József, a karrierista csibész
Ha most az kérdezné tőlem, okos volt-e, megmondom őszintén, nem tudnék rá válaszolni.
Egy mondat Gábor Miklós hajdani, Sulyok Máriára emlékező interjújából. Így folytatódik:
Olyan józanon okos asszony volt, azt mondanám, férfiasan tisztességes, rendkívül korrekt ember. Nem is nagyon tűrt meg másfajta embereket a közelében. Nem volt goromba vagy udvariatlan. De azt a színházi édességességet, negédes légkört, ami körénk telepszik, ha egymás között vagyunk, ő a jelenlétével, egy-két józan mondatával azonnal szétvágta.
Gábor Miklós említi azt is:
Macát nyugodtan megkérdezhette bármiről, biztos, hogy a helyes választ adta. De fel sem merült az emberben, hogy most egy okos asszonnyal beszélt. Jobban emlékeztetett az ő letisztult, egyszerű, lényegre törő logikája egy parasztasszony bölcsességére, vagy tisztesség ne essék, azoknak a kétes erkölcsű hölgyeknek a rendkívül rokonszenves bölcsességére, akik, amíg itt az ideje, nagyon tudják szeretni és élvezni az életet, s ha itt az ideje, el tudják fogadni a magányosságot is, és sohasem veszítik el a humorérzéküket. Szigorúnak láttam, de keserűnek soha.
Gábor Miklós az interjúban felidéz egy korábbi beszélgetést is Sulyok Máriával, amely Thomas Mann József és testvérei című regénye körül folyt. Sulyok Mária azt mondta akkor Józsefről:
József egy karrierista csibész!
Gábor Miklós első reakciója:
Maca, te nem érted!
Gábor Miklós ugyanis átérzi Thomas Mann írásának többrétegűségét, kétértelműségét. Aztán a színész, mint utóbb elmondta, rájött:
Maca szoros, mondhatni személyes kapcsolatban állt Józseffel, úgy nézte ezt a figurát, mintha itt élne mellette, és úgy is ítélkezik felette. Az ő világában nem volt helye kétértelműségnek.
Egészséges gyermek, skizofrén helyzetek
Sulyok Mária Királyhidán születik 1908. november 5-én.
Édesapja Szautner János, egyes források szerint csendőr őrmester, mások szerint katonatiszt. Édesanyja a Vas megyéből származó Sulyok Julianna, aki Mária kétéves korában meghal. Mária majd színi akadémistaként veszi fel az anya vezetéknevét. Sulyok Máriának két bátyja és két nővére van.
Édesapjuk Mária nővéreinek bíztatására vesz el édesanyjuk halála után egy osztrák asszonyt, Hermina Schwetnert.
Mária tizenegy éves, amikor édesapja 1919 októberében agyvérzésben meghal. Királyhidán temetik el, első asszonya közelében.
A Szautner-árvák édesanyjának sírfelirata magyar nyelvű, édesapjuké – a második feleség akarata szerint - német.
1920 júniusában aláírják a trianoni békeszerződést, Királyhida Ausztriához kerül, a város névtábláját kicserélik: Bruckneudorf.
Sulyok Mária egy tévéinterjúban majd úgy fogalmaz:
Én születésileg makkegészséges ember vagyok, a körülöttem lévő helyzetek mindig skizofrének.
Sulyok Mária egyik bátyja még a háborúban elesik, a másik elhagyja Királyhidát. Nővérei férjhez mennek, ugyancsak elkerülnek a kisvárosból.
Hermina Schwetner kettesben marad Máriával, akinek igyekszik jó anyja lenni. Mária felcseperedve is hálás az igyekezetéért. Akadémistaként, ifjú színésznőként is látogatni fogja az asszonyt.
Ugyanakkor már kislányként ráérez: Hermina Schwetner képességei gyengécskék az anyaszerephez.
Még él az édesapja, amikor harmadik elemistaként – a Bruckneudorffal szemközti Bruck an der Leitha leányiskola növendékeként – első áldozására készül. Hermina Schwetner megkérdezi: mit tanult hitoktatójától a közelgő esemény kapcsán? A kilencéves Mária szenvtelenséget érez a kérdés mögött.
Azt feleli: a Bibliát szorosan az álla alá kell tartania, hogy ne szóródjanak szét az ostya morzsái, amikor beleharap.
Másnap iskolai hitoktatója, Frida néni kéri számon rajta a mondatot. A kislány megérti: Hermina felelősségre vonta a hitoktatót az ő nyegle válasza miatt. A hitoktató irodája elé térdelteti Máriát. Fél óra a kirótt penzum, de egy álló napra ottfelejti.
