Gaál Franciska: a szép sztár, aki szerepért könyörgött, majd mindenkit meghódított

1926-ban Gaál Franciska kétszázhatvan estén volt színpadon, ezzel ő volt a legfoglalkoztatottabb színész abban az évben Budapesten. Még csak huszonkét éves volt. A húszas években tele volt vele a bulvársajtó, mondjuk, tett is róla, hogy ez így legyen. A harmincas években nemzetközi filmes karriert épített: forgatott Berlinben, Bécsben, Hollywoodban. A provokatív viselkedésű botrányhősről kiderült, hogy ha kell, akkor rendkívül szorgalmas. Szívós munkával megtanult németül és angolul is annyira, hogy filmezhessen. A második világháború után azonban már elhagyta a szerencséje, mindenki által elfeledve halt meg New Yorkban.

Aki a színészetet választja szakmájának, arról azt lehet gondolni, hogy mindig ő akar a középpontban lenni, magának követel minden figyelmet a nap huszonnégy órájában. Érdekes módon ez nem így van. A színészek között ugyanúgy vannak extrovertált és introvertált emberek, mint akármelyik másik szakmában. Az extrovertált, komédiás hajlamúak között pedig vannak idegesítő ripacsok, és vannak olyan lehengerlő stílusú emberek, akiknek ez jól áll.

Gaál Franci (ahogy mindenki nevezte) egy energiabomba volt, kislányos bája, ellenállhatatlan humora lenyűgözte a közönséget.

Aztán amikor életkora és a történelem viharai miatt törés állt be a színészi pályáján, már nem tudott újra sínre kerülni és filigrán, aranyos öregasszonyokat eljátszani, mint például Darvas Lili.

Forrás: Pinterest

Gaál Franciska (1904–1973) egy budai vendéglős lánya volt, kisgyerekkorától arra készült, hogy színész legyen. Idősebbnek hazudta magát, hogy felvegyék a Színművészeti Akadémiára. Amikor lebukott, megbocsátottak, elsimították az ügyet. Azt viszont nem nézték el neki, hogy önfejű és szemtelen volt, illetve nem látogatta rendszeresen az órákat. Járt egy darabig az Országos Színészegyesület iskolájába is, de nem volt türelme hozzá, ő színházban akart játszani.

Végigjárta Budapest összes színházigazgatóját szerepért könyörögve.

1920-ban már fellépett egy kisebb magánszínházban, az Eskü téri Színházban játszott egy apró szerepet. Gaál Franciska a filmesek környékén is felbukkant, öt némafilmről lehet tudni, hogy játszott benne, de csak az egyikből maradt fenn pár percnyi.

A nagy tudású, kiváló színészpedagógus Bárdos Artúrt is ostromolta szerepért Gaál Franciska, de a Belvárosi Színház igazgatója azt mondta az önbizalomtól fűtött lánynak, hogy üljön be a próbákra, és először figyelje meg, milyen a színházi munka. Amikor nem sokkal egy bemutató előtt megbetegedett egy színésznő, kéznél volt Gaál Franciska, hogy beugorjon helyette, és olyan sikere volt, hogy megtarthatta a szerepet. Még ebben az évben az Andrássy úti Színházban is felléphetett.

Itt látta Molnár Ferenc, és kifejezetten az ő alkatára, személyiségére írt egy szerepet, sőt merített a róla hallott történetből, milyen elszántan próbálkozott a színházigazgatóknál.

Molnár három egyfelvonásosa (Előjáték a Lear királyhoz, Marsall, Az ibolya) színházi környezetben játszódik, egy előadás keretein belül szokás játszani őket az ősbemutató óta. 1923-ban ez Törzs Jenő jutalomjátéka volt a Magyar Színházban, hogy egy este három különböző figurát is eljátszhasson a három főszerepben. Az ibolya női főszereplője egy naiv vidéki lány, aki színésznőnek jelentkezik egy színházigazgatónál. Törzs Jenő is sikert aratott, de a még tizenéves Gaál Francit ünnepelte a közönség és a sajtó. Hosszú időre ő lett a legsikeresebb naiva, akiben van némi csibészes hajlam is. Jó szándékú, őszinte, talpraesett és nagyszájú lányokat játszott hosszú sorozatban.

