Egyértelmű volt, hogy Zenthe Ferenc nevét kapja a színház

2018. december 18-án jelent meg a Magyar Közlönyben, hogy a Zenthe Ferenc Színház bekerült a kiemelt minősítésű előadó-művészeti szervezetek közé. A 2012-ben alakult salgótarjáni teátrum utolsóként csatlakozott a megyeszékhelyeken működő professzionális társulatok sorába. Az azóta eltelt több mint hat év eredményeiről, a lehetséges jövőképről és Zenthe Ferenc szellemi örökségéről Simon Lajos ügyvezető igazgatóval beszélgettem.

A nógrádi megyeszékhelyen több mint száz évre visszatekintve folyamatosan pezsgő és sokszínű kulturális élet zajlott. Mi volt az oka annak, hogy a város egészen 2012-ig várt a professzionális színház megalapításával?

1878-ban a salgótarjáni Acélgyári Olvasóegyletben jelentek meg a színjátszás csírái, majd a múlt században számos műkedvelő színjátszó csoport alakult a városban. Gondoljunk csak a Petőfi Színjátszó Körre, vagy a mi szorosabban értelmezett szellemi elődünkre, a Vertich Színpad Stúdióra, ahol színházunk alapítói, egyes jelenlegi alkotói és munkatársai kezdték tevékenységüket. Salgótarjánban nem csupán a színjátszás bír jelentős előadó-művészeti hagyományokkal: a többszörösen kiváló minősítést elnyert Nógrád Táncegyüttes, vagy a szintén számos alkalommal díjazott Liszt Ferenc Kamarakórus, a zeneiskolánk tanáraiból alakult és évtizedek óta működő szimfonikus zenekar, de akár a különböző, nagy múltú zenei kisegyüttesek is aktívan jelen voltak a kulturális életben, és jelenleg is formálják a megyeszékhely értelmiségi közegét. Abban az időszakban, amikor az ipar meghatározta a város létét, minden vállalat kitermelte a maga sportegyesületeit, olvasóköreit, színjátszó csoportjait és művelődési házait, amelyek a kulturális élmények mellett közösség-összetartó funkcióval is bírtak. Miután ezek a csoportok a város majdnem minden vállalatánál kialakultak, a színjátszást tekintve a Zenthe Ferenc Színház bátran mondhatom, hogy előfutárai kiszolgálták az alapvetően itt élők igényeit, ezért

az akkori vezetés feltehetően nem érzett késztetést arra, hogy hivatásos társulat alapításába fogjon.

Az a fajta közösségi művelődés, amely napjainkban kezd ismét megerősödni, akkor nagyon jól működött. Volt azonban egy rendszerváltás, amely után a helyi nagyvállalatok bezártak, és a régi, nagy hagyománnyal bíró közösségek, egyesületek jelentős része megszűnt. A kilencvenes években és az ezredforduló után is láthattak színházi előadásokat a salgótarjáni nézők, de azok mind meghívott, befogadott produkciók, vendégjátékok voltak. A helyi értelmiségi kör számos kísérletet tett arra, hogy bővítsék a salgótarjáni művészeti életet, a Balassi Bálint Asztaltársaság, a Szerdatársaság, az Irodalmi Kávéház a mai napig is működnek. A helyi kulturális közösséget formáló személyiségek kezdeményezésére fogalmazódott meg az igény egy professzionális színház létrehozására, az akkor dr. Horváth István nyugalmazott múzeumigazgató által vezetett Salgótarjáni Polgári Kör ajánlásával. Mint színházalapítók, személy szerint is megérdemlik, hogy ide idézzek néhány nevet, akik meghatározók voltak a színház létrejöttében: néhai T. Pataki Lászlóhoz, P. Kerner Edithez, Sándor Zoltánhoz, Susán Ferenchez, Molnár Ernőhöz jómagam örömmel csatlakoztam. A Zenthe Ferenc Színház megalapításának szándékához 2012-ben Székyné dr. Sztrémi Melinda akkori polgármester részéről kaptunk komoly partneri együttműködést és önkormányzati támogatást.