Sulyok Mária évtizedekkel később vallja meg egy interjúban:
akkor döntötte el, hogy nála majd minden pletyka megfeneklik, magáról pedig minél kevesebbet árul el, ha nem szívközeli ember kérdezi.
Sulyok Mária megszólalásiban csak vázlatosan idézi gyerekkorát, ha kérdezik, inkább hárítja a témát. Egyszer Eötvös József versére utalva:
Olyan voltam, mint "A megfagyott gyermek."
Elmondja a Miatyánkot, bejut a Színiakadémiára
Sulyok Mária tizenhét éves koráig szinte csak németül beszél.
Gyakran kíséri nevelőanyját a városban turnézó „ripacs társulatok" előadásaira.
A leányiskola ugyancsak Mária keresztnevű kongregációs, vagyis hitéleti vezetője - egyben Frida néni felettese - ugyancsak színházkedvelő. Az általa rendezett iskolai előadásokat hetekig próbálja „társulatával", értőn elemezve a műveket.
Sulyok Mária tizenhét évesen fejezi be a leányiskolát.
Eldönti: Budapestre utazik, hogy színi tanulmányokba kezdjen.
Illetve, hogy megtudja: létezik-e magyarországi színészképzés, s ha igen, akkor merre?
/Utóbb többször kérdezik majd: nem jutott-e eszébe, hogy német nyelven kezdjen a hivatásba? Televíziós interjúk tanúsága szerint a Sulyok Mária szikár „nem"-jét kísérő gesztusa rendre elejét vette a további faggatózásnak. Sulyok Mária számára, magyar szülők gyermekeként, nem volt kérdés, hogy magyar színpadon van a helye. Akárhány skizofrén helyzetet is kellett megélnie. Sz.Á./
Budapesten élő nővérét kérdezi: hol képeznek színészeket?
A civil foglalkozású testvérének rémlik, hogy az Uránia Filmszínház épületében zajlik afféle.
Az intézmény kapujában portás ácsorog tábornoki egyenruhában. Felküldi a lányt a másodikra. A Színművészeti Akadémia irodájában a titkár közli Máriával: nemrég zajlottak le a felvételi vizsgák, próbálkozzon jövőre. Mária magyarázza: akkor ő már öreg lesz, betölti a tizennyolcat, ráadásul nagy út van mögötte.
Kérleli a titkárt: hadd ne kelljen visszabumliznia egy másik városba, ami még a határon is túl van.
A titkárt mulattatja a nyelvet akcentussal beszélő, csinos, bolondos, leányzó. Azt mondja neki:
Jól van, Somlay Artúr lánya is késve jelentkezett! Kaphat maga is egy pótfelvételit!
A titkár összetoborozza az akadémián éppen fellelhető tanárokat egy osztályterembe. Ott olvasmányairól, hétköznapi dolgokról kérdezgetik Máriát. Tesztelik, elég eszes-e. Olykor németre váltanak, hogy gyorsabban haladjanak. Máriának fogalma sincs róla, hogy kik tarják az „intelligenzbriefungot", zavartalanul, jó kedvvel válaszolgat.
Másnap délután háromkor kerül sor a hivatalos felvételire.
Addigra Sulyok Mária kívülről fújja Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versét, amit előző este tanult meg nővérénél. Olyan költeményt választott, melyben nem esik szó Magyarországgal kapcsolatos politikai, történelmi témákról, mert azokról semmit sem tud, csak az osztrákok dolgairól.
Ösztönösen érzi: a tudatlanság visszavetné előadása nívóját.
Csakhogy a bizottság az Anyám tyúkja után újabb verset kér. Mária magyarázza, hogy repertoárja szűköcske, Petőfi egyetlen versén kívül nem tud más költeményt magyarul, ami ugye érthető, meg is bocsátható – mondja szenvedéllyel -,
hiszen őt már kislánykorában elcsatolták az osztrákok.
Akkor a bizottság azt javasolja: mondja el a Miatyánkot.
Mária pirul, említi, hogy az sajnos csak németül megy. Rábólintanak.
Mária kér pár percet, mert úgy érzi: át kell gondolnia az imát, hogy előadása során az értelmezés is segítse az átélést.
Sulyok Mária délután négy órakor helyet foglal akadémiai társai között, Fáy Szeréna és Nagy Adorján osztályában.
Utóbb megtudja: „elcsatolása" kapcsán előadott rögtönzését, imára készülődését honorálták felvételével.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!