Gaál Franciska és Z. Molnár László Az ibolyá-ban (Magyar Színház, 1923) Forrás: A magyar színészet képeskönyve

Gaál Franciska 156 centi magas volt, vékony alkatú és még harmincas éveiben is játszott tizenéveseket. Nagyon hamar kiderült, hogy az életben egyáltalán nem ilyen naiv. Amikor a következő szerepében nem volt sikeres, a Magyar Színház vezetőit okolta érte, és évad közben, azonnali hatállyal szerződést bontott, rövid időn belül már a Vígszínház tagja volt. Agresszíven menedzselte magát a húszéves színésznő, de az is könnyen lehet, hogy a férje, a jó nevű újságírónak számító Lestyán Sándor, aki 1922-től 1933-ig volt a házastársa. Gaál Franciska második férje 1934-től Dajkovics Ferenc ügyvéd és országgyűlési képviselő volt, az addigra vagyonos színésznő bekerült a társadalmi elitbe.

Gaál Franciska egy évtizeden keresztül játszott a Vígszínházban, legnagyobb sikereit itt érte el,

de egyáltalán nem volt hálás tag. Nem várt türelemmel a főszerepekre, kiharcolta magának, hogy máshol vendégszerepelhessen, ha az anyaszínháza nem tudta neki tetsző feladattal ellátni. Különböző konfliktusokban fegyverként alkalmazta, hogy elszerződött, aztán mindig visszatért. Amikor felfedezője, Bárdos Artúr anyagi problémákkal küzdött, akkor visszatért hozzá, és megmentette a színházat a csődtől Conners Fruska című darabjának címszerepében. Jellemző, hogy szintén Gaál Franciska vitte sikerre a Veber–Gorse szerzőpáros Csitri című vígjátékát.

Ez volt az ő szerepköre: a fruska, a csitri.

A kisebb magánszínházak úgy működtek, hogy nem repertoárt tartottak fenn, hanem szériában játszottak egy darabot, amíg arra közönségigény volt. Ha egy előadás divatba jött a budapestiek között, akkor hosszú szériát ért meg, nagy bevételt hozott. Ha a közönség nem jött, akkor elég hamar levették a műsorról, kárba veszett a befektetés. Középút nem nagyon volt: vagy divatos lett egy előadás, vagy érdektelenség fogadta.

Gaál Franciska egy holland képeslapon Forrás: Pinterest

A húszas években a körülrajongott Gaál Francit szerződtetni egy neki való szerepre jó befektetésnek számított még akkor is, ha ő tisztában volt a saját értékével, és egyre nagyobb összeget kért. A Vígszínházon kívül játszott a Renaissance, a Magyar, a Király és a Fővárosi Operettszínházban.

Merthogy jól énekelt és táncolt, sőt folyamatosan járt ének- és tánctanárhoz.

A hivatalos színészképzést unta, de szorgalmas magántanítvány volt. A mai időkre nézve pedig tanulság, hogy nemcsak a nevét akarta eladni, hanem egy kiváló állapotban lévő színésznőt kínált bármelyik színháznak, rajta nem múlott a siker. Nemcsak kortárs szerzők (Herczeg Ferenc, Lengyel Menyhért, Zágon István) darabjaiban volt sikeres, de olyan klasszikusokban is megállta a helyét mint például G. B. Shaw Pygmalion-jának vagy Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival-jának női főszerepei. Kifejezetten neki írta Molnár Ferenc A jó tündér című darabját, amit a Vígszínház mutatott be 1930-ban.

Gaál Franciska és Somlay Artúr A templom egere című vígjátékban (Vígszínház, 1927) Forrás: A magyar színészet képeskönyve

Gaál Franciska valójában nagyon fegyelmezetté vált. Hogy a szerepköréhez illő testalkatot megőrizze, szigorú diétát tartott és sportolt. Rengeteg befektetett munkával elérte, hogy előbb németül, később angolul is képes volt játszani zavaró akcentus nélkül. Keveseknek sikerült ez, talán csak Darvas Lilinek és Szőke Szakállnak (született Grünwald Sándor), de nekik aztán úgy hozta a sorsuk, hogy több alkalmuk volt használni a nyelvtudásukat.

Miközben a színésznő Gaál Franciska fegyelmezett, megbízható színésznővé érett, addig Gaál Franci médiajelenség mindig egy kicsit bolondnak, fékezhetetlennek tűnt.