Simon Lajos igazgató Forrás: Zenthe Ferenc Színház

A színház névadója Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, aki Salgóbányán született. Hogyan jelenik meg a színészóriás öröksége a színház életében?

Amikor felvetődött, hogy kinek a nevét viselje a színház, nem merült fel kétség, hogy Salgóbánya szülötte, a nemzet színésze legyen a névadó. Akik ismerték Zenthe Ferencet, a munka iránt alázattal bíró,

elhivatott, nemes lelkű művészként, igaz emberként jellemezték.

Ezek az értékek iránytűként szolgálnak a társulat számára és a színház egészére nézve is. Zenthe Ferenchez hasonlóan mi is pontosan megfogalmazzuk az identitásunkat, fiatal színházként elhelyezzük magunkat a hazai színházi életben. Következetes, hosszú távú stratégiával, értékelvű művészeti koncepcióval és a helyi értékekre támaszkodva szeretnénk tovább fejlődni. Zenthe Ferenc egyik kedves gondolata volt, hogy „Az ember, amikor kicsi, mindig utol akarja érni a nagyobbat.” Ezen az úton indultunk el, és a közönség, valamint a színházi szakma visszajelzéseiből azt érezzük: helyes az irány.

Milyen rendezőelvek alapján épült ki a társulat és a műsorpolitika?

A társulatot illetően természetesen a professzionális létté válás útján meg kellett felelnünk a felénk támasztott követelményeknek, így színművészeket, rendezőket, szakembereket szólítottunk meg. A társulat alapító tagjai mellett évről évre egy-egy szerepre szerződtetünk országosan ismert színművészeket, rendezőket, dramaturgokat, díszlet- és jelmeztervezőket. Évek óta együtt dolgozunk Mikó Istvánnal, Bozó Andreával, Koltai Róberttel, Vándor Évával, Bregyán Péterrel, rendezett már nálunk Csizmadia Tibor és Halasi Imre is, díszlet- és jelmeztervezőként pedig Bobor Ágnest és Laczó Henriettet is alkalmaztuk, de a társulat meghatározó tagjaiként említhetem Albert Pétert, Farkas Zoltánt, Házi Anitát, Jakab Csabát, Kovács Vandát, Marjai Virágot, Kökényessy Ágit, Kaszás Gergőt, Eke Angélát, Bánfi Katát, Baksa Imrét, Rácz Jánost, Szívős Győzőt, Krausz Gergőt, vagy állandó díszlet- és jelmeztervezőnket, Pallós Nellit is. Kiemelten számítottunk a salgótarjáni és nógrádi kötődésű művészekre, például Csernák Jánosra, Gyuriska Jánosra, Máté Krisztiánra, Erdélyi Gáborra, Falati Hédire, K. Müller Zsófira, Németh Annára, Pünkösdi Mónikára, Erki Gabriellára, Kadlót Zsófiára és Demus Péterre. A Salgótarjánban működő művészeti körök jelentősége egyébként nem csak abban állt, hogy a társművészetek, például a képzőművészet, az iparművészet és az irodalom terén működő alkotói csoportokkal együtt, összművészetileg lefedték Salgótarján kulturális életét, hanem abban is, hogy

ezekben a műhelyekben olyan tehetségek is kibontakozhattak, mint a már televízióból is jól ismert

Mikecz Estilla, a város ösztöndíjasa és színházunk tagja, vagy Tarnóczi Jakab rendező, aki évadról évadra visszatér hozzánk, amellett, hogy számos patinás kőszínházban is bemutatják rendezéseit. A szellemi kötődést jól jelzi, hogy aki ellátogat hozzánk és feltekint a Zenthe Ferenc Szalon homlokzatára, illetve portáljára, elődeink képeit láthatja, többek között korabeli színházi előadásokból. Ez a sokszínű szellemi örökség, a genius loci és vállalt küldetésünk alapjaiban meghatározza a műsorpolitikát is, amely a nívósan szórakoztató népszínház filozófiáját vallja magáénak, itt-ott művészszínházi színekkel keverve. Visszanyúlunk a klasszikus hazai és külföldi szerzők darabjaihoz; hagyományokat ápoló, ízlés- és igényformáló, olykor kortárs, de konvencionális színházi nyelven fogalmazó teátrumként határozzuk meg önmagunkat.

