Szakács Árpád kapta meg elsőként a Lovas István-sajtódíjat

Lovas István az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb újságírója volt. A múlt nyáron meghalt publicistáról elnevezett sajtódíjat elsőként Szakács Árpád újságíró kapta meg - írja a Nool.hu.

Csütörtök este először adták át a Lovas Istvánról elnevezett újságírói díjat a budapesti Szent Margit Gimnázium dísztermében. A rangos elismerést Szakács Árpád újságírónak ítélte oda a Lovas István szellemi örökségét ápoló szakmai grémium. Az esemény keretében Devecser városa különdíjban is részesítette az újságírót.

Gaudi-Nagy Tamás a díjátadón elmondta, Lovas István imádott élni, komoly tervei voltak, váratlan halálával nagy űrt hagyott maga után. A kiváló újságíró megvetette a gyávaságot és a megalkuvást, bátorsága pedig legendásan bivalyerőssé tette.

A zsúfolásig telt díszteremben Szentesi Zöldi László újságíró olvasta fel a díjazott laudációját, amelyben Lovas István és Szakács Árpád munkásságát állította párhuzamba.

Azt mondta, a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatot akár Lovas István is írhatta volna: „Nem pusztán hiszem, de biztosan tudom is, hogy Szakács Árpád hű lesz a névadó munkásságához. Szakács Árpád még mindig pályája kezdetén áll, és ha lesz elég bölcsessége a bátorsága mellé, hogy a nemzet ügyét jól szolgálja, nagy tetteket várhatunk tőle."

Szentesi Zöldi László kiemelte: Szakács Árpád a partiumi Köröstárkányban született, „az a falu magyar sziget a román tengerben. Köröstárkány a magyarországiaknak kicsit Erdély, a székelyeknek pedig határozottan Alföld. Nem csoda, ha duplán tehetséges embereket bocsát útjára: olyanokat, akiknek a szívük és az eszük is a helyén van" – tette hozzá.

Szakács Árpád megköszönve az elismerést elmondta, Lovas István munkássága már gyerekként nagy hatással volt rá.

Beszédében párhuzamot vont a mai kor történései és az 1918-1919-es összeomlás között. Mint mondta: ma is ugyanazok a folyamatok játszódnak le, a globális világ „emberkísérlete" keretében „egy új fajt próbál létrehozni".

Szakács Árpád Forrás: Origo

Kifejtette: 1919-ben az internacionalizmus jegyében a nemzeti identitást, a közösségeket és a kereszténységet akarták megszüntetni, ma pedig ott tartanak, hogy a nemi identitást is el akarják pusztítani. Ezzel párhuzamosan végső csapást mérnek a nemzetekre a kevert népességű Európa létrehozásával.

Hangsúlyozta: száz évvel ezelőtt azért tudták átvenni a hatalmat, mert a korabeli konzervatív elit átadta a kultúrát, „amelyen keresztül a felforgatás korifeusai hirdetni tudták a világképüket, meg tudták szólítani, el tudták kábítani a magyar társadalmat."

Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar társadalom nem ismeri a történelmét, így a veszéllyel sincs tisztában.

A parlament egyes ellenzéki tagjaira utalva kiemelte: „ezek ma is ideológiailag ugyanazok, akik százezrével vitték a magyar édesapákat a GULAG-ra elpusztítani; ezek ugyanazok, akik kisgyerekes családokat télvíz idején kitelepítettek a Hortobágyra egy disznóólba; ezek ugyanazok, akik megvárták, hogy Mansfeld Péter betöltse a 18. életévét, majd felakasztották; ezek ugyanazok, akik Tóth Ilonkát a legbestiálisabb eljárásban meggyilkolták."

Szakács Árpád azt mondta, minden egyes világfelfordulást, háborút, pusztítást a kultúrán keresztül készítettek elő, vittek véghez.

„Az igazi erő, a világlátás és az életérzés monopóliuma a kultúrán keresztül válik valósággá, áthelyezi a küzdelmet a szellemi térbe, hogy majd innen szólítsa meg a lelkeket, az érzelmeket, a tudatot. Ezért ragaszkodnak a balliberálisok a kultúrához" – tette hozzá.

Benyhe István szavait idézve Szakács Árpád emlékeztetett: „ha nincs a kormány és a nemzet érdekeit megalapozó és mederben tartó spirituális összefogó erő a társadalomban, akkor a pénz, a kommunikáció és az önzés veszi át az irányítást." Mint mondta: „ehhez annyit tehetnénk még hozzá, hogy ha nincs lelkekre ható mondanivaló, ami jövőképet mutatna, ha nincs lelkekre ható életérzés és világlátás, ami erővé és eufóriává tud válni, akkor ezeket nem fogjuk tudni megállítani."