1986-ban, 15 évesen volt szerencsém először a német metál legismertebb zenekarához a rozoga, düledező kerítésű MTK-pályán. A vasfüggöny is rozsdásodott, 86-ban itt járt a Saxon, a Status Quo, a Chick Corea, a Jethro Tull, ekkor volt a legendás Queen-koncert, ősszel még jött az Iron Maiden, 87-től pedig egy jelentősebb metálos, hard rockos áradat, fellépett itthon a Helloween, a Deep Purple, a Running Wild, a Dio, a Kiss, a Metallica, a Stormwitch, a Black Sabbath. Erős dózisban kaptuk a nyugat-európai, amerikai hard rockot, metált.
2016-ban megint láttam az energikus nagyapókat, akkor is jó bulit csaptak, úgyhogy 33 évvel az első – velük kapcsolatos – élményem után megnéztem, mit tudnak a veteránok. A Scorpions ugyanis 54 éves zenekar, 1965-ben alapította Hannoverben Rudolf Schenker.
1978 és 1992 között volt a banda fénykora, Klaus Meine énekelt, Rudolf Schenker ritmusgitáron játszott, Matthias Jabs szólógitáron jeleskedett, Francis Buchholz basszusgitározott, Herman Rarebell pedig a dobokat püfölte. Klaus Meine, Matthias Jabs és Rudolf Schenker a klasszikus formációból megmaradt, ennyi pedig épp elég, mellettük Paweł Mąciwoda és Mikkey Dee zenél még.
Százmillió fölötti lemezeladásával talán a legsikeresebb európai zenekar, nevét és pár alapvető slágerét mindenki hallotta, aki valaha is bekapcsolta a rádióját. A hétfő esti magyar közönségen is látszott, hogy nem mai gyerekek jöttek muzsikálni, nem tini rapperek érkeztek, úgyhogy
bőven negyven fölött volt az átlagéletkor a nézőtéren,
legalábbis az ülős részen. Tőlem jobbra egy kopasz öregúr szinte végig távcsővel nézelődött (jóllehet, a hatalmas kivetítőn mutattak minden lényegeset), előttem pedig egy ötvenes férfi végig a füleit két kézzel befogva ült, a Big City Lights után pedig elsomfordált. Sok dolgot láttam már fesztiválokon, rockbulikon, de ilyet nem. A hangerő amúgy nagyon rendben volt (féltávnál ültünk, a rendezői jobbon), és a fénytechnikára sem volt panasz.
Klaus Meine hanggal nagyjából bírta, egy hosszabb gitáros betét és egy ötperces dobszóló alatt ugyan eltűnt pihenni, de nem volt baj vele. Amúgy 71 éves volt májusban, ötven éve a színpadon van, és könnyen tudunk mutatni nála fiatalabb rockénekeseket, akik már nem bírják, szétitták vagy szétcigizték a hangjukat.
Messziről nem látszott annyira a kor, bár kétségtelen, hogy nem nyargalásztak bohó, őrült ifjoncként fel-alá a zenészek, nem rohangáltak vadul és engedetlenül, de néha megengedtek maguknak egy hat-hét méteres sprintet. Rudolf Schenker nem tűnt többnek ötvennél (30 méterről nézve, persze), jó kondiban van a banda.
Az a banda, amely mindent elkövetett, hogy kiszolgálja a közönséget. Nem adnak ki nagylemezeket évente, és nem akarták az új dalokkal fárasztani a közönséget, amely úgyis a régi nagy slágerekért jött.
Nagyjából másfél órát játszottak,
ebben volt egy hosszú gitáros rész, illetve egy dobszóló, amikor Mikkey Dee-t - akit Vince Neilnek is nézhetett pár rövidlátó úr – egy platformon felhúzták a magasba, és ott püfölte a dobokat, igen energikusan. (Ő még gyerek szinte, 56 éves.)
A közönség kiszolgálásában az is benne van, hogy a „jó estét” és a „köszönöm” magyarul menjen, de már a második szám alatt is piros-fehér-zöld volt a háttér, a magyar rockerek nagy örömére. Meine már a harmadik nótánál dobverőket hajigált a közönségbe, és tette ezt hosszan, legalább húszat bedobott, bizonyára nagy tételben vásárolja a menedzsment. Később magyar zászlót bontott ki, azt terítette a vállára, hátára.
A közönség pedig szerette, őt, és a többi zenészt is. Pár slágerük ugyan kimaradt, de a Still Loving You és a Rock You Like a Hurricane nem, ezekkel zártak. Soha rosszabb novemberi, hétfő estét.
Ezeket a számokat hallottuk:
Going Out With a Bang
Make It Real
The Zoo
Coast to Coast
Top of the Bill / Steamrock Fever / Speedy's Coming / Catch Your Train
We Built This House
Delicate Dance
Send Me an Angel
Wind of Change
Tease Me Please Me (utána dobszóló)
Blackout
Big City Nights
Still Loving You
Rock You Like a Hurricane