Vándor Éva a színház előadásában Forrás: Zenthe Ferenc Színház

Korábban azt nyilatkozta, hogy az intézmény fejlődésében a következő lépcsőfok a kiemelt státusz elérése lenne. Melyek azok a tevékenységek, amelyek ezen cél beteljesüléséhez segítették a társulatot?

A kérdése szorosan összefügg az előzővel, hiszen az áthallásos, gondolkodásra késztető, de ugyanakkor népszerű művek kiválasztásánál a közönségigénnyel is számolnunk kell, főleg annak fényében, hogy nem csupán a városban élőknek biztosítunk színházi élményt, hanem régiónk és az ország szinte minden megyéjének településein, valamint határon túl élő nézőknek is. Bár a látogatószámunk folyamatosan növekedik, az elmúlt öt évben megháromszorozódott köztük több ezer gyermekkel és fiatallal, Salgótarjánban egy előadásból eddig még keveset tudtunk játszani, az első évben egy premier kétszer-háromszor kerülhetett műsorra. A repertoár összeállításánál figyelembe kellett vennünk, hogy

a kilencvenes években a kulturális szolgáltatások drámaian visszaestek,

Salgótarján lakosságának harmada mára elvándorolt, ebből fakadóan a város korfaösszetételében is az idősebb generáció szerepel hangsúlyosan. A helyi szokások és az értékesíthetőség szintén jelentős szempont. Az elmúlt évek munkájának eredményeként azonban az idei évad első bemutatóját, Molnár Ferenc Az ördög című darabját már nyolcszor játsszuk itthon, a város integráns részét képezi a színház, hamar híre megy az előadásainknak, a közönség azon része pedig, aki hétköznap nem tartózkodik a városban, hétvégén vagy az ünnepek alkalmával ellátogat hozzánk. Szinte minden nézőnkkel személyes kapcsolatot alakítottunk ki, én magam minden előadás előtt fogadom őket és amikor elbúcsúznak, szintén várom tőlük a visszajelzéseket, emellett szavazhatnak is az előadásokra, az általunk alapított Vastaps-díj majdani nyertesére is. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag a közönség igényeinek szeretnénk megfelelni, hiszen

céljaink között megjelenik egyfajta ízlésformáló szándék is,

és szeretnénk szakmailag is folyamatosan fejlődni, egyre magasabb színvonalú produkciókat bemutatni. Ennek egyik jelentős állomása volt, amikor 2016-ban a Vidéki Színházak Fesztiválján Harold Pinter Hazatérés című előadásunkkal műhelyteremtő alkotómunkánkért Fesztiváldíjat nyertünk. Fontosnak tartom kiemelni, hogy rendkívül sok tájelőadást játszunk. Az első évadban harminchárom vendégjátékot tudtunk megvalósítani, ebben az évadban százharminccal tervezünk, ezek nagy része már lekötött előadás, és bővülnek határon túli együttműködéseink is. Másrészt folyamatosan fejlesztjük a működés kereteit is, gondolok itt a technikai személyzetre, díszítőkre, öltöztetőkre, fodrászokra, akik jelen pillanatban mind salgótarjáni fiatalok, akik közfoglalkoztatási programban kerültek hozzánk és folyamatosan beiskolázzuk őket. Nemcsak munkát adunk nekik, de a tanulási lehetőségüket is biztosítjuk a szakterületüknek megfelelően. Szeptember végén indul a Színház- és Filmművészeti Egyetem OKJ-s képzése, ahol szcenikusunk, hangtechnikusunk és színpadmesterünk végez majd, de az összes díszítőnk végzettséget szerzett már segéddíszítői OKJ-s tanfolyamon. Az értékesítési, marketinges csoportról, a művészeti titkárságot is beleértve szintén elmondható, hogy alapvetően nem színházközeli területről érkeztek, de az idők folyamán színházi szakemberré váltak. A művészeti alkalmazottaink 80 százaléka megfelel a legmagasabb végzettségi követelményeknek, és nagyon fontos, hogy színművészeket illetően is

