Mihajlo Kolodko ungvári szobrász alkotása a beregszászi színház épülete előtt látható, a szoborkompozíció egy négy méter magas mészkőoszlopból és rajta a fehér márványpadon ülő Fedák Sári életnagyságú bronzalakjából áll.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a szoboravatáson arról beszélt, hogy a 139 éve, október 26-án Beregszászon született színésznő élettörténete – mint cseppben a tenger – mutatja a magyar művész- és értelmiségi világ „félretételét”; ők lettek a fölösleges emberek, mert a magyar kultúrát testesítették meg.
Hozzátette, Fedák Sári korának körberajongott ikonja volt, vele egy világ tűnt el, mert „felfalta a kommunizmus”. Az ő életét is áthatotta a nagyhatalmi politika, „és nem tudunk mi sem teljesen önfeledten a magyar kultúrának örülni, mert a politika beárnyékolja ezt a mai szép napot is” – emlékeztetett politikus, utalva arra, hogy a színésznőt méltatlan és bizonyítatlan vádak miatt börtönbüntetésre ítélték, és emiatt soha többé nem léphetett színpadra. Hangsúlyozta:
itt lenne az ideje, hogy Fedák Sári jogi rehabilitációja is megtörténjen.
Németh Zsolt kiemelte, hogy Fedák Sárinak lelkendezve tapsolt Berlin és a bécsi közönség is, miközben igazi lokálpatrióta maradt, szerette és siratta Beregszászt, ahova visszajárt, és megmutatta a világnak, mi származhat Beregszászból. Utalva a kárpátaljai magyarokat körülvevő ukrán politikai légkörre, kifejtette, „nagyon jókor van a szoboravatás, mert most van csak igazán szükség arra, hogy visszanyúljunk az alapvető értékeinkhez, a szívderítő nagy példáinkhoz. A szoborállítás legyen a magyar kultúra rehabilitációjának a jelképe Kárpátalján, a kultúrában történő építkezés jelképe, amit a most 25 éves beregszászi színház testesít meg” – mutatott rá Németh Zsolt.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, az ukrán parlament képviselője és a beregszászi színház egykori dramaturgja köszöntőjében szimbolikusnak nevezte, hogy a színésznő emlékműve a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház bejárata előtt áll.
Emlékeztetett, negyedszázada Vidnyánszky Attila döntött úgy, hogy színházat alapít Beregszászon, lehetővé téve a város és környéke tehetséges fiataljai számára, hogy elindulhassanak a színészi pályán. Szerinte jelképes az is, hogy
a szoborállítás ötlete Szűcs Nellinek, a beregszászi és a Nemzeti Színház színésznőjének a fejéből pattant ki.
Grezsa István kormánybiztos levélben méltatta a szoboravatást, kiemelve, hogy Fedák Sári szimbólum, szimbóluma annak az üzenetnek, hogy a Kárpát-medence minden táján élő közösségek képesek maradandó értéket teremteni.
Az avatóünnepségen, amelyet a beregszászi színház fennállásának 25. évfordulójára szervezett III. Nemzetközi Sztalker Színházi Fesztivál keretében valósult meg, részt vett és felidézte a Fedák Sárival kapcsolatos emlékeit a színésznő testvérének Venezuelában élő unokája, Fedák Mária Lujza.
Szűcs Nelli beszédében azt hangsúlyozta, hogy megismerve, felidézve Fedák Sári életútját, megerősítést nyerhet, hogy
a hűség és a ragaszkodás a nemzethez, szülőföldhöz valódi érték, amelyből meríteni lehet, ami erőforrásként szolgál a mindennapok küzdelmeihez.
A színésznő köszönetét fejezte ki a többi között a Bethlen Gábor Alapkezelőnek, hogy támogatta Fedák Sári szobrának – Mihajlo Kolodko ungvári szobrász alkotásának – az elkészítését.
Szűcs Nellinek egyébként önálló estje is látható a Nemzeti Színházban, Fedák Sári címmel. Mint ahogy az a Nemzeti Színház honlapján olvasható, az "emlékest anyagát részben emlékiratából, az Útközben és a Te csak most aludjál, Liliom... című könyvből, részben egyéb megemlékezésekből, leveleiből, a Színháztörténeti Intézet anyagaiból, régi Színházi Élet című folyóiratokból gyűjtöttük össze. Elhangzanak még dalok leghíresebb szerepeiből, ezekkel is felidézve a magyar operett eme nagyasszonyának alakját” – írja Dávid Zsuzsa, az előadás rendezője.