Pénteken megnyitották a Nemzeti Galéria Frida Kahlo-kiállítását. Fekete Péter kulturális államtitkár azt mondta, egy legenda érkezett Budapestre, kiállítása a magyarországi művészeti élet nagy és ünnepelt eseménye. „Frida Kahlo nő volt, sokak számára irigylésre méltón és vállaltan az volt, akit mohó életvágya, életszeretete, életigenlése és olykor életbizonytalansága, valamint ezek képi megjelenítése a világ festészetének jeles alakjává tett” – mondta Fekete Péter.
Frida Kahlo szinte valamennyi érett festményén önmagát ábrázolja, az álmot a vízió, a szürrealista eszközök különös vegyítésével, más szimbólumait pedig a szürrealistáktól eltérően szinte mindig a saját aktuális életének elemein keresztül mutatta be. Fekete Péter azt mondta róla, „olyan, mint egy mexikói királynő, színes, lelket és szemet gyönyörködtető, fenséges és megengedő, elfogadó, de érinthetetlen. Boldog lehetett akit magához közel engedett”.
A megnyitón ott volt Cristina Kahlo fotóművész is, a festő húgának unokája, aki arról beszélt, hogy Frida Kahlo erős és körülhatárolt személyiségével annak ellenére festő tudott maradni, hogy egy olyan nagy művész mellett élte le az életét mint Diego Rivera. „Frida mindig azt mondta, hogy ő nem tudna élni Diego nélkül, és Diego, aki számára a művészet volt az élet,
Fridát mindig maga mellett akarta tudni.
Mindketten nagyszerű alkotók voltak, és kölcsönösen csodálták egymás művészetét is, ugyanakkor sohasem adták fel egyéni kreativitásukat.”
José Luis Martínez, a mexikói kulturális államtitkár szerint Frida Kahlo művészete és művészeti öröksége
a mai napig izgalomban tartja a művészeket,
antropológusokat, pszichológusokat, feministákat, marxistákat, marginális és nem marginális közösséget egyaránt. Azt mondta, Frida Kahlo ikon lett, és arcának képe festményeivel együtt kulturálisan olyan időtállóvá vált, hogy a képeslapok, naptárak mellett ékszereken, cipőkön, karkötőkön és mindenféle kereskedelmi tárgyon egyaránt megjelenik a mai napig. Személyes stílusa divatot teremtett és művészeket, tervezőket inspirál ma is világszerte, mexikóvárosi kék háza pedig igazi szentély, búcsújáró hely lett.
Frida Kahlo az egyik legnagyszerűbb és szinte a leghíresebb és legkeresettebb mexikói művész
– mondta a mexikói államtitkár.
Baán László, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a művész születésének évfordulóján tartott megnyitón Frida Kahlo utolsó szavait idézte: „remélem, a távozás örömteli lesz és soha nem térek vissza”, aztán úgy folytatta, „pedig igazán sose távozott. Ma, 111. születésnapján Budapesten találkozhatunk vele”. Az igazgató megköszönte a kiállítás rendezésében közreműködőknek a munkáját, kiemelve a tárlaton látható anyagok nagyobbik részét kölcsönző mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo, valamint a magángyűjtők közreműködését.
A nagyszabású tárlat Frida Kahlo 26 ismert festményén és 9 rajzán, valamint fotókon és videofelvételeken keresztül öt szekcióban mutatja be az alkotó munkásságát és életének jelentős részleteit. A kiállításon Frida Kahlo
számos védjegyévé vált önarcképe is szerepel,
de az egyik legelső vászonfestményét is megtekintheti a közönség. A festői kibontakozás című részben látható portréi arról az útkeresésről tanúskodnak, amelynek során a művész rátalált saját stílusára. Formális képzésben korábban nem részesült, autodidakta módon fejlesztette tudását, így első modelljei családtagjai, barátai voltak. Ezekből az alkotásokból látható összeállítás a kiállítás ezen részében.
A fájdalom poézise című szekcióban azok a festményei tekinthetők meg, amelyeken gyerek- és felnőttkora testi szenvedéseit jelenítette meg, a bemutató harmadik egysége pedig a művész és Mexikó kapcsolatát mutatja be. Frida Kahlónak fontos volt az ősi gyökerekkel való azonosulás, ami nemcsak képein jelent meg, de az őt körülvevő környezetben is. Férjével, Diego Riverával közös házukat is számtalan régészeti lelet, jellegzetes kerámia és kőszobor díszítette, amelyekhez hasonlókat szintén láthat majd a közönség a bemutatón.
A Viva la Vida című szekció a természettel való organikus együttélés, együttlétezés mitikus egységét sejtető képeket tárja a látogatók elé, az utolsó rész pedig Diego Riverával való
sokszor ellentmondásos, de szenvedélyes, inspiráló és erős kapcsolatáról szól.
Ebben az egységben szó esik Frida Kahlo más szerelmeiről is, mások mellett a magyar származású Nickolas Murayról. A kiállítás végén Frida Kahlo élete utolsó tíz évében vezetett naplója alapján összeállított hang és képinstalláció is szerepel. A bemutatót a Fridamánia című blokk zárja, ami a festő személyét övező és a halálát követő évtizedekben kibontakozott rajongással, valamint négy magyar művész alkotásán keresztül a magyar kortárs festészetre gyakorolt hatásával foglalkozik.
A november 4-ig látható kiállítás kurátora Lantos Adriána.