Jegyben járunk I.

Az Opera 2018-2019-es évad bemutató sajtótájékoztatója

Ókovács szerint az opera – 2/68. levélária

Kedves Tatjána Néném!

Hááát... megjöttek a levelek, amelyekben összegyűjti az idei Puccini Itáliája-évadi bérletszisztémánkkal kapcsolatos fő probléma gondjait. Mindegyikre ment válasz, lássuk hát azokat is, de először tisztáznám, miről is van szó.

Már azt sem vették könnyen a régi bérletesek tízezrei, hogy az Operaház kiesésével – tavaly ilyenkor – csak az Erkel Színházba tervezhettünk sorozatokat. Néhány néző „kikérte magának” (annyira szeretem ezt az igét, minden egyéb nélkül hűen ábrázolja a beszédhelyzetet, amelyben a szolgáltató félnek semmiképp se lehet igaza...), hogy nem ülhet a régi helyén. Magyarázták a kollégák, hogy az Erkelben teljesen más a székkiosztás, egyszerűen megoldhatatlan a kérés... Némelyeknek hasztalan. Az erkeles bérletesek közül pedig többen azt nem értették, miért nem maradhatnak az ő helyeik vagy napjaik, neveik is pont úgy, mint négy éven át addig mindig. De hiszen most két színház közönségét kellett
egyetlen alaprajzra terelni – utóbb aztán mindenki rájött, hogy ezt valóban nem lehetett másképp kezelni.

Az elmúlt évek viszont rengeteg tapasztalattal is szolgáltak. A kulturális alapellátás zászlóshajójává akartuk tenni az Erkelt, ahol megáll az a mondat: ma senkinek sem jelenthet pénzügyi problémát Magyarországon bejutni opera- vagy balettelőadásra. (Figyelem, nem eljutásról, hanem bejutásról beszélek, hisz az odautazást nem tudjuk mi megspórolni, azazhogy igen, de csak az OperaKaland diákjainak, mert ők valóban nagy, 90%-os MÁV-kedvezménnyel érkeznek.) Ennek szellemében 300 Ft-os utolsó sorokkal kezdtünk 2013 őszén, és bár stratégiánk a fokozatos Erkelbe visszaszoktatással együtt a fokozatos emelés volt, még tavaly is élt az 500 Ft-os esti ár némely előadáson az úgynevezett lila színkódhoz párosítva (ha nem élt, akkor 1200 Ft-ba került a jegy). Tavaly még ide is értékesítettünk bérleteket: a legolcsóbbak 1200 Ft-ba kerültek, de volt bizonyos nagy presztízsű sorozatoknál 4200 Ft-os helyár is. Idén viszont elérkeztünk a stratégiánk végéhez: a lila színkód levonult az utolsó két és fél sorról, valamint a páholyok második soráról is. Ez a 250 ülés a teljes Erkel színház gigantikus nézőterének 13%-a: ide, ezekre a helyekre mostantól egységesen 500 Ft-ért lehet majd beülni (normál előadások), a jegy pedig az előadás napján (matiné esetén már előző napon) megváltható interneten vagy személyesen, tehát a pénztáraknál. Én úgy gondolom, ez a mostani lehetőség, a Lila Kód nemhogy igazságtalan, de valóságos „intézménnyé” válik majd az intézményen belül.

Ókovács Szilveszter az Opera 2018-2019-es évadbemutató sajtótájékoztatóján márciusban Fotó: Polyák Attila - Origo

A lila kódos bérlettel két baj volt. Nagyon sokan, nagyon sokszor nem oda ültek le, ahova a kártyájuk szólt: mivel az Erkel nézőterén ha 1%-nyi jegy tulajdonosa nem jön el, beteg, valami közbejön, vagy a jegy nem kel el, máris 178 szabad ülés keletkezik, amelyeket a lila kóddal bejutott nézők közül többen szívesen foglaltak el: ezek természetesen jóval drágább ülések, amelyek használata a fizető többiekkel szemben egyszerűen nem fair, és sok bonyodalomhoz vezet, ha mégis megérkezik a jogos birtokos. Amúgy pedig az ültetőknek sem módjuk, sem bátorságuk nincs ellenőrizni odabenn a fejleményeket, és a nézők se vennék jól a razziát.

A másik baj az ár. Akkor, amikor a kisvárosi zsebszínház előadására 3500 Ft-ért veszek jegyet, és egy átlagos mozielőadás ára is ezer forint felett van, valahogy nem érzem méltányosnak, hogy bérletet (tehát kedveményes, garantált helyű nagyszínházi jegysorozatot, négy előadást) adjunk el operákra és balettokra összesen 1.200 vagy akár 4.200 Ft-ért. A szociális kiskapu rendben, de bérletben ez tovább nem működhet: aki pedig sajnál egy négy előadásos bérletért (az eddiginél sokkal jobb helyre) 7.200 Ft-ot, annak tényleg csak azt tudom mondani, hogy nézze meg, máshol mit kap ennyiért: állnak-e százan a színpadon, zenél-e nyolcvan művész az árokban, hall-e külföldi sztárénekest, lát-e méregdrága jogdíjú balettelőadást, az esti produkción a háttérben dolgozó további százötven kollégáról nem is beszélve. Ha pedig pénze nincs rá, akkor még mindig ott a Lila Kód lehetősége: a pénztár felkeresése vagy a net kinyitása hadd férjen már bele. Ezt nem tudom finomabban írni, mert az 500 Ft-os jegy valójában ingyen van – ezt valamennyien tudjuk.