Ha interjút kértek tőle, akkor számítani lehetett rá, hogy karcos véleménye lesz különböző dolgokról. Rövidre vágatta a haját, extravagáns ruhákat hordott. Maga vezette az autóját eléggé sportos stílusban, ilyesmivel korábban már Fedák Sári is rémisztgette a budapesti járókelőket. Gaál Franciska az önálló, független, bátor nő megtestesítője volt sok olyan lány és asszony számára, akik csak szerettek volna ilyenek lenni. A szórakoztatóiparban nagyon sokat lehetett keresni ekkoriban. Somlay Artúr kezei közül azonban mindig is kifolyt a pénz. Anyagi helyzetét úgy tette rendbe, hogy Gaál Franciskát kérte fel, turnézzanak esztrádműsorral. Több mint száz előadást tudtak vidéki városokban lekötni. 1934-re már német filmjei is voltak, de még így is nagy dolognak számított, hogy Gaál Franciska

megvásárolt egy ötemeletes sarokházat.

Nem három- vagy négyemeleteset, és sarokházat, mert az nagyobb. A házban található lakások havi bére már önmagában is komoly bevételt jelentett.

Forrás: Pinterest

Amikor elindult a magyar hangosfilmgyártás, akkor Gaál Franciska ezzel egyáltalán nem foglalkozott. A róla forgatott referenciaanyaggal berlini filmstúdiókat keresett meg. Az első filmjében (jellemző módon Paprika a címe), tüzes, temperamentumos magyar lányt játszik, a másodikban már német virágáruslányt.

Húszéves korára színházi sztár lett Budapesten, harmincéves korára filmsztár Berlinben.

Itt szólt közbe a történelem. Gaál Franciska a hollywoodi Universal filmstúdió német részlegénél dolgozott. Hitler hatalomra jutása után, 1933-ban antiszemita hecckampány indult az amerikai cég ellen, akik emiatt Bécsbe költöztették a gyártást, és így még az 1935-ben készült filmjeiket is el tudták adni németországi forgalmazásra.

Mivel az Universalnál már Berlinben is sok magyar dolgozott, Bécsben forgattak magyar nyelvű filmeket is, kiutazó budapesti színészeket is foglalkoztatva. Ezért van egyetlen magyar nyelvű filmje is Gaál Franciskának: Pardon, tévedtem. Egyébként három év alatt hét német nyelvű filmet forgatott, és abba is hagyta a színházi munkát. Ekkoriban a Szovjetunióban nem sok külföldi filmet vetítettek a mozik. Viszont a bécsi Universal-részleg valamelyik rátermett munkatársa nyélbe ütött egy ilyen üzletet.

Gaál Franciska tudtán kívül filmsztár lett a Szovjetunióban.

Harmincas éveiben is fruskákat játszott. A Kismamá-ban egy intézetben nevelkedő diáklány talál egy elhagyott csecsemőt, és azt hiszik róla, hogy az ő gyereke. Az intézetből kicsapják, egyetlen élő rokona kitagadja, egyedül kell boldogulnia. Gaál Franciska a Péter-ben tizenhét éves lányt alakít, aki kénytelen fiúnak kiadni magát. Ez utóbbi film 1935-ben a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb vígjáték díját nyerte el. Maga Sztálin is rajongott Gaál Franciska filmjeiért. A diktátornak volt egy privát moziterme, rendszeresen ott töltötte az estéit. Bécsben a szovjet nagykövet megkereste Gaál Franciskát, és meg akarta hívni a Szovjetunióba, de ezt elhárította a színésznő.

Ő inkább Hollywoodba vágyott. Hiába jutott el odáig, hogy angolul is tudjon játszani, az Universal amerikai részlege nem szerződtette, viszont a Paramount stúdió főszerepet kínált. Mégpedig az Oscar-díjas Fredric March partnereként, a tekintélyes rendező, Cecil B. DeMille filmjében. Soha rosszabb kezdést Hollywoodban, de a Kalózkisasszony nem hozta meg az elvárt sikert. Hunyady Sándor írásából 1957-ben Magyarországon is sikeres film készült, a Bakaruhában főszerepét Bara Margit játszotta. Még Bécsben, 1936-ban készült a Kati, die Letzte, az eredeti mű végét hepiendre cserélve. Ezt a filmjét forgatták újra Gaál Franciskával Hollywoodban The Girl Downstairs címmel. Harmadik amerikai filmje a Párizsi nászút lett, a zenés vígjátékban Bing Crosby a partnere.

