A jövő operacsillagait szeretném felfedezni

Vágólapra másolva!

A világ minden tájáról érkező fiatal versenyzők csendben leültek a Zeneakadémia Solti termében a nézőtérre. A színpad még üres volt, a hatalmas molinót kifeszítették, amely a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt hirdette. Néhány perc múlva a színpadra lépett Marton Éva, a világ egyik legnagyobb operacsillaga, és a közönség – a versenyzők és a nézők – hatalmas ovációban tört ki. Szűnni nem akaró vastapssal ünnepelték a művésznőt az énekverseny megnyitója előtt. Marton Éva a világ legnevesebb operaházaiban lépett fel. Csak a legnagyobbakat említem: Milánói Scala, New York-i Metropolitan Opera és a Carnegie Hall, a bécsi és a frankfurti operaház, a Buenos Aires-i Teatro Colon, a londoni Covent Garden vagy a barcelonai operaház. A legnagyobb művészekkel dolgozott együtt: Pavarottival, Domingóval, Carrerasszal, és olyan rendezőkkel, mint Franco Zeffirelli, Götz Friedrich, Harry Kupfer, Jonathan Miller, olyan karmesterekkel, mint Claudio Abbado, Lorin Maazel vagy James Levine – hogy csak néhányat említsünk. A világ minden táján tombolt a közönség, amikor Marton Éva énekelt. Mert az ő hangja senkihez sem hasonlítható. Egyszerűen nincs még egy ilyen hang a világon, mint az övé. A Marton Éva nevével fémjelzett versenyt immár harmadik alkalommal rendezik meg Budapesten. Szeptember 10-én kezdődik, és 16-án vasárnap egy gálával ér véget. Rengetegen jelentkeztek a versenyre, hiszen Marton Éva nemcsak inspiráló és követendő példa a világ fiatal operaénekeseinek, de a nagy magyar szoprán neve hívószó is. A Nemzetközi Énekverseny megnyitója után Marton Évával Vági Barbara beszélgetett.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Marton Éva Marton Éva Nemzetközi Énekverseny

Harmadik alkalommal rendezik meg a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt. Az idei megmérettetésre minden eddiginél több és jobb versenyző érkezett. Hány országból jöttek a fiatal énekesek?

Csaknem egy évvel ezelőtt hirdettük meg a III. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt, és ez alatt az idő alatt 147 énekes küldte el a jelentkezési anyagát négy földrész harmincnyolc országából. Perutól Japánig, Dél-Afrikától Finnországig 97 énekesnő és 48 énekes, köztük 18 magyar fiatal jelentkezett a versenyre. 94 jelentkező kapott meghívást az élő fordulókba.

Nagyon jól sikerült az előző két énekverseny, és az a cél, hogy ugyanilyen lendülettel, szívvel és örömmel, ilyen kemény munkával és lelkes résztvevőkkel folytassuk az idén is a megmérettetést.

A megnyitón láthatta, hogy azonnal kialakult a versenyzőkkel egy jó kapcsolat. Meggyőződésem, hogy a jó kezdés után a jó folytatás sem maradhat el. Minden évben új versenyzők érkeznek, új impulzusokkal, amelyek gazdaggá és színessé teszik a megmérettetést.

Aki erre a versenyre jelentkezik, természetesen mindenkinek jó hangja van, mindenki tud énekelni. Mi az, amit keres? Mi az a plusz, amitől megnyerheti a versenyt a jelentkező?

Az éneklés, az előadó-művészet összetett műfaj. Nem csak a jól megtanult művet, a technikát és az előadást kell kiválóan egyesíteni. Az a fontos, hogy az előadás egyedi legyen.

Én mindig a személyiséget keresem a versenyzőkben.

