Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Már évekkel ezelőtt nyilatkozta, hogy az ipari tanuló időszakban, egyik hajnalban, munkába menet döntötte el, hogy nem szeretne olyan munkával megöregedni...
Igen, a 32-es busszal, majd villamossal kellett menni. Fú, akkor tényleg azt mondtam, hogy na, ezt nem. Reggel fél 5-kor tumultusban szagolgattam mindenféle embert, és azt mondtam, hogy na, ebből elegem van.
És elképzelhető, hogy ez az elhatározás nem történik meg, ha mondjuk, egy átlagos, 8-9-re járós munkával kezd?
Igazából amikor ezt a döntést meghoztam, az volt az elsődleges cél, hogy megússzam a katonaságot, és elmenjek a főiskolára. És főleg azért nem akartam katona lenni, mert attól féltem, hogy ha bekerülök, akkor
két évet nem fogok tudni elsumákolni,
és a végén bent maradok. Mert akkor ugye ott is lehet tanulni, ott van a tiszti főiskola. Én pedig nagyon sajnáltam volna, hogy két évig nem csinálok semmit, csak lapítok, és akkor biztos, hogy elkezdtem volna ott tanulni.
Amikor 1978-ban elindult a Beatrice új felállása, gondolta volna, hogy valaha 40 éves jubileumi koncertjük lesz?
Nem igazán. Már ezelőtt 20 évvel is majdnem feladtam az egészet. Mert úgy éreztem, nincs igazán értelme, és nem szabad túlzottan komolyan venni ezt a dolgot. És akkor megint csináltam egy csapatot, ami azóta már húsz éves lett. Egyébként ez az a Beatrice-felállás, amiben a legtovább maradtak az emberek. És mi
úgy indultunk, mint egy amatőr zenekar,
teljesen elölről. Szép lassan jöttünk felfelé, egy idő után már kisebb klubokban tudtunk játszani, aztán nagyobb klubokban, és most végre elérkezett ennek a zenekarnak az egyik legnagyobb sikere, hogy az Arénában játszhatunk. Már megütjük azt a szintet, hogy azt is meg tudjuk tölteni.
Ez meddig volt kérdés, hogy menne-e?
Még egy évvel ezelőtt is kérdésnek tartottam. Az, hogy megvannak a régi rajongóink is, még nem jelenti azt, hogy minden működik, minden jó. Attól, hogy az emberek szeretnek egy zenekart, abból még nem következik az, hogy áldoznak is a pénzükből 5-10 ezer forintot, hogy elmenjenek, és megnézzék. Mi ugye a semmiből indultunk el egy évvel ezelőtt ezzel a tervvel, és
én sokáig nem is bíztam benne, hogy tényleg működhet.
Mert ha nem tudunk szponzorpénzt szerezni, amiből legalább a költségeket kifizetjük, akkor mi lesz?! Megpróbálunk a bevételből valahogy érvényesülni, ami nagyon nehéz, mert iszonyú sok kiadás van, főleg a reklámkiadás, az valami kegyetlen.
Tavaly januárban volt egy interjúja itt, az Origón, akkor még nem említette a nagykoncertet. Körülbelül mikor realizálódott ez?
Nagyjából egy éve. Addig-addig erőltette a zenekarom meg a gyerekeim, hogy legyen, mert 40 éves lesz a zenekar, jó lenne, ha csinálnánk egy ilyet. Először persze hallani sem akartam arról, hogy életműkoncert. Az életműkoncertnek mindig olyan rossz szaga van. Itt az ugorhat be róla, hogy a Feró már annyira öreg, hogy gyorsan csináljunk neki egy életműkoncertet. [nevet] Meg aztán annál sokkal több nótánk van, mint amennyi egy ilyen, két és fél órás koncertbe belefér. Igazából az győzött meg, amikor elkezdtük összeírni a dalokat. Mert ugye
egy csomó zenekarnak írtam elég nagy slágereket,
ezt nyugodtan mondhatjuk mindenféle szerénytelenség nélkül. Például az Ős-Bikininek, az igazi Bikininek, ami a D. Nagy Lajos-féle, de ott van a a Pokolgép is.
Akkor a program összerakása sem lehetett egyszerű...
Hát nem. Elég nagy vegyes felvágott lesz ez, mivel lesz egy óra Ős-Beatrice, ebben szerepel majd Gidófalvy és Donászy Tibi is. Aztán lesz több Ős-Bikini, amit szintén mi játszunk, nem hívtunk meg külön ezért senkit, hiszen ezeket a nótákat is tudjuk. Utána következik megint egy vegyesebb rész, abban lesz Varga Miklós, aki egy Beatrice-nótát énekel, Kalapács Józsi két Pokolgép-számot énekel, aztán fellép egy nagyon jó barátom, Mező Misi, akit nagyon tisztelek, ő is elénekli az egyik dalunkat. És
egyetlen egy idegen dal lesz az egész koncerten,
azt pedig a Wahorn Andris fogja énekelni. Az lesz a Szerelem című dal a Bizottságtól. Mondhatjuk, hogy én tiszteletbeli tagja voltam a Bizottságnak.