„Alulírott ...................... újságíró, a családban bérlettulajdonos, kollégájával a mai napon folytatott telefonbeszélgetésemre hivatkozva ezúton írásban is szeretném megtudni, hogy pl. a 2016/2017-es évad .......... bérletsorozat IV. díjkategóriás bérlői a Traviata bérletsorozat IV. kategóriájába, azaz a változatlan ülőhelyeikre miért nem hosszabbíthatják meg bérleteiket? Ezen információkat tegnap az Értékesítési Centrum munkatársnője nyújtotta konkrét helyre vonatkozó kérdésemre telefonon, miután az internetes értékesítő felületen eladottnak ábrázolták a helyeket, hozzátéve, hogy a IV. kategóriás helyeket kizárólag jegyként kívánják az évad folyamán értékesíteni. Ez az elővételi szerzett jog korlátozását kimeríti, amelyet jogi szakterületük is meg tud erősíteni, így ezen témában újságcikk megírását fontolgatva fordultam Önökhöz, a holnapi bérletújraváltás jogvesztő határidejére tekintettel szíves sürgős válaszát várva.”

No, hát mi is itt a helyzet, kérdi a gyermekkoromban belém szivárgott Erőss Pállal keresztezett Petrocelli. (Néném emlékszik, milyen büszke voltam rá, hogy felvettek az ELTE jogi karára, csak nem őket választottam?) Természetesen nem szerzett jog a bérletvásárlás abban az értelemben, hogy ha valaki tárgyévben megvásárolta, akkor a következőben is meg kell kapnia, pontosan ugyanúgy. Ez esetben a színháznak semmilyen joga sem volna változtatni az üzletpolitikáján, de még csak be se zárhatnánk pl. felújításra, vagy csak kártérítés megfizetése után... A – mondjuk úgy – meglepődött, vagy másképp: az eddigi esztendőkben pénzügyi értelemben nagyon jól járt bérleteseinknek vannak a kollégák által kitalált más ajánlatok, akár azonos sorozatokon belül. Tehát ugyanazokat a műveket ugyanakkor, ugyanabban a bérletben láthatják, de jobb helyről és ennek megfelelően magasabb árért, viszont még mindig igen jutányosan.

„Sajnos a 2016/2017-es évadra bérletezéskor hasonló negatív élményben volt részünk, amikor az Operaházba 2. emeleti páholy 2. sorába szóló bérleteik árát 20-szorosára emelték.”

Szívesen elmesélem ennek a történetét. Miközben az Operaház páholyai mindig a legdrágább árszabást jelentették, szokássá vált 2010-re, hogy a páholyok hátuljában lévő pótszékeket (számos helyen nem látó szögben voltak!) 500 Ft-ért árulta a pénztár, egész évre előre. Természetesen azonnal elkeltek ezek a helyek, és mivel a legnehezebb a magas presztízsű páholyjegyek eladása, azt tapasztalhattuk, hogy bár eladva nincs, mégis ülnek ott: természetesen a pótszéken helyet foglaló nézők előrehúzódtak a mellvédhez, így ha más nem érkezett, nekik sikerül egyhuszados áron hússzoros árú székhez jutni. A pótszéket megszüntettük, ekkor viszont a páholyok úgynevezett második sora került hasonló helyzetbe.

Ma már tiszták a viszonyok, hiszen, a 2019-ben visszanyíló Operaház három páholysorának 56 db eladható páholya mind kényelmes foteleket kap, és a második sori pótszékeket látó lehetőségűre gyártatjuk (magasítottak lesznek), ahol elfér, marad a plusz kerevet is, ugyanakkor a páholyokba nem terelünk egymás számára idegen nézőket, magyarán: aki megvásárolja a páholyt komoly pénzért, az egésszel rendelkezhet, természetesen a megállapított férőhelyszámmal bezárólag. Egy család vagy egy baráti társaság meg tudja oldani, hogy nem veszik össze az ülésrenden, a ki miatt ki nem lát, ki jött később és ki megy korábban problematikán.

Kedves Néném, ma este Spontini Vesztaszűze megy az Erkelben, tudja, amelyik még sohasem hangzott el Magyarországon! Hadd folytassam a jegyben (térdig) járást pár nap múlva, addig is: „zsdú átvétá, kák szálávej létá!”

Csókolja
Szilveszter

2018. április 2.