Azt a fiatal énekest, akinek van mondanivalója. Figyelem, hogy az adott áriát vagy operarészletet honnan közelíti meg. Minden műnek van egy magja, egy kiindulópontja. Azt nem az elején kell keresni, hanem meg kell találni. A rendezők is nagyon jól tudják ezt, hiszen maguk is így dolgoznak. Ha a magot megtalálják, abból ki lehet indulni, és fel lehet építeni a művet. Rendkívül fontos, hogy az énekes mennyire érti a darabot, amelyet előad. Mennyire tudja lefordítani a saját nyelvére, és hogyan tudja azt előadni. Ne másoljon se engem, se senki mást. Saját maga értse, érezze a darabot, és a saját nyelvén, a saját előadásmódján adja elő. Ahhoz, hogy valaki kiváló énekessé váljon, rengeteg tanulás, odafigyelés, türelem, megértés, alázat és kitartás kell.

Mivel készültek az énekesek a válogatásra?

Mivel a verseny Magyarországon zajlik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián, mindenkinek kell egy Liszt-dalt énekelnie. Mivel Liszt Ferenc több nyelven is írt dalokat, így könnyen választhattak a külföldi jelentkezők. Ezen kívül több áriát is elő kellett készíteniük. A versenyfordulókban ezek közül az áriák közül énekelnek majd el egyet. Természetesen volt egy előmeghallgatás. A jelentkezők elküldték a felvételeiket, DVD-ket, videókat. Ezeket én magam mind végignéztem, akár többször is. Két társam, Kocsár Balázs, az Operaház főzeneigazgatója, és Kiss B. Atilla operaénekes, a Zeneakadémia tanára segített a válogatásban. Én az Operaház főigazgatójának, Ókovács Szilveszternek vagyok a főtanácsadója, így Kocsár Balázzsal szorosan együtt dolgozunk az év más időszakában is. Kiss B. Atillával pedig együtt játszottunk a Bánk bán-ban, ő Bánk bán, én Gertrúd szerepében, és azóta őszinte barátság fűz össze minket. A barátság igazi alapját ugyanis a munka adja. Ha két ember elismeri, értékeli és tiszteli egymást, az megalapozhat egy életre szóló barátságot.

Amikor mindhárman meghallgattuk a jelentkezők felvételeit, összeültünk, és megbeszéltük a tapasztalatainkat. Érdekes volt, hogy 96%-ban egyezett a véleményünk – egészen kevés eltérés volt csupán. Inkább az okozta a nehézséget, hogy még több jelentkezőt be kellene venni az élő fordulókba. Én a felvételeken – természetesen a hangon kívül – a személyiséget néztem. Azt, hogy hogyan adja elő a darabot, hogyan tudja magát bemutatni, mennyire bátor a versenyző. A színpadon ugyanis nem szabad félénknek lenni. Ott én kis tigriseket, oroszlánokat várok, akik megállnak a lábukon, és harcolnak azért, hogy bekerüljenek vagy továbbjussanak. Harcos műfaj ez. Nem irigylem őket, mert nem a közönségnek énekelnek a verseny ideje alatt, hanem a zsűrinek. Majd csak szombaton és vasárnap telik meg a nézőtér közönséggel. Akkor is a zsűrinek énekelnek, de már lesznek nézők is.

A zsűri tagjait mi alapján választotta ki?

A zsűri tagjai a barátaim és kollégáim. Ahogyan már említettem, a munkák alatt ismerkedtünk meg. Franz Grundheberrel a Bécsi Operában a híres Elektra premierjén léptünk fel együtt, amelyet Claudio Abbado vezényelt, és Harry Kupfer rendezett. Nagyon sok órát töltöttünk együtt a próbákon, elképesztően nehéz munka volt mindkettőnk számára, amelyet nem felejtünk el soha. De Hamburgban és a világ más színpadain is énekeltünk együtt. Jól ismerem a képességeit, és ő is jól ismer engem, a képességeimet és az ítélőképességemet. Ez nagy elismerés.

Miguel Lerinnel Barcelonában ismerkedtem meg, amikor először énekeltem ott. Nagyon erős szimpátia alakult ki közöttünk már az első pillanatban. Nagyszerű zongorista és menedzser. Több színházzal áll kapcsolatban a világon. Nagyon fontos nekem, hogy ő is meghallgassa a fiatalokat.

