Az ávós kabáttól a sandokános pólón át a légyszemüvegig minden van itt

Rock & roll Áruház címmel a 20. század második felének szubjektív magyar divatkönyvét írta meg Poós Zoltán. A kötet számos popkulturális, elsősorban könnyűzenei vonatkozást sorakoztat fel.

A 20. század második felének szubkulturális divatirányzatait mutatja be legújabb könyvében Poós Zoltán. A Rock & roll Áruház egy szubjektív magyar divatkönyv. amely számos popkulturális, elsősorban könnyűzenei vonatkozást sorakoztat fel. Poós Zoltán az MTI-nek azt mondta, „bár a mondás úgy tartja, nem a ruha teszi az embert,

amit felveszünk, valamennyire meghatározza kedélyállapotunkat,

viselkedésünket. A külvilág is gondol valamit az öltözködésünk láttán: ha például egy Sex Pistols-os póló van rajtam, az egy punkos, laza dresscode-ot sugároz, öltönyben viszont tudat alatt is megpróbálok megfelelni a ruha miatt elvártaknak.”

A regényíróként, költőként és könnyűzenei szakíróként egyaránt ismert Poós Zoltán Rock & roll Áruház-a már a harmadik olyan munkája, amely populáris szemszögből dolgozza fel az elmúlt évtizedek történetét. 2003-ban megjelent Szivárvány Nagyáruház című könyve a hetvenes évek tárgykultúráját mutatja be, a 2010-ben kiadott Táskarádió-ban pedig ötven év magyar slágerei kapcsán mesél. Az új kötetről azt is mondta, hogy „a Rock & roll Áruházat szubkulturális kifestőnek nevezném leginkább. Bár emblematikus ruhadarabokról írok, alapvetően

az ötvenes évektől 2000-ig haladva megpróbáltam bemutatni az ifjúsági szubkultúrákat.

Ebben a témában számos szociológiai munka született, de az én megközelítésem másmilyen volt, inkább egy életérzést, attitűdöt kívántam bemutatni. Számomra egy Iron Maiden Purgatory-felvarró inkább csak ürügy arra, hogy beszéljek a nyolcvanas évek közepén kibontakozó heavy metál szubkultúráról, egy Martens-bakancs pedig jó lehetőséget ad arra, hogy a skinhead szubkultúrára visszatekintsek.”

Amúgy a könyv évtizedenként veszi sorra az ikonikus ruhadarabokat és tárgyakat Magyarországon. Szerepel benne többek között az orkánkabát, az ávós kabát, a fecske alsónadrág, a svájcisapka, a miniszoknya, a diplomatatáska, a szimatszatyor, az iskolaköpeny, a sandokános póló, a Trapper farmer, a Tisza cipő, a babos kendő, az Alföldi papucs, a surranó, a felvarrók vagy a susogós jogging, összesen 85 tétel, valamennyi az adott korhangulat szubjektív visszaidézésével kísérve. A szerző azt is elmondta, hogy

a könyvben szereplő ruhák és tárgyak jelentős része a szocialista blokkban csak Magyarországon lett a szubkultúra rekvizituma.

A korszellemről és a divathullámokat követők ügyességéről azt is mondta: „jellemzően volt a dolgoknak egyfajta csináld magad, kényszer szülte íze. Amíg nem lehetett hozzájutni Martens bakancshoz, addig a Bonanza Banzai-rajongók és a punkok villanyszerelő bakancsot hordtak vagy a katonai surranóról vágták le a csatot, és ha barna színű volt, lefújták neolux spray-vel.” A ruhákhoz, tárgyakhoz kapcsolódó történetek visszatérő szereplője a nyolc-tíz év körüli Józsika, aki gyermeki naivitással csodálkozik rá a körülötte zajló eseményekre, emberekre.