Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Sokat elmond a 31 éves Lamarról, hogy a Billboard szerint ott van minden idők 10 legjobb rappere között. Szerintük a 9. helyen, de a lényeg, hogy ott van. Dobálják hozzá a Grammyket, ráadásul rekorder is: eddig ő az egyetlen, akinek sikerült a rap/hiphop kategória minden egyes díját bezsebelnie ugyanabban az évben. Legutóbbi, Damn című lemezéért zenei Pulitzer-díjat is kapott, ráadásul ő az első díjazott, aki nem komolyzenész vagy jazzista. A Sziget idén egymilliárd forinttal többet költött a fellépőkre, és ez meg is látszik a lineupon. Ezért lehet, hogy egy Kendrick Lamarral rúgták be a fesztivált az első napon. A szerdai nap utolsó fellépője volt a Nagyszínpadon, aki akkorát késett, hogy
a lábam is belesajdult.
Nemrég volt vége a magát korábban modellként is megmutató svéd énekesnő, Lykke Li koncertjének a Nagyszínpadon, és még jó pár strandlabdát látni a színpad környékén, ma ugyanis labdaparti volt a színpad félidei őrülete. A szervezők kiosztották, a résztvevők felfújták, majd jelre feldobták őket. Közben zene és örömködés. Lamarra várva beszippant egy horvát csapat labdázni. Rúgjuk, ütjük a gumit. Köztük néhányan humorforrást látnak abban, hogy szándékosan a körön kívülre, idegenekhez juttatják a labdát. Aztán hirtelen befut egy négytagú lánybanda, és egyikük az első érintésnél lecsap, és el is szalad a labdával. A fiúk utána, többet nem látom őket, én maradok, várom a rappert.
21:30-ra van kiírva a koncert, de már 45 is elmúlt. A tömeg kezd összezárni, a placcon már nagyon sokan vagyunk, de a többiek részéről nyoma sincs türelmetlenkedésnek. Mellettem egy félmeztelen gyerek valamiért nem tudja abbahagyni az eldobott poharak rugdosását. A vizes-italos jégkockák
térdmagasságban is röpködnek.
Rászólok, befejezi. Közben mellém vetődik két önkéntes, akik leadták a mai munkát, jöttek a Kendrick Lamarra. Egyből itallal kínálnak, de nem kérek. A másik oldalamon egy kisebb lánycsapat, az egyikük azt mondja, „de én látni is akarom a Kendrick Lamart”. A dolog azért szomorú, mert tudom, hogy ha valaki nem veszi a nyakába, esélye sincs. Rengeteg a 190 fölötti fesztiválozó. És nemcsak körülöttünk, hanem mindenhol.
21:50 van, és még nyoma sincs a comptomi fenegyereknek. A tömegen most átmegy a második tapshullám, de még mindig üres a színpad, ez csak hívogatás volt. A közeli angolok jól elszórakoznak, néha egymás alá bújnak, aztán megy a periszkópozás a haverral a nyakban. 55-kor belekezd a tömeg a Kendrick, Kendrick skandálásába, de hamar elhal az akció. Egészkor pedig beindul egy masszívabb fújolás. Néhányan el is indulnak kifelé, mellettünk is átvágnak néhányan. Aztán valaki megjelenik a színpadon, és szárazan közli, hogy technikai probléma okozza a csúszást, de „Kendrick hamarosan elfoglalja a színpadot”. És 22:12-kor, lényegében
háromnegyed órás késéssel
beindul a zene, és megjelenik Lamar a színpadon. Szerelése visszafogott, rendkívül bő fekete gatya, felül pedig a klipjeiben is fel-feltűnő márka, a Second Layer fekete pólója. A kiéhezett tömeg egyszerre ugrik egy nagyot az induló zenére, aztán hajlanak a térdek, és mindenki rugózik. Lamar szinte elveszik a sötét színpadon. Egyrészt teljesen fekete az öltözéke, másrészt nem is túl magas, és még sokat is mozog. De ott van a két hatalmas LED-fal a színpad két oldalán, így azért le lehet követni.
Az első dal a DNA, aminek rímeit hamar megkapja a közönség. Nem lehet tudni, pontosan mi volt az a technikai probléma, de Lamar még nem lehet fáradt, inkább csak teszteli a gyerekek tudását. És örülnie kellene, mert jól hallhatóan üvöltik a rímeket, ehhez képest faarccal nyomja tovább. Jön a King Kunta, ami jó választás az elejére. Közben
a büszkeség jegyében
a középső, színpad mögötti LED-falon megjelenik a Pulitzer Kenny-felirat. És végre észreveszem a színpad legszélén, szinte a takarásban megbújó dobost, de úgy tűnik, az ő látványa nem igazán fontos ennél a show-nál. Úgy gondolhatják, hogy a rapper fel-alá járkálása elég lesz. Közben valami rám fröccsen. Oldalra nézek, és látom, hogy a mellettem álló lány nyakában landolt egy repohár. Aztán nem sokkal később a másik irányból jelenik meg egy alacsony dühös nő, aki szinte
vicsorogva ütlegeli az előle menekülő fiút.
A koncert úgy-ahogy megy, de
a produkció nem tudja elvenni a figyelmemet a körülöttem lévőkről.
Egyrészt gépiesnek tűnik az egész, másrészt a daráláson kívül Lamar sem tesz sokat azért, hogy figyeljek. Ennek ellenére a közönség teljesen odavan. Körülöttem szünet nélkül ugrálnak, és a legtöbben boldogan mondják a szöveget. Pedig Lamar alig szól valamit a közönséghez. Talán néhány perccel ezelőtt volt egy „hangosabban”, és hogy „üvöltsetek magatokért”. Az előbb meg bemondta, hogy azt mondták neki a backstage-ben, hogy „kib*szott technikai probléma van”. Azt már nem mondta el, hogy az mi volt, vagy azt, hogy ne is foglalkozzunk ezzel. Egyszerűen folytatta. Én meg csak a darálás szót tudom ismételni magamban, és ez az érzés kiegészülve a lábamban lévő plusz egy órás, tétlen állással arra jó, hogy várjam a végét.
A legutóbbi nagy dobásánál, a Humble első hangjainál már tudom, hogy itt vége. A szám lemegy, és szinte bízom benne, hogy nincs ráadás. De van, az All the Stars. Meghallgatjuk, és indulunk. A csüggedtséget nem észlelem a tömegen, fegyelmezetten indul mindenki ezer irányba. Körülbelül én is.
