Fú, hát nem mondom, hogy nem meglepő ez az outfit!
Olivia: Imádunk ilyen hülyén felöltözni!
Miriam: Nagyjából két napja találtam ki a mai make upot. Ezt a szemfestéket 2-3 napja vettem talán.
Olivia: Természetes az számunkra, hogy néha így nézzünk ki. Alapvetően szerintem mi is tök unalmasan öltözünk fel. Semmi extra. De aztán vannak ezek a napok, amikor végre ilyenek vagyunk. Ilyen formán is kiéljük magunkat.
Miriam: Bár mondjuk most már ráférne valami frissítés a ruhatárunkra. Megőrülök attól, hogy ugyanazt kell felvennünk, mint nemrég. Unalmas, na!
De azért annyira ugye nem derogál egyszerű ruhákat felhúzni a hétköznapokon?
Olivia: Nem, illetve de. Hiszen még a hétköznapokban is van valami apró csavar a megjelenésünkben.
Értem, mint mondjuk ez a haj?
Miriam: Jaj, ne aggódj nem mindig ilyen.
Elnézlek most benneteket, ahogy egymás szavába vágva válaszoltok, és azon gondolkodom, hogy vajon ki lehet a főnök?
Miriam: Abszolút megoszlik közöttünk. Attól függ, hogy melyikünket kapja el jobban a flow. Ha Oliviának van több energiája, akkor ő a főnök, ha nekem, akkor én. Nagyjából hétről hétre változik ez. Tényleg mi vagyunk a tökéletes páros ebből a szempontból. Megbízunk egymásban, és tiszteljük is egymást.
Olivia: Elképesztő, ami munka közben megy közöttünk. Dolgozunk másokkal is, de soha nem olyan zökkenőmentesen, mint amikor együtt csinálunk valamit. Nagyon jó...
Miriam: ...kapcsolat a miénk.
Olivia: Pontosan!
De azért vitáztok, ugye?
Olivia: Persze!
Miriam: Naná, szinte minden nap!
Olivia: Szerintem minden nap ötször, de nem akárhogyan.
Ezeket a vitákat inkább építő jellegű megbeszéléseknek mondanám.
Baromi szerencsések vagyunk, hogy ez így van.
Miriam: Így belülről nézve abszolút érthető, hogy miért tud fennmaradni olyan sok testvérekből összeállt csapat. Nagyon sok nyomás nehezedik ránk, keveset alszunk, sok a feszültség, meg a hülye helyzet. Sokat segít az, hogy a testvéreddel vagy benne ezekben a helyzetekben. Egészen más így.
Mi hiányzott akkoriban, amikor dalszerzők voltatok, és nem előadók?
Olivia: Hihetetlenül jó dolog volt dalokat írni! Egy nagyon jól felépített, rendes, keretek és szabályok alapján működő életünk volt. Oké, néha fel kellett ülni a repülőre, és elmenni Los Angelesbe, hogy összefussunk Flo Ridával, vagy a Keshával, vagy valaki mással, de alapvetően olyan volt, mint egy 9-től 5-ig tartó meló.
Most viszont körbetáncoljuk a világot.
Egyik este még Las Vegasban vagyunk, másnap pedig már egy másik kontinensen. Közben pedig írjuk tovább a dalokat. Őrület ez az élet! Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ebben benne lehetünk.
No, de mikor bizonyosodtatok meg arról, hogy váltani kellene?
Miriam: Ez teljesen természetesen és folyamatosan alakult így. Ez nem egy pillanat alatt történt.
Olivia: Egyáltalán nem.
Miriam: Mindig is dj-ztünk, de inkább csak házibulikban, szülinapokon a haveroknak. Egyébként a baráti társaságunk is tele van dj-kkel. Van, aki amúgy grafikus, de hétvégente meg pörgeti valamelyik buliban. Sőt, még olyan is van, aki hétköznap bankban dolgozik, hétvégén pedig dj. Sorolhatnánk még, sok ilyen van.
Olivia: Csomó dalt, elég nagy slágereket írtunk más dj-knek, aztán egyszer felmerült, hogy lenne valaki, aki kiadná akár úgyis a dalainkat, ha azokat magunknak írnánk. Szerveztek pár fellépést, beindult a dolog, és most itt vagyunk. Pofonegyszerű volt az egész.
Miriam: Ja, hát és aztán hirtelen ki kellett találnunk valami nevet is. Így a jött a Nervo. Most meg itt ülünk, és kérdezel minket.
Gondolom, tudtok hangszeren játszani.
Olivia: Igen, méghozzá zongorán. Hétéves korunk óta.
Lesz majd valamikor hangszer is veletek a színpadon?
Egyszerre: Neeeem.
Olivia: Nagyon szeretünk dj-zni. Amikor elkészülsz egy lemezzel, az úgy tökéletes, ahogy van. Beletettél mindent, amit tudtál, és addig csiszoltad, amíg csak tudtad. Élőben viszont nem lesz olyan jó, mint a stúdióban. Nem lesz olyan az énekhang, a hangszerek sem szólnak úgy. Felvételről meg szép.
Miriam:
Jobb ez így, hidd el!