A teremtő erő számára valamikor eljött az a pillanat, amikor annyira ráért, hogy oda tudott figyelni egy olyan apróságra is, mint a földmagmát önmagából kifordítani képes koncertláva megalkotására.
Ez volt az a pillanat, amikor megszületett a Depeche Mode.
Ez a banda ugyanis hiába egy negyven éve létező, alkotó, koncertező műintézmény, továbbra is olyan energiákat tud megmozgatni, amelyeket egyszerű földi halandóknak nem lenne szabad. Nem azért, mert tilos, hanem azért, mert lehetetlen. Dave Gahanék viszont folyamatosan hajlítják a tér és az idő dimenzióit, játszanak korokkal, évekkel, mintha olyan gyermekek lennének, akik számára egy-egy évtized csupán egy üveggolyó a végtelen játékasztalon.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
- gondolhatja magában az a koncertre látogató, akit akár egyszer is gátlástalanul arcon vágott már ez a tömény energiasűrítmény.
Márpedig egy valamire való magyar élményfreaknek viszonylag gyakran adatik meg ez a lehetőség - valamiért ebből a szempontból egyértelműen a világ boldogabbik feléhez tartozunk. A Depeche Mode ugyanis alig több mint 1 év alatt már harmadik alkalommal keresi fel a gyaníthatóan tényleg leglelkesebbek közé tartozó híveit,
vagyis a magyar rajongókat.
Két telt házas stadionbuli után végre egy fesztiválon is megmutatják azt, hogyan lehet szembeszállni az idő múlásával. És hogy ennek van-e értelme?
Ó, nagyon is!
Bár abból a szempontból persze kétséges kimenetelű lesz a mai szeánsz, hogy mi fog maradni a rendezvényből egy ekkora robbanás után. Valószínűleg por és hamu. Az előrejelzéseink szerint ugyanis a fesztiválközönség számára gyaníthatóan egy sor világegyetem-slágert fognak végigszőnyegbombázni a koncert két órája alatt, és csak finoman adagolják majd az enyhén szólva is érdekesnek (vagy talán túl finom művészi csecsebecsékkel teletűzdeltnek) ható Spirit album dalait. Ami amúgy mégiscsak a turné apropója.
Aki emlékszik a Depeche Mode majd' 10 évvel ezelőtti Puskás Ferenc Stadionban megejtett hangversenyére, ott olyan előzenekarok szerepeltek, mint Yonderboi és a Placebo. Igen, ezek önmagukban is zenei ékkövek. Na, hát egy fesztivál azért is mókás, mert itt egy olyan kiváló előzenekar jut majd a naprendszer súlyosságú világsztárok elé, mint
a Bëlga.
Mondjuk a meglett családapák buddhista tanokon pallérozták elméjüket, így nem túl valószínű, hogy ez különösebben kibillentené őket abból a nyugalomból, amelynek köszönhetően mindenkit el tudnak küldeni a jó
pohár újabb fröccsért.
Nagyon nagy szeretettel ajánljuk tehát a másik mai napi nagyszínpados performereket is.
Na, de a mamutok (sőt inkább masztodonok) mellett lesz még néhány finomság! Például a számunkra (ugyan hadd valljuk már be) tök ismeretlen lengyel Clock Machine, akik a délutáni napsütésben boldogítják majd a VOLT-on kóválygó népeket. A 2009-ben, Krakkóban alakult ötfős csapatról nehéz eldönteni, hogy lustaságból nem lettek még nagyobb sztárok Európában, vagy egyszerűen csak nem úgy jött ki a lépés. Mert például olyan borzasztóan kellemes fesztiválhimnuszokat tudnak előrántani a puttonyukból, mint a She's got it.
A Depeche Mode-ot pedig érdemes lesz majd lefojtani a nagyon is jól ismert és általunk is rajongott Tesco Discóra közös fröccskilötyögtetéssel. Ezúttal (mily meglepő) a nyolcvanas évek kapják a hangsúlyt.
Pro tipp!
Csak remélni tudjuk, hogy idén is hozza egyik kedvenc helyszínünk, az Unicum Bár az elmúlt években tőle megszokott jó ízű performanszát, ahol aztán tényleg végtelen felszabadultságban lehet őrülten hömpölyögni a bármelyik pillanatban felvillantott Guetta-slágerekre. Hajnali esőben kötelező!