A Paramount neki ígért egy következő szerepet is, de végül nem ő kapta meg. Közben a Universal leforgatta az ő németfruska-filmjei amerikai verzióit nála fiatalabb amerikai színésznőkkel. Gaál Franciskának el kellett gondolkodnia, hogy harmincnyolc évesen lehet-e még abban reménykednie, hogy fruskasztár lesz Amerikában. Sok európai emigráns, aki a hazájában nem a magas művészettel foglalkozott, hanem a szórakoztatóipar kemény világában tudott érvényesülni, a harmincas-negyvenes években odaérkezve kegyetlennek, embertelennek érezte Hollywood vagy a Broadway világát.

Gaál Franciskának a végső lökést az adta meg, hogy súlyosan megbetegedett az édesanyja, de bizonyára az is benne volt a döntésében, hogy Budapesten még ő lehet „a Gaál Franci”. Mikor mások elmenekültek Magyarországról, akkor ő hazatért Amerikából,

de 1941-ben a zsidótörvények miatt már nem kaphatott munkát. A vészkorszakot férje balatoni nyaralójának pincéjében bujkálva élte túl. A Vörös Hadsereg katonái nem akartak hinni a szemüknek, amikor elrejtőző német katonák után kutattak ott, és az ő imádott filmsztárjuk került elő a sötét pincéből. Gaál Franciska két hónapig vendégszerepelt a Szovjetunióban, gyakorlatilag körbevitték, mutogatták, ünnepelték. Filmszerepeket is ajánlottak neki, de egy harmadik nyelv megtanulását már nem vállalta. Különben is két hónapnyi utazgatás után nem voltak illúziói arra vonatkozóan, hogy milyen hely a Szovjetunió.

1946-ban még úgy nézett ki a helyzet, hogy Gaál Franciska itthon újra érvényesülhet. Főszerepet játszott a Vígszínház egy előadásában, forgatott egy osztrák-magyar-román koprodukcióban készülő filmben, amely azonban sohasem készült el. 1947-ben már sejteni lehetett, hogy mi vár Magyarországra, ezért Gaál Franciska és férje úgy döntöttek, hogy New Yorkban folytatják az életüket. A Broadwayn kapott ugyan néhány kisebb szerepet, de egy idő után Gaál Franciska feladta a próbálkozást.

Forrás: Pinterest

Furcsa fordulattal az iskolában fegyelmezhetetlennek bizonyult diákból tanár lett, mégpedig nem is akárhol, hanem egy jó nevű intézményben. Végképp kiderült, hogy a „fruska” csak imázs volt, Gaál Franciska tudatos, rutinos színésznőként képes volt akár a tudása átadására is. Erwin Piscator (1893–1966) a húszas évek berlini színházi életének meghatározó alakja volt, nála töltötte inaséveit Bertolt Brecht. Sok olyan elméleti fogalom és színházi eszköz van, amit a színháztörténet Brecht találmányaként tart számon, pedig már Piscator színházában is ott volt. A meggyőződéses baloldali rendező 1931-től a Szovjetunióban élt, mert itt filmezhetett. Hitler hatalomra kerülése után egyértelmű volt, hogy Németországba nem térhet már vissza. 1936-ban a sztálini szovjet diktatúrából Párizsba költözött, majd a világháború kitörésekor New Yorkba.

Itt nyitott színi iskolát, ahol olyanok tanultak, mint például Marlon Brando, Tony Curtis, Walter Matthau, Eli Wallach. Ennek az iskolának lett a tanára Gaál Franciska.

Azonban a történelem ismét befolyásolta Erwin Piscator és ezáltal Gaál Franciska életét is. Megkezdte működését a McCarthy szenátor által vezetett bizottság, amely illegális kommunistákat keresett az USA-ban az értelmiségiek és a művészek között. Piscator nem várta meg, amíg őt is meghurcolják, inkább 1951-ben bezárta az iskoláját, de mivel közvetlen tapasztalata volt a kommunista diktatúráról, a Szovjetunióról, ezért érthetően nem az NDK-t választotta (mint Brecht), hanem Nyugat-Németországot. Még a hatvanas években is nemzetközi figyelmet tudott kelteni munkája iránt mint nyugat-berlini színházigazgató.

Mivel 1956-ban megjelent róla egy nekrológ, amit átvettek más újságok is, Magyarországon mindenki elkönyvelte, hogy Gaál Franci, az egykori sztár halott. Lehet, hogy hozzá nem jutott el a saját halálhíre, de az is lehet, hogy nem is akarta megcáfolni. Férje halála után egyre inkább elmagányosodva, elszegényedve, betegségekkel küszködve élt. Valójában 1973-ban halt meg.