Földi Lea: Nem az vagyok, aki vár az életre

Négy évvel ezelőtt, a Táncművészeti Egyetem elvégzése után került a Magyar Nemzeti Balett együtteséhez kartáncosként. Ma már címzetes magántáncos, és Földi Lea tavaly nyár óta a Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze.

A Magyar Nemzeti Balett együttesének már négy éve tagja Földi Lea, aki a Táncművészeti Egyetem elvégzése után közvetlenül került a társulathoz. Tavaly megkapta a kis Étoile-nak is nevezett kamaraművészi díjat, ma már

címzetes magántáncosa a társulatnak,

„A vágy villamosá-ban nyújtott alakításomért, Balanchine Téma és variációk-jában táncolt szólókért kaptam, de A bahcsiszeráji szökőkút és az LOL is szerepeltek az indoklásban” – mondta Földi Lea a Színház.org-on megjelent interjúban a kitüntetésről. Azt is elmondta, mennyire hálás, hogy ennyi lehetőséget kapott az elmúlt négy évben a tanulásra.

Földi Lea Fotó: Mudra László - Origo

Földi Lea még az egyetemi vizsgakoncertje előtt, a képesítő vizsgája idején kereste fel az Operaház balettigazgatóját, Solymosi Tamást, hogy megkérdezze, számítana-e rá. Erről azt mondta, „biztosan van ebben egy adag bátorság is, de akkor mi már ismertük egymást. [...] Úgy gondolom,

jobban mutat, ha a táncművész jelzi, hogy tele van ambícióval.

Egyébként sem vagyok az a típus, aki csak úgy vár az életre.”

Az első szerepe már az Operaházban a Víg özvegy alteregója volt, és erről azt mondta, „nem is látta a közönség az arcomat, én mégis repestem az örömtől. Ahogy telt-múlt az idő, egyre több lehetőséget kaptam.”

Földi Lea azt mondta a „kis Étoile” címéről, hogy egyfajta ösztönzést jelent a további munkára, egy ugródeszkát jelent, ami azt jelzi, hogy bíznak az emberben, miközben még többet kell tanulnia és dolgoznia is.

"Minden díj fontos, még az is, amelyiket nem tudtam személyesen átvenni, mint például a Tánc Világnapján átadott, az évad legjobb pályakezdő táncművészének járó elismerést, mert akkor éppen Blanche-ként téptem ki a szívemet A vágy villamosa című darabban"

- teszi hozzá..

Földi Lea Forrás: Nagy Attila/Magyar Állami Operaház

Szerepeiről azt is mondta, „szerencsére nemcsak a drámai, cselekményes balettekben kapok szerepeket, hanem a nekem nehezebb, tőlem távolabb álló, technikás szimfonikus balettekben is. Ilyen például a Balanchine-darab. Solymosi Tamás szokta azt mondani nekem, hogy »Lea, a marketing már csillagos ötös, a technikai dolgokon még csiszolhatsz!« Természetesen minél többet táncolok, annál nagyobb önbizalommal és magabiztossággal, technikai felkészültséggel megyek neki a következő szerepnek.”