Michelangelo Merisi da Caravaggiónak (1571-1610), a neves barokk festőnek viharos élete volt, rendszeresen keveredett csetepatékba. Sokat elárul róla, hogy 1606-ban
egy verekedésben megölt egy embert.
Ezért el kellett menekülnie Rómából, és csak 4 évvel később térhetett vissza, miután a pápa megkegyelmezett neki. Azonban úton Rómába, a toszkánai Porto Ercoléban meghalt, és a korabeli kórházi feljegyzések szerint halálát maláriás fertőzés okozhatta. Azonban egyes, későbbi feltételezések szerint vagy meggyilkolták, vagy szifiliszben, esetleg ólommérgezésben halt meg.
A modern festészet atyjának tartott Caravaggiót a toszkánai kikötőváros köztemetőjében földelték el. Csontjait 2010 nyarán azonosították olasz leszármazottai DNS-mintáinak segítségével. A mediterrán térségben előforduló betegségekkel foglalkozó marseille-i egyetemi kórház (UHI) olasz antropológusokkal és egy mikrobiológussal az olasz festő
fogmintáit elemezve állapította meg halálának okát
az intézmény közleménye szerint. A véredényekben gazdag fogbelet elemezték, és megállapították, hogy a Staphylococcus aureus baktérium okozott fertőzést nála. Ez a baktérium a Staphylococcus nemzetség egyik leggyakoribb gennykeltő baktériumának tekinthető, de jelentős szerepet játszik az ételmérgezésekben és kórházi járványokban. A kórokozó megtalálható egészséges emberek bőrén, orrnyálkahártyáján és székletében is.
Caravaggiót a halála előtti évben üldözői Nápolyban megtalálták, és súlyosan megsebesítették. Felépülése után indult Rómába, de Porto Ercoléban meghalt. A kutatók bejelentették, hogy eredményeiket részletesen bemutatják ősszel a The Lancet című orvosi folyóiratban.