Hallani olyasmiket, hogy állítólag gatyarohasztó klíma szállta meg a Kis-Alföld környékét. Ez nem igaz. Valójában olyan mikroklíma alakult ki, amelynek köszönhetően esélye sincs megrohadnia az alsóneműnek,
egyszerűen elpárolog magától az emberi testről.
Túlzásnak tűnik, pedig nem mondanám, ha nem így lenne. Saját szememmel láttam, igaz, ez már a tűző napon történő botorkálás sokadik órája után történt. Könnyen lehet, hogy megbuggyant már az emberi agy. Igyekeznék én, de nem lehet szebben megfogalmazni. Délibáb, káprázat, hallucináció, Isten tudja. Mondhatnánk, hogy hülye az, aki a tűző napon szédeleg ész nélkül, de rögtön fel is tudok hozni magamnak egy már-már hihetetlennek tűnő mentséget:
nincs árnyék a fesztiválon.
Régen, az egykorvolt boldog békeidőkben, amikor a VOLT fele kvázi egy erdőben volt, akkor ezek ismeretlen panasznak számítottak, ám mára ez a rendezvény lett a magyar Burning Man. Érzetre legalábbis abszolút megvan a sivatag.
Nos, kérem szépen, ezek a díszletek adottak most életünk nagy színházában, amely éppen ennél a cirkuszi felvonásnál tart. Miközben egy ilyen kemény és marcona világ terhei alatt nyögünk fájdalmasan nagyokat elfúlva sipítozó torkunkkal, addig persze a verkli nem áll le. Szokták mondani, hogy minden háborúnak vannak ártatlan áldozatai, hát az időjárással vívott küzdelem most tízezrével szedi azokat az ártatlan áldozatokat. Mindez semennyire sem hatja meg Saul Hudson urat, aki röpke harminc évvel ezelőtt az akkori kedvenc, feszt alsógatyában feszítő cimborájával térdre borultatta a világ tinijeit. Nyilván ez a név nem mond olyan sokat,
mint mondjuk az a név, hogy Slash.
Igen, a Time által a világ 10 legjobb kitárosának egyikeként aposztrofált fürtös-cilinderes rockhuszár kis barátaival, Myles Kennedy-vel meg a konspirátorokkal készül megcibálni a rockrajongók fülcimpáját. Aki szereti a jó zenét, az bizony belehallgat ebbe, mert jót akar magának.
Hudson úr és az előbb említett többiek előtt azonban még rongyosra köpködi a mikrofont a hajdúság saját fürtös rockhuszárja,
László,
aki a Tankcsapda nevezetű formációjával soha nem rozsdásodó rockterpeszbe csapja magát, hogy ebben a pózban megtámaszkodva aztán kényelmesen elküldjön mindenkit
a jó csapok elé egy újabb karikáért a jóból.
Na, de már mindenki Laci bácsija előtt is érdemes figyelni, hogy mit ügyködnek a nagyszinpin, mert megint szédelegnek majd egy nagyot a pécsi huszárok. Máté úr a lefordíthatatlan ún. Punnany Massif nevű formációjával dajdajozik felhőtlenül. Persze csak átvitt értelemben felhőtlenül, az időjárás-előrejelzések szerint ugyanis végre megérkezik a megváltó eső is. Mindegy is, a lényeg, hogy próbáljuk meg elnézni Felcser kapitányéknak a Láv c. - mondjuk úgy - slágert, és hallgassuk meg az áthangszerelt pophimnuszokat. Jót fog tenni, rosszat nem akarunk!
Annyi minden lesz még ezen az egyetlen napon, mint amiről még a jobb helyeken karácsony kora este sem mernek álmodozni. Említhetnénk akár azt a fékezhetetlen és fergeteges trash-hullámot, ami keresztül készül hömpölyögni rajtunk ezen a mai dicső napon. TNT, 2Unlimited, Culture Beat, Dj Sash, Turbó Méhek.... Végigolvassa az ember és szinte beleborzong, hogy ezt mind reá öntik majd.
Huhh....
No, de inkább nem is ezt a trash-kollekciót kellene kitűzni zászlóként június 28. alkalmából, hanem a Petőfi Rádió színpadon összegyúrt populár-elektrik vonatot. Egymás izzadt markába nyomja ugyanis a mikrofont illetve a potmétereket meg a kis cédé-lemezjátszót Jan Blomqvist, Martin Solveig és a Lost Frequencies. Kis könnyed bemelegítő ez a Balaton Sound előtt.
Ohh, ha már a jövő heti Balaton Soundot említettük! Bizony ám idén is dübörög az Unicum Bar, amelynek a korábbi évekkel ellentétben elég jelentős hely jutott. Nagyjából ugyanúgy fest, mint mondjuk, ahogyan azt a Szigeten megszokhattuk már, ám a pestivel ellentétben itt mindennél magasabb szintre emelt felhőtlen bolondériát okoznak az empéhárom-cibátorok.
Úgyhogy ott tali!