kialakult egy erős kötődés felénk,

egy mag, akik a szinte indulástól velünk vannak. A tulajdonos önkormányzat, a jelenlegi városvezetés is felismerte, hogy új dimenzióba lépett a Zenthe Ferenc Színház, a „színházépítés" ügye. Mérföldkő volt számunkra az önállósodás és korszakváltó a kiemelt státusz elnyerése. Korábban egy olyan nagy gazdasági társaság része volt a színház, amely mellettünk még öt területet vitt, az ifjúsági programokat, a közművelődési rendezvényeket, a kulturális alapellátást, a sportlétesítmény-üzemeltetést, a városi médiát, és ott volt mellette az előadó-művészeti tevékenység, vagyis maga a színház. Az, hogy önállóan működünk, számos olyan lehetőséget nyújt számunkra, amelyekkel eddig nem mindig tudtunk úgy élni, ahogyan szerettünk volna. Reményeink szerint a színház és vélhetően Salgótarján művészeti élete alapvetően megváltozik azzal, hogy a minősített előadó-művészeti szervezetek körének meghatározásáról szóló 43/2018. (XII. 18) EMMI rendelet értelmében

a Zenthe Ferenc Színház bekerült az önkormányzati fenntartású kiemelt színházművészeti szervezetek közé.

A rendelet szerint 2019-től Magyarországon negyvennégy önkormányzati fenntartású, vagy az adott önkormányzattal közszolgáltatási szerződést kötött kiemelt színházművészeti szervezet működik. Ennek a körnek lett a tagja a salgótarjáni teátrum. A színházat működtető társaság a kiemelt minősítés megszerzésén 2016-ban kezdett el dolgozni, 2017-ben azonban a Színházművészeti Bizottság nem támogatta a kérelmet, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig a kedvező döntés érdekében egy önálló, profiljában tisztán színházművészeti tevékenységgel foglalkozó kft. megalakítását javasolta. Ennek a kritériumnak Salgótarján önkormányzata tavaly eleget tett: 2018. szeptember 1-jétől a Zenthe Ferenc Színház Nonprofit Kft. önálló, kizárólag előadó-művészeti tevékenységet végző társaságként működik. Az átalakulást követően már bizakodóbbak voltunk a pozitív döntést illetően, hiszen annak 2018 őszére mind szakmai, mind működtetési oldalról minden feltételét megteremtettük. A kiemelt színházművészeti szervezetté nyilvánítás központi költségvetési támogatással jár együtt, a Zenthe Ferenc Színház működéséhez 2019-ben százmillió forint támogatás érkezik majd. Külön kiemelném Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatójának és a Magyar Teátrumi Társaság vezetésének folyamatos támogatását, a fejlődésünket segítő szakmai tanácsaikért, előremutató javaslataikért, iránymutatásaikért az egész társulat nevében hálásak vagyunk. Ami pedig a jövőt illeti,

a 2019/2020-as színházi évad meghatározó lesz számunkra,

hiszen Zenthe Ferenc születésének századik évfordulóját ünnepeljük majd, az ő életműve köré szervezzük az évadot, és régi vágyunk, hogy bemutassuk az első zenés színdarabunkat is. Tovább szeretnénk növelni az előadásszámot, a bemutatók számát és természetesen még több nézőt szeretnénk előadásainkon látni. Nem titkolt szándékunk, hogy bekerüljünk az ország különböző színházi fesztiváljaira. Ezzel együtt szeretnénk tovább gazdagítani a helyi és a Nógrád megyei művészeti életet, valamint tovább erősíteni a városban, a megyében és a régióban élők kulturális identitását. A legnagyobb álmunk azonban egy önálló színházépület megépítése, mely szándékaink szerint összművészeti központként működne, ez nélkülözhetetlen színházunk szakmai és művészi fejlődése érdekében.

