A végtelent kutatta a lehetetlen építmények királya

Ha maga a név nem is hangzik ismerősen, valószínűleg mindenki látott már életében párat Escher művei közül, annyira szerves részét képezik a kultúrának. Egy életen keresztül módszeresen tanulmányozta a térbeli tárgyak két dimenzióban való ábrázolását, és ő jutott ebben a témában a legmesszebbre. Ehhez grafikai tudásra éppúgy szükség volt, mint geometriai tudásra. Eschernek évtizedek alatt olyan képessége alakult ki, hogy sorban hozta létre azokat a képeket, amelyeknek mások számára még a befogadása is erőfeszítést igényel.

A holland Maurits Cornelis Escher (1898–1972) apját követve építésznek tanult, de egyik tanára biztatására a képzőművészet felé fordult. A fametszet és a litográfia műfajaiban talált a számára legalkalmasabb technikákra, leghíresebb művei többnyire litográfiák. Hosszabb ideig élt Olaszországban, mert lenyűgözte az itáliai építészeti örökség. Ezt igyekezett megörökíteni. Munkája közben foglalkoznia kellett

a perspektíva és a végtelen kérdésével,

és már a húszas évektől készített ezekre a problémákra koncentráló tanulmányrajzokat. Nem az elméleti matematika felől érkezett a geometria tudományának és a térbeli testek képzőművészeti ábrázolásának határterületére, hanem mint képzőművész érkezett el egy pontra, amelynél fontosnak tartotta, hogy mélyebb ismereteket szerezzen a geometria tudományában is.

Évtizedek szívós munkájával eljutott oda, hogy

műalkotásai egyben filozófiai tanulmányok lettek.

Escher életműve egyedülálló a művészettörténetben, senki máséhoz nem hasonlítható. Műveinek szemlélése arra készteti az embert, hogy elgondolkodjon a kétdimenziós képzőművészet és a háromdimenziós világ viszonyáról. Sőt az egész világ valódi természetéről, illetve az ember és az őt körülvevő környezet viszonyáról. Escher családjával élt Olaszországban, Svájcban, Belgiumban, majd végül Hollandiában telepedtek le. A műveit bemutató múzeum Hágában található.

Hírnevét jól mutatja, hogy egyszer úgy tudott részt venni egy Földközi-tengeri körutazáson, hogy a hajótársaság elfogadta, hogy képekkel fizessen. Ezen a tanulmányúton legnagyobb hatással a spanyolországi mór építészet geometriai megoldásai voltak rá. A térbeli kiterjedés érzékeltetésénél a kétdimenziós képzőművészeti alkotások esetében mindig trükkökre van szükség. Escher eredetileg csak minél jobban szeretett volna ábrázolni létező épületeket, de elmélyedve ennek szakmódszertanában megérkezett egy olyan új területre, amelyet előtte ilyen alaposan még senki nem vizsgált. Escher képessé vált olyan geometriai testek felhasználásával kompozíciókat létrehozni, amelyek

két dimenzióban megrajzolhatóak, de három dimenzióban megépíthetetlenek.

Matematikusok is foglalkoznak ezzel a jelenséggel, hiszen az úgynevezett tribád (háromszögben összeillesztett négyzet alapú hasábok) vagy az önmagába visszatérő, végtelen lépcső, ha nem is ingatják meg a geometria alaptételeit, de legalábbis elgondolkodásra késztetnek azok érvényességéről.

A képzőművész Escher szellemi partnerekre talált nyitott gondolkodású matematikusokban, akik újabb és újabb geometriai problémákra hívták fel a figyelmét. Ezeket aztán ő képzőművészeti alkotásokban dolgozta fel. Az ötvenes-hatvanas években már olyan népszerűek lettek sajátos alkotásai, hogy

minden idejét saját fantáziavilágának bővítésére tudta fordítani.

Foglalkoztatták a szimmetriával kapcsolatos kérdések is, illetve számos műve a formák egymásba való átalakulását ábrázolja. Híres alkotása például az Ég és víz, amely halak és madarak tömegét ábrázolja úgy, hogy nincs éles határa az átváltozásnak.

Eschert izgatták még a különböző hurkok és csomók is, ezekből szintén sikerült a valóságban nem létezőket is megrajzolnia. Más alkotásai filozófiai problémákra reflektálnak. A Rajzoló kezekről egy Karinthy-idézet juthat eszünkbe: „Álmomban két macska voltam, és játszottam egymással”. Escher változatos életművében azért mindvégig az épületek kapták a legtöbb figyelmet. Soha nem létező, szuggesztív mesevilágot megteremtő művei többek közt a Belvedere, a Vízesésház, a Relativitás és a Konvex és konkáv. Ez utóbbiban ábrázolt jelenség számos magyarországi konyha padlóburkolatán is visszaköszön. Ez a példa is jól mutatja, hogy egyetlen különc elkötelezett, szívós munkája milyen erősen tudott hatni az európai kultúrára.