Anatoli Goussev nagyszerű muzsikus, a La Scuoloa usicale in Foro Buonaparte di Milano professzora, aki már csak az énektanításnak szenteli az életét. Rendkívül jó énekesek kerültek ki a keze alól, akikre én is felfigyeltem különböző versenyeken. Ő inkább az orosz énekesekre figyel, orosz énekeseket tanít, ami nagyon fontos, hiszen más a nyelv és más kultúrában élnek. Ő maga Olaszországban él és ott dolgozik.

Marton Éva és a zsűri tagjai a III. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny megnyitóján Fotó: Talán Csaba

Vittorio Terranovával 1972 óta nagyszerű kapcsolatban vagyunk. A Maggio Musicale Fiorentinon, az egyik legrangosabb művészeti eseményen ismerkedtünk meg. Együtt voltunk színpadon. Mindig, amikor találkozunk, felidézzük azokat a napokat, amelyeket Firenzében töltöttünk. Öt és fél órát álltunk a színpadon, sokszor késő éjszakáig vagy hajnalig tartottak a próbák és az előadások. Riccardo Muti volt a vezető karmester, aki igényes zenész, őt kiszolgálni nem volt könnyű. Nagyon nagy tisztelettel vagyok Terranova iránt.

Teimuraz Gugushvili a Tbiliszi Konzervatórium professzora. Őt azért hívtam, hogy minél többen jöjjenek keleti országokból is. Nyitni szerettem volna. Úgy gondolom ugyanis, hogy ha látják a fiatalok, hogy van a zsűriben egy közülük való ember, akkor talán bátrabban jelentkeznek. Hiszen nem mindenki beszél angolul vagy olaszul. Gugushvili először tagja a zsűrinek, de remélem, nem utoljára.

Peter Mario Katona a londoni Royal Opera casting directora. Vele nagyon régre nyúlik vissza a barátságunk. Ő fedezett fel engem annak idején. Ő szólt Christoph von Dohnanyinak, hogy itt van egy fiatal énekesnő, akivel érdemes lenne foglalkozni.

Meláth Andreával, a Zeneakadémia Ének Tanszékének vezetőjével és Ókovács Szilveszterrel, a Magyar Nemzeti Operaház főigazgatójával pedig együtt dolgozom.

Mit ad a fiataloknak a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny?

Semmi mást nem adok a fiatal énekeseknek, mint lehetőséget. Az első meghallgatáson az derül ki, hogy van-e hangja a jelentkezőnek, és hogyan dolgozik azzal. Természetesen a videófelvételeken látom is őket, de az még meglehetősen merev kép. Amikor személyesen megjelennek, akkor derül ki a legtöbb adottság. Azt a lehetőséget nyújtom nekik, hogy itt is megmutathassák a tehetségüket. A nagydíjat elnyerő eddigi két énekes, Vörös Szilvia és a fehérorosz Alexander Roszlavec pályafutása gyorsan ívelt felfelé a versenygyőzelem után. A magyar mezzoszoprán nemcsak a budapesti Opera előadásainak gyakori szereplője, de Plácido Domingo és Anna Nyetrebko oldalán is énekelt. A fehérorosz énekes pedig jövő februárban debütál a Metropolitan Operában.

A korábbi versenyek után háromnapos mesterkurzust tartott az énekeseknek. Most is így lesz?

Természetesen, most is tartok mesterkurzust. Mindenkit várok a versenyzők közül, akár továbbjut, akár nem. Akinek van kedve még itt maradni Budapesten, amely gyönyörű város, sok a látnivaló, rengeteg szépsége van, vagy esetleg meg akarja hallgatni a verseny további folyamatát, annak lehetőséget adok, hogy részt vehessen a mesterkurzuson. Én a jövőnek dolgozom. A jövő operacsillagait szeretném felfedezni.