Kóruséletünk óriási élménye volt a Csíksomlyói passió csíksomlyói előadása, melyben részt vehettünk szereplőként.
Nemcsak az előadás hozott katarzist, de a próbák is azt jelentették
- írta Nagy Éva Vera iskolanővér, másodkarnagy.
Nagy Éva Vera azt írta, hogy először megriadtak a darabtól, de ahogy közelebbről is megvizsgálták, már egyszerűbbnek tűnt a feladat.
Először az énekes anyagot szerettük meg, bár még kicsit nehéz volt elképzelni, hogy fogjuk Berecz András egyéni hajlításait vele együtt énekelni, de a gyönyörűen összeállított népzenei-népénekes anyagot egyre szívesebben énekeltük.
Amikor megérkeztünk a Nyeregbe az augusztus 16-ai próbára, tele voltunk izgalommal, kérdésekkel – ugyanakkor bizalommal teli várakozással. Nagy kalandnak ígérkezett a Nemzeti Színház és Nemzeti Tánckar művészeivel, vezetőivel találkozni ilyen közelről - írta a másodkarnagy.
A napi 8-9 órán át tartó próbákat, legtöbbször a tűző napon egytől egyig mindenki élvezte.
Kezdett kibontakozni a darab is, annak rétegei, súlyt és jelentőséget kaptak mondatok, gesztusok, mozgások, hangok.
Hálásak voltunk azért a kitüntetett figyelemért, melyet a gyerekek kaptak a darabban.
A mennyország képe: kedves tanítványaink, mint angyalok a forgószínpadon az Atya körül – mélységesen gyönyörű kép.
Vidnyánszky Attila ihletett rendezői megoldásai egy gyerekszerető-gyerekféltő apa, nagyapa legtermészetesebb gesztusai, melyek a lélekből, emberségből, természetes szívjóságból fakadtak
- ahogyan óvják-védik a gyerekeket a felnőttek a legsúlyosabb helyzetekben az életben is - írta a másodkarnagy.
Amikor az előadás a végéhez közeledett, a gyerekek ezer mécsest hordtak szét a csíksomlyói Hármashalom oltár hátterében lévő hegyoldalra, hogy végül a keresztre feszítés hátterében felgyulladjanak a csillagok – a feltámadás, az új élet gyönyörű előfutárai.
Azt éreztük végig a három nap alatt, hogy ebben az összművészetben mindenki a helyén van: a rendező rendez, hisz, álmodik, tartalmat közvetít, keresi az eszközt, alkot, betekintést enged a belső folyamataiba. A társrendezők, Zsuráfszky Zoltán és Vincze Zsuzsa óriási odaadással alkotnak. A közös alkotás mélysége az együttműködésben vált teljessé, az egymásra figyelésben szülés, születés tanúi voltunk. Minden ugyanarról szól: a mikrobusz sofőrje, az előtérben és a háttérben szolgálók, dramaturg-menedzser őrangyalunk –
mindenki egy irányba húzta a szekeret... - s ez a szekér felért a csíksomlyói Nyeregbe, túl a Kárpátokon, egészen a csillagokig ért,
ahol a Göncöllel találkozva az angyalok közelébe repítette lelkünk - zárta sorait Nagy Éva Vera.
Körülbelül két hónappal a nagy nap előtt kezdett kórusunk gyakorolni az énekek tanulásával, lelkesen tanultuk a szebbnél szebb énekeket, néztük a felvételt, s próbáltunk beilleszkedni - írta Székely Tímea, 14 éves szovátai kórustag.
A lány élménybeszámolójában leírta, hogy amikor egy kis túra után megérkezetek a Nyeregbe elvarázsolta a hely.
Az első próbán szembesültek azzal, hogy sokat kell mozogniuk a darabban, ehhez nem voltak hozzászokva, de nagyon élvezték.
A rendező igazán kedvesen beszélt, meg folyton ötletelt a különböző helyzeteken, a színészek meg teljes hitelességgel, magabiztossággal, rögtönzésekkel szerepeltek, míg mi is próbáltunk a követelményeknek megfelelni és hasonlítani a szereplőkre, akiknek a zsenialitására nincsenek szavak - írta Székely Tímea.
A kórustag azt írta, hogy az előadás napja különleges volt, és addigra minden izgalma elszállt, és nyugodt maradt a Passió kezdetéig, ami nagyban segítette az összpontosításban.
A Boldogasszony anyánk című egyházi népének éneklésénél jöttem rá, mennyire fontos dologban vettem részt, sőt, mi több, talán sose lesz újra lehetőségem ilyenre.
Éppen ezért minden percét elraktároztam, és örök élményként fogtam fel ezen csodálatos dolgot - zárta sorait a lány.
A Csíksomlyói passióról szóló teljes élménybeszámolót itt olvashatják.