Ha jól tudom a Beatrice első, ifiparkos fellépésein vették észre, hogy elég szakadt srácok mennek a koncertjeikre. Most lehet tudni, hogy kik járnak Beatricére?
Az biztos, hogy most nagyon vegyes a közönségünk. Attól függ a közönség összetétele, hogy éppen hol játszunk. Ha egy ifjúsági fesztiválon, például a VOLT-on, akkor a közönség jó része fiatal. De az a szerencsénk, hogy ismerik a dalainkat, és együtt éneklik velünk. Ebben a műsorban, amit most is fogunk játszani az Arénában, főleg régi nagy slágerek vannak.
A main streamból hála Istennek nem tudunk kiszakadni.
Ettől függetlenül szerintem az Arénában is sok öreg lesz. Ilyenkor egy pillanatra belegondolok, hogy egy öregnek ma már nem lehet átadni jól a Nagyvárosi farkas-t, aztán mindig rájövök, hogy dehogynem. Pont akkor volt fiatal, amikor mi azzal elindultunk, 40 évvel ezelőtt. Úgyhogy meg is fogadtam, hogy a program része lesz, és egész nyáron játsszuk a Nagyvárosi farkas-t és a Jerikó-t is. Szóval nagyon vegyes a közönség.
Mit jelentett önnek a színpad a '70-80-as években, és mit jelent most?
A '70-es évek elején azt jelentette, hogy én vagyok az énekes, és azzal jól lehet csajozni. [nevet] Aztán 1978-tól kezdve, amikor belekezdtem ebbe a Beatricébe, és szólistaként én intéztem a zenekar dolgait, onnantól már fontos volt a rock and roll is, amibe kezdtem beletanulni. Ehhez kellett az, hogy 1976 környékén ráébredjek két fontos dologra. Az egyik, hogy ha elmész egy fesztiválra, az még nem biztos, hogy jó neked. Aztán arra is, hogy hiába írod te a legjobb nótát, akkor sem nyered meg a fesztivált. Egyszerűen rájöttem arra, hogy előre le van vajazva minden. Többek között azért, mert egy csomó feltétele van, hogy valaki nyerhessen egy ilyen zenei fesztiválon. Én a zenekar 1978-as indításánál főleg ezekért döntöttem el, hogy azt fogom énekelni, ami a szívemből jön, és
megpróbálom minimálisra szorítani a hazugságot a rockzenében. Ez hála Istennek összejött.
Miklóska Lajos érkezése annak idején mit adott a zenekarnak? Ha igaz, ő lesz a sztárvendég az arénás bulin.
Nekem akkor nagyon nagy nyereség volt, hogy a Miklóskával sikerült összejönni. Tulajdonképpen a felső kasztból érkezett hozzánk. Zeneileg ő volt a legképzettebb közöttünk. És nagy szerencse, hogy ideológiailag is képzett volt. Mert
az nagyon fontos, hogy az ember tudjon arról, hogy mi történik ebben a szakmában,
és azt is, hogy mennyire függünk folyamatosan a politikától. Ennek a zenekarnak az ideológiáját annak idején ketten vittük Miklóskával. És nyugodtan merem állítani, hogy a '70-es évek végének a legjobb magyar zeneszerzője volt. És mit csinált a világ? Tönkre tette őt is. De most ott lesz a buliban. Ünnepi beszéddel nyitja meg az egészet.
És megy még az ötletelés a koncerttel kapcsolatban?
Már nem. [nevet] Most már kész vagyok, elkészült minden. Ilyenkor már nem is szabad változtatni. Most már megy a rock and roll. Föl kell menni a színpadra, és csinálni kell. Éppen ma mondtam a srácoknak, hogy egy a lényeg, ugyanolyan buli ez is, mint bármelyik, csak kicsit többen vannak. De ugyanolyan lazán kell játszani. Ez rock and roll, nem baj, ha eltévedsz, majd visszakanyarodsz.
Ezek szerint már tud aludni.
Igen. Az ötletelésnek vége, most már inkább csak azon izgulok, hogy a környezet működjön. A technikai személyzet, a látvánnyal foglalkozók érezzenek rá egy picit. Feróra? Hát arra nem nagyon lehet ráérezni. [nevet] De azért próbálják meg.
Az előzenakar, a Xenon és a Beatrice kapcsolatáról mit lehet tudni?
A Xenon egy ősrégi zenekar, akiket régóta ismerek, és soha nem adatott meg nekik az a lehetőség, hogy egy nagy helyen játszanak. És amikor felkerestek, hogy fellépnének, nekem tetszett a dolog, belementem, és a zenekarom nem mondott egy szót se. Azt mondták, hogy ha akarod, akkor legyen. Én meg örülök, hogy tehettem velük egy kis jót, hogy most már középkorúként megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy fellépjenek előttünk.
Még annyit kérdeznék, hogy ki nyert a mai meccsen?
Mi nyertünk. Komolytalan a kérdés. [nevet] Mi vagyunk a fekete csapat, és mindig a fekete csapat nyer, kivételesen ma is.
