Egy különös szerelmi háromszög története

Nehéz olyan előadásról írni, amelyben ilyen sok kiváló színész játszik. Udvaros Dorottya, Bánsági Ildikó, Blaskó Péter, Tóth Auguszta és Nagy Mari. Fantasztikus színészek, akik lenyűgözően játsszák el Örkény István Macskajátékát. A néző úgy érezheti: igazi jutalomjáték ez nekik. A darab története egyszerű: egy lecsúszott operaénekesbe, Csermlényi Viktorba szerelmes özvegy Orbán Béláné, aki egyedül él pesti lakásában. Nővérével, Gizával - aki Németországban él, és kerekesszékben ül - levelezik vagy hosszasan beszél telefonon, és folyton perlekedik. De Orbánné – Erzsi - a szomszédjával és a lányával is zsörtölődik. Aztán megjelenik Paula, Erzsi régi barátnője, és kialakul egy szerelmi háromszög kettőjük és Viktor között. A szerelmi háromszög szereplői nem tizen-, nem is húszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek. A darabot – amelyet Szász János rendezett - december 14-én, szombaton mutatják be a Nemzeti Színházban.

Egyik lábán papucs, másik lábán cipő. Orbán Béláné nem túl sokat foglalkozik a külsejével. Még a tejboltba is felemás cipőben, férfikalapban, egy macskával a karján fut le.
Orbánné Erzsi egyedül él pesti lakásában, és mindenkivel pörlekedik, szájal, talán olykor még hazudik is. Veszekszik a lányával, a szomszédjával, de leginkább a Németországban élő nővérével, Gizával, aki kerekesszékbe kényszerült egy betegség miatt. Erzsi és Giza leveleznek, telefonon beszélnek - és folyamatosan zsörtölődnek, vitáznak, perlekednek. A végtelen telefonbeszélgetéseik és leveleik egyfajta mozaikot alkotnak - a mozaikdarabkák között pedig keverednek a tények és a fikciók, a valóság, az álom, és a legapróbb történések is hatalmas jelentőséget kapnak.

Macskajáték a Nemzeti Színházban. Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó Forrás: Koncz Márton - Origo

Orbánné szerelmes a lecsúszott operaénekesbe, Csermlényi Viktorba. Minden csütörtökön vendégül látja egy lakomára Viktort.
Aztán megjelenik Erzsi régi barátnője, Paula. Erzsi pedig elkezd változni. Csinos kosztümöt vesz fel, szőkére festeti a haját. A szerelem, és talán egy kicsit a rivalizálás miatt ismét igazi nő lesz. Valósággal újjászületik, amint megjelenik régi barátnője – aki vetélytársa is egyben. Egy presszóban találkozik Erzsi Paulával, ahová megérkezik Viktor is. Egy furcsa szerelmi háromszög alakul ki Erzsi, Paula és Csermlényi Viktor között. Erzsi tragikus érzelmi válságba kerül.

Macskajáték a Nemzeti Színházban. Tóth Auguszta, Udvaros Dorottya és Blaskó Péter Forrás: Koncz Márton - Origo

Örkény maga fogalmazott így: a Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik (akit ez esetben Paulának hívnak) minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép. Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is húszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek."
Orbánné a természet törvényei ellen harcol, mert semmibe veszi az öregséget és hadat üzen a halálnak is.

Macskajáték a Nemzeti Színházban. Udvaros Dorottya és Nagy Mari Forrás: Koncz Márton - Origo

A Macskajáték először regényként jelent meg 1965-ben, és nagy sikert aratott. Aztán 1969-ben Örkény megírta a regény színpadi változatát is. Az ősbemutató Szolnokon volt 1971-ben, aztán a Pesti Színházban is bemutatták. Ott több mint egy évtizedig műsoron volt.
Azóta jóval több, mint 100 bemutatója volt a világ országaiban. A két főszereplőt pedig legendás színésznők játszották: Sulyok Mária és Bulla Elma, vagy Psota Irén és Tolnay Klári, Egérke szerepében pedig Törőcsik Marit is lehetett látni.
1972-ben Makk Károly rendezésében játékfilm is készült a Macskajátékból, amelyben Orbánnét Dajka Margit játszotta.
A Macskajáték most, a Nemzeti Színházban ismét kiváló művészek jutalomjátéka. Orbánnét Udvaros Dorottya, Gizát Bánsági Ildikó játssza, Paulát Tóth Auguszta, Csermlényi Viktort pedig Blaskó Péter. A darabot Szász János rendezte.