Az előtérben Mikó István Forrás: Zenthe Ferenc Színház

A színház produkciói nem csupán Salgótarjánban láthatóak, hiszen sokat utaznak, de széles körből érkeznek a Zenthébe is előadások: például a Veszprémi Petőfi Színházból a Holt költők társasága, amelynek 2017-ben tartották az európai ősbemutatóját Veszprémben, vagy a Tanár úr kérem című Karinthy-adaptáció, egyébként mindkét előadás nemrég vendégszerepelt Erdélyben is. Milyen szempontok alapján határozzák meg a szakmai partneri együttműködéseiket?

Olyan partnereket keresünk, akik amellett, hogy elhozzák a Zenthe Ferenc Színházba az előadásaikat, szívesen látnak bennünket is. A Veszprémi Petőfi Színház szintén igényes, szórakoztató népszínházként működik, így értékrendbeli azonosságokat is felfedeztünk a két intézmény között, és Oberfrank Pál igazgató úrral kialakult egy kölcsönösségen alapuló, előremutató szakmai kapcsolat, amelyet a közönség is értékel, 2018-ban az immár a XI. Vastaps-díjat a legjobb vendég előadás kategóriában a Veszprémi Petőfi Színháznak ítélték a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház nézői A király beszéde című előadásukért. Veszprémen kívül szorosan együttműködünk a Nemcsák Károly igazgató úr vezette József Attila Színházzal, a Szabad Tér Színházzal és a Bartók Kamaraszínházzal. Fontos partner számunkra a Budapesti Operettszínház, és hangsúlyoznám a Nemzeti Színházzal kialakult szoros együttgondolkodást is: Vidnyánszky Attila vezérigazgató úr ezen a téren, a színház-, társulat- és szakmai kapcsolatépítésben is nagyon sokat segített nekünk. Mindemellett a szakmai konferenciákon és a Magyar Teátrumi Társaság ülésein, amelyeken jelen lehetünk,

már eleve kialakult egy közös párbeszéd,

amely alkalmat ad arra, hogy értékeljük az eltelt időszakban elért eredményeket, és kitekintsünk a jövőre. Ahogyan említette, nem zárkózunk be, hiszen azokat az előadásokat, amiket a Zenthe Ferenc Színház színpadra állít, a Kárpát-medencei közönségnek is szánjuk, ezen a területen szintén többirányú együttműködéseket alakítunk ki. A legerősebbek Felvidéken vagyunk, Dunaszerdahelytől Kassáig bejárjuk a magyarlakta területeket, készülünk Szatmárnémetibe, Zentára és Lendvára is, illetve nemrég egyeztettünk a besztercebányai kulturális városvezetéssel: miután Besztercebánya Salgótarján testvérvárosa, arról beszélgettünk, ha már a besztercebányai Opera évek óta vendégszerepel a nógrádi megyeszékhelyen, legutóbb az évad első előadásaként éppen Verdi Traviatájával jártak nálunk, mi is szívesen játszanánk náluk. Ha minden a tervek szerint alakul, tavasszal a Szent Péter esernyőjével mutatkozunk be az ott élő magyar ajkú közönségnek.

Visszatekintve az elmúlt időszakra, mire a legbüszkébb?

Amikor az ember kezdeményező, nagy szerepe van a művészeti koncepció meghatározásában, és egy folyamatot irányít, nagyon nehéz kiemelni egy-egy dolgot. Örülök, hogy a nálunk játszó színészek és alkotók már szorosan kötődnek hozzánk, hogy számos kiváló színművész és színházi szakember összetartó közösségként alkotja a társulatunkat, és emellett több fiatalt sikerült a színházzal „megfertőznünk”, akik számára érdekes és izgalmas a nálunk zajló munka. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy mára önálló, immár kiemelt minősítésű színházzal bír a nógrádi megyeszékhely, és közreműködhetek abban, hogy Salgótarján kultúrtörténetében évek óta új fejezet íródik, amit úgy hívnak: Zenthe Ferenc Színház.