"Nem vagyok jól, kijárok ugyan a temetőbe, de az sem segít. Rajtam már sehogy sem lehet segíteni. Nehéz mit mondani, mert elveszítettem azt, akit szerettem, a társamat" - mondta a Blikknek Dékány Sarolta.
Az énekesnő a tragédia óta nem találja a helyét a világban, s bár azt gondolta, hogy magányra vágyik a gyászidőszakban, nem volt rá jó hatással, hogy túl sok időt töltött egyedül, ezért
barátok és családtagok felváltva látogatják őt.
"Szerencsére nem vagyok teljesen egyedül. Mások próbálják tartani bennem a lelket, de szinte lehetetlen. Itthon vagyok, ahol
minden sarok, minden bútor a közös évekre emlékeztet,
de nem tudok máshol lenni, ez az én otthonom - magyarázta az énekesnő.
Arról, hogy mennyire szerették és tisztelték egymást, maga a zenész mesélt a Koós kapitány képtelen képeskönyve című önéletrajzában.
„Egy olyan nővel élek együtt, aki biztos hátteret nyújt, olyan békét és nyugalmat, mint egy kotlóstyúk. Aki a szárnyai alatt dédelgeti a két gyereket, de még a férjét is, aki rettenetes természetével nem biztos, hogy mindig rászolgált erre" – írta párjáról Koós János.