Ez az előadás a színészeké

Szász János tavaly a Caligula helytartóját rendezte a Nemzeti Színházban. Az évad végén Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója azt kérdezte Szász Jánostól, hogy lenne-e kedve megrendezni Örkény István Macskajáték című darabját.
„Gondolkodtam, és amint megláttam a szereposztást, tizenöt másodperc után azt mondtam, hogy nagyon szívesen" – mondta Szász János az Origónak.

Szász János, rendező Forrás: Koncz Márton - Origo

„Udvaros Dorottya, Bánsági Ildikó, Blaskó Péter, Tóth Auguszta és Nagy Mari csodálatos színészek. Bármikor szívesen dolgozom velük."
Szász János azt monda, hogy ez az előadás a színészeké.
„Nekem annyi a dolgom, hogy bátorságot, hitet küldjek nekik ehhez a gyönyörű és velőtrázóan kemény utazáshoz. Kíváncsi voltam rájuk, ők is kíváncsiak voltak rám, egymás iránti nagy figyelemmel és érdeklődéssel készült az előadás. Családi hangulatú, világos, nyílt volt a próbafolyamat, de végtelenül kemény."

Macskajáték - fotóspróba Nemzeti Színház Fotó: Koncz Márton - Origo

Orbán Béláné ugyanis nem akarja elfogadni a sorsát, nem törődik bele sem a korába, sem az élethelyzetébe. Látjuk a küzdelmét, érezzük a gondolatait, az idősödő lélek legmélyebb bugyraiba is betekintést enged.

„Hatvankét éves leszek, nem vagyok már suhanc – és nem is gondolom ezt." – mondta Szász János. „Azt látom, régen is lelökték a Taigetoszról az öreg embereket, és ma is sok esetben a társadalom ledobná őket. Kevés megbecsülés övezi az időseket. Pedig az ember addig él, amíg azt érzi, hogy tud tenni magáért, amíg érzelmei vannak. A darab főszereplőiben ezek mind megvannak. Nem vagyok nosztalgikus alkat, így az előadás sem az. Nem arról szól, hogy milyen szép volt régen, és milyen vacak most. Persze, nem könnyű a főszereplők mai helyzete. Ezek a nagyszerű színészek a mai eszközökkel mutatják be ezt a kőkemény utazást."

Udvaros Dorottya: Néha még mindig futhatnékom van

„Nem véletlen, hogy ezt a darabot annyiszor, évtizedek óta minden színház előveszi. Pedig a történet egyszerű. De Örkény olyan leheletfinom rétegeket rakott egymás fölé és alá, amelyeket meg kell fejteni. Őrületes finomságok vezetik a nézőt. Elképesztő felfedezés ez magunkról, egymásról." – mondta Udvaros Dorottya, aki Orbán Bélánét játssza a darabban.
Fantasztikus színész – hihetetlen módon játszik a hangjával, a gesztusaival. Egyik pillanatban hangosan nevet a közönség, de a komikus jelenet után azonnal egyetlen mondat pofon vágja a derűt. A néző érzi a gyomrost, összeszorul a lelke – a legmélyebbről érzi a tragédiát a nő sorsában.
„Ez Örkény zsenialitása, hogy egy pillanat alatt fordítja a szereplő hangulatát és a történet menetét." – mondta Udvaros Dorottya.

