító segít, hogy túljussak a nehezén.”