A fotográfia művelőire ugyanúgy jellemző napjainkban is a technikákkal, eljárásokkal és anyagokkal való kísérletezés, a nyitott, rendhagyó hozzáállás, mint volt az a műfaj 19. századi úttörőinél. Ezt a párhuzamot lovagolja meg a Mai Manó ház nem rég nyitott kiállítása, a Vissza a jövőbe – A 19. század a 21. században. A kortárs művészek egyre többet kísérleteznek archaikus technikákkal, cianotípiákat és fotogramokat készítenek, illetve
19. századi témákat értelmeznek újra.
Mivel modern anyagokkal dolgoznak, és a korabeli témák kortárs variációit hozzák létre, ezek az innovatív alkotások sokszor igen távol esnek az eredetiektől. A modern kor alkotói olyan technikákkal kísérleteznek, amelyek elképzelhetetlenek voltak a 19. században, mint például a Photoshop és a 3D nyomtatás, de mindezt olyan felfedező szellemben teszik, ami a 19. századi fotográfusok beállítottságát tükrözi, akik saját korukban megszabták, majd
ki is tágították a fotográfia határait.
A kiállított kortárs művészek munkáját a kísérletezés, az interdiszciplinaritás és a hibrid műfajok sokasága jellemzi. Komoly figyelmet fordítanak a fizikai alkotófolyamatra és munkáik anyagi jellemzőire, visszatérve a fotográfia alaptényezőihez: fény, fényérzékeny anyagok, emulzió és kémiai folyamatok. A céltudatos kísérletezéssel új műalkotásokat hoznak létre, amik sokszor csak távolról emlékeztetnek a fotográfiára, és inkább a rajz, szobor, vagy festmény irányába mutatnak.
A Mai Manó Ház kiállításán megjelenő kortárs művek párbeszédbe lépnek a kimagasló 19. századi munkákkal. A két korszak között lévő párhuzamok és kapcsolódások jelenléte nem tudományos kérdés, hanem a megfelelő képzettársítások eredménye. Ez a fajta nyitottság a 19. század úttörőire és a kiállított kortárs művészekre egyaránt jellemző vizuális szabadság szellemiségét tükrözi.