Udvaros Dorottya a Macskajátékban a Nemzeti Színházban. Forrás: Koncz Márton - Origo

A darabban elhangzik ez a mondat: „Mindannyian akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit." És ez is: „Futottunk, futottunk a víz felé. Néha még most is ilyen futhatnékom van." A színésznő azt mondta, ezeket a mondatokat nagyon is érzi.
„Én is így vagyok ezzel a dologgal. Az évek múlnak, de én ezt egyáltalán nem érzem. Mert ugyanazok az izgalmak és kíváncsiságok vannak bennem, mint régen. Csak aztán a tükörbe nézek, és látom, hogy nem vagyok húsz éves. Nem az a baj, hogy az ember arcán több a ránc. Egyáltalán nem erről van szó. Hanem az, hogy ugyanazt a lendületet akarom magamtól, mint húsz éve. És ez nem megy mindig."

A próbafolyamat pedig egy varázslatos boldogság volt – mondta Udvaros Dorottya.
„Szász János felemelt, terelt minket. Soha nem követelt semmit, inkább finoman tartottunk a cél felé."

Bánsági Ildikó: a depresszió szélén álltam

A Németországban élő Giza szerepét Bánsági Ildikó játssza. Félelmetesen nehéz szerep. A színésznő nem mozoghat a színpadon – hiszen kerekesszékben ül. Mégis Bánsági Ildikó úgy formálja meg a szerepet, hogy pusztán a hangjával és az arcjátékával vonzza a nézőt.

Részlet a Macskajáték című darabból a Nemzeti Színházban Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó főszereplésével Forrás: Koncz Márton - Origo

„Az érzéseket feszegetjük és próbáljuk átadni a közönségnek. A legrejtettebb, legmélyebb bugyrokból törnek elő ezek az érzelmek. Mivel kerekesszékben ülök, nincsenek széles mozdulataim, csupán a mondataimmal üzenek. Ez mindig ünnep egy színésznek." – mondta Bánsági Ildikó, akinek azért is nehéz ez a szerep, mert alapvetően mozgékony, vidám ember.
„Amióta próbáljuk ezt a darabot, azóta egyfajta kómában vagyok. Itt nem futhatok a színpad egyik végéből a másikba. Le kellett állítanom magam – és nemcsak a mozgásomat, hanem a habitusomat is meg kellett fékeznem. Hetek óta így kelek, így fekszem – lényegében a depresszió határán voltam. Ha túl leszünk a premieren, repülni, rohanni, kacarászni fogok, mert borzalmasan elnyomom magamban most ezeket, hogy megteremtsem a szerepemet. Ilyen szerepet még nem játszottam, ez nagy kihívás."

Blaskó Péter: lavírozunk a torokszorító jelenet és a nevetés között

A nyugalmazott operaénekes, Csermlényi Viktor szerepében Blaskó Pétert láthatjuk. Csermlényi Orbánné életében folyamatosan jelen van harminc éve. Szeretők voltak, de mára már a kapcsolatuk megváltozott. Ebédekre hívja meg Erzsi a férfit – nagy lakomákat csapnak.
„Az ágyat felváltja az asztal. Finomakat eszünk, és minél jobbakat főz Orbánné, Csermlényi annál szerelmesebb." – mondta Blaskó Péter.

Udvaros Dorottya és Blaskó Péter Forrás: Koncz Márton - Origo

„Csermlényi Viktor nagyszerű karakter. Az operaénekes a maga módján valaha volt valaki. A világ legnagyobb operaszínpadain énekelt fiatalon – a Scalatól a Metropolitanig. Aztán megöregszik, és most a pesterzsébeti kultúrházban lép fel időnként. A hangja is elkopott már, de a szíve lángol Orbánnéért. Életre szóló, hosszú szerelem ez." – hangsúlyozta a színész az Origónak.

Blaskó Péter Forrás: Koncz Márton - Origo

Azt is hozzátette, hogy a színdarabot több szövegből állították össze: egyrészt Örkény kisregényéből, aztán a színdarabból, és végül Makk Károly filmjének forgatókönyvéből.
„Különös előadás ez, ugyanis a néző az egyik pillanatban nevet, aztán néhány másodperc múlva szomorú lesz a szíve. Ez volt a cél, hogy a közönség intenzíven kapja a hideget és a meleget. Lavírozunk a kacagás és a torokszorítás között. De azért mégis van valami életigenlő ebben a szomorú végben." – mondta Blaskó Péter.