A vasárnapi választások az egész országot érintik, így a kultúra meghatározó személyiségeit, a színészeket éppúgy, mint bárki mást. Megkerestük a magyar színházi világ vezető képviselőit, akik elmondták, milyen érzésekkel készülnek a szavazásra.
A jelenleg szabadúszó színész azt mondta, „polgári értékrend szerint élem az életemet. Ilyen szellemben nevelkedtem, és próbálom a gyerekeimet is nevelni, és
ebben a polgári kormányban találom meg ennek a polgári szellemiségnek a biztosítékát.
Néhány évvel ezelőtt a fene se gondolta volna, hogy mára a népvándorlás korszakát éljük. Emiatt pedig félve tekintek Európa jövőjére, és ha ebben a tekintetben tud nekem védelmet, biztosítékot nyújtani ez a kormány, akkor én szívesen voksolok rájuk.
A Nemzeti Színház művésze azt mondta, „keresztény, nemzeti érzelmű emberként azt tudom mondani, hogy nekem csak a Fidesz programja és eddigi kormányzásuk jelentenek biztosítékot, mivel az ország elindult egy fejlődés útján. Itt sorolhatnám az államadósság csökkentését, a kialakított családtámogatási rendszert, a munkanélküliség csökkentését és a többit. És úgy érzem, hogy ha bármilyen más formáció nyerne a választáson, egyszerűen fölélné, illetve lerombolná az eddigi eredményeket. A bevándorlással kapcsolatban pedig úgy gondolom, a világrontó Soros-demagógiától megfertőzött liberális ellenzéket a Fidesz-fóbia teszi vakká, és
nem akarják tudomásul venni, hogy az illegális bevándorlás mekkora veszélyt jelent hazánkra és Európára nézve.
És szerintem azt is fontos hangsúlyozni, hogy az ellenzék programja kimerül minden jelenleginek a tagadásában, de arról egyetlen értelmes mondat nem hangzik el tőlük, hogy esetleg az ország vezetőiként mit tennének a hazáért. Itt jön a képbe a hazaszeretet, amelyet nagyon nehéz ész érvekkel megmagyarázni. Ezt vagy érzi valaki, vagy nem. És azt gondolom, hogy mi, akik a józan ész, vagy a szív szerint a Fidesz mellett döntünk, joggal várhatjuk a megválasztott politikusainktól, hogy a közélet tisztaságát éppoly fontosnak tartsák majd, mint a nemzet védelmét. Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon fontos felhatalmazás a reményeim szerint sikeres választás következtében. Ötgyerekes családapaként pedig azt is el tudom mondani, hogy
a bőrünkön, a pénztárcánkon érezzük mindazokat a pozitívumokat,
amelyekről nem akarnak tudomást szerezni az ellenzék oldalán. Ott van az ingyenes bölcsődei ellátás, a családi pótlék, az ingyenes tankönyvek, aztán az édesanyák a gyed mellett a munkabérüket megkapják, de még sorolhatnám. A családi adókedvezmény következtében egyértelműen érzékelhető, hogy mennyivel több pénz marad nálunk is. Az pedig nem kérdés, hogy
az európai út, ami a liberális útnak tűnik, nem vezet sehova.
Kimondhatjuk, hogy út a semmibe. És ennek a veszélye áll fenn most. Úgyhogy én riadót fújnék a jóérzésű emberek felé, akik fel tudják mérni ezeket a nehézségeket, hogy menjenek el szavazni, és szavazzanak a Fideszre.”
A Nemzeti Színház művésze azt mondta, „nagyon szeretem a Hazámat, annak sokszínűségét, és ebből fakadó különbözőségét, amit nem esik nehezemre elfogadni és adott esetben tolerálni. Ezért fontosnak tartom, hogy ha bármilyen eredménnyel zárul is az április 8-ai választás, azt
próbáljuk emberhez méltón elfogadni és tolerálni.
Itt most nem az egyéni érdekről van szó, hanem többről, egy egész nemzet jövőjéről!”
A Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója azt mondta a vasárnapi választásokkal kapcsolatban, hogy „én csak olyan párta adom a szavazatomat, amely
hasonló értékeket tart követendőnek, mint a családom és én.
Hazaszeretet, kereszténység, lelki, szellemi, gazdasági fejlődés, tisztességes munka, gyarapodás, család. Ez a pártszövetség a Fidesz-KDNP.”
Az Újszínház művésze is megosztott velünk néhány gondolatot a választásokkal kapcsolatban. Azt mondta, „nagyon jó értelmű feszültséggel és imádsággal várom a vasárnapot, gondolva a lányom és az unokáim jövőjére, ami természetesen nekem nagyon fontos. Sokszor sok mindent megélt az ember 76 év alatt, sok kormány is volt már, és én a rendszerváltozás előtt igazán oda sem figyeltem, de most igenis követem az eseményeket, követem a feltörekvő új nemzedék próbálkozásait is. Tehát politikailag én úgy érzem a magam szubjektív szempontjából, hogy képben vagyok, odafigyelek másokra, nem vagyok elfogult. És én úgy érzem, elindultunk egy olyan úton, amit tovább kell vinni, ezért
mérhetetlenül drukkolok ennek a kormánynak.
Én egyébként olyan környezetben élek, legyen az a Pasaréti téri templom, vagy a színház, hogy hála Istennek nem kell szél ellen haladnom, hanem egész egyszerűen eltölt minket az a jó értelmű várakozás ezekben a közösségekben. Azokkal az emberekkel, akikkel a szakmában, vagy baráti társaságokban, templomban összejövök, azt látom, hogy a mi lelkünkben béke van, és nekem ez a lényeg. És annak örülnék, ha olyan emberek vezetnének minket tovább, akik nem a kitalált újdonságok erejével próbálják kábítani az embereket, hanem
egy reményteljes országot építenek.
És ahogy mondtam, főleg a lányomra és az unokáimra gondolok, és arra, hogy őrizzük meg azt a különleges állapotot, hogy magyarok vagyunk. És azt hiszem, erről én azért beszélhetek őszintén, mert nekem igazán módomban állt volna kint maradni külföldön. De én mégis úgy döntöttem, hogy itt akarok lenni, ezzel a közönséggel akarok megöregedni, őnekik akarok adni abból a tehetségből, amivel a Jóisten megáldott. Ezért én imádkozom, mosolygok és drukkolok, és azt tanácsolom, hogy akik erre a kormányra szavaznak, hasonlóan mosolyogva és reménnyel a lelkükben menjenek vasárnap szavazni.”