Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Honthy Hanna születésének napja: 1893. február 21.
Hügel Hajnalkaként anyakönyvezik. Édesapja Hügel János nyomdász, szedőmester, a Posner-féle papírgyár művezetője. Édesanyja Hanrich Emma varrónő.
Egy hetedik kerületi, Nefelejcs utcai földszinti, szoba-konyhás, udvari lakásban élnek.
Velük lakik a gyermek anyai nagyanyja, Hanrich Jánosné, lánykori nevén Thomkaházi Thomkafalvi Thomka Aranka.
Hügel János gyakran mondogatja: otthonuk irtóztatóan fullasztó. Már kislányuk születése előtt gyakran ücsörgött a bérház akácfája alatt. Egyik cigarettát szívta a másik után, aztán felcihelődött, annyit mondott, „szaladok kicsit", majd órákra eltűnt, senki nem tudta, hová.
Hügel János 1893 egyik szép tavaszi napján is szalad egy kicsit, de soha nem tér vissza.
Hajnalka édesanyjának a férfi is hiányzik, nagyanyjának elsősorban elillant veje jövedelme. A nagymama elhalt férje után járó kegydíja semmire sem elég.
A két asszony tehetősebb rokonoknál kopogtat, akiknek fehérnemű üzlete van a belvárosban. Rosszul fizetett bérmunkát kapnak: lepedőszegést.
Hajnalka édesanyja alig szól, amíg járatja a tűt a szövetben, de máskor sem nagyon hallatja a hangját. A cseperedő Hajnalkának nagyanyja ellenben folyvást mesél a kislány kisnemes dédapjáról, a szabadságharc kitüntetett századosáról. Hajnalka még nincs hat éves, amikor a mindig másként hallott történetekből rájön: nagyanyja aligha az igazságot meséli.
Hajnalka élete végéig gyanakvó természetű lesz.
Eszessége hivatalos tanulmányai alatt – összességében négy elemit végez – nem mutatkozik, de inkább félszegsége miatt. Kínszenvedés végiglépkedni a padsorok között vásott cipőben, foltozott ruhában. Szorítja torkát a szégyen, nehéz úgy a felelet, amikor a táblához ér.
Félszegsége komoly tőke Rosner úrnál, a sarki fűszeresnél. Hónap végén már sem anyjának, sem nagyanyjának nem ad hitelt, de
Hajnalka felbukkanása, szótlansága, szégyenlős tekintete mindig meglágyítja.
Akkor beküldi a segédet a raktárba, zacskóba tömi a legszükségesebbeket, tereli ki Hajnalkát a boltból:
Ezt most fel sem írom!
A bérház utcai frontját jómódú polgárok lakják. Spitzeréknek ékszerüzlete van. Leányuk a negyedik elemi végén zsúrba hívja osztálytársait, köztük Hajnalkát is. A tíz éves Hügel lány akkor csodálkozik rá a polgári jómódra. A földszintre hazatérve megszállottan takarítani kezdi a lakásukat. Ritka szavú édesanyja, falkavezér nagyanyja próbálnák visszafogni, de úgy néz rájuk, hogy inkább hagyják: tegye, amihez kedvet kapott.
Hajnalka sikál és sikál. Irigyli Spitzerék gazdagságát, gyűlöli őket jómódjukért, szereti a szépet, amelyben élnek.
Nem sokkal később, egy nyári vasárnapon felbukkan a Nefelejcs utcai bérházban a sánta hegedűs, aki nótáival koldulja a betevőt. Aznap egy keringőt is elhúz, Hajnalka pedig olyat tesz, amit még soha:
kiperdül az udvarra, táncba kezd, kecsesen hajlongja körbe köddé vált apja kedvenc akácát. Spitzer néni a harmadikról nézi a gangról.
Másnap arra kéri Hajnalka nagyanyját: engedjék, hogy a gyermek elkísérje saját leánya balettnövendék barátnőjét az Operaházba. A nagymama hárít: az ő unokájából nem csinálhat senki „afféle" nőszemélyt. Nem sokkal később Hajnalka – minden félszegségét legyőzve - maga csönget be Spitzerékhez, majd hamarosan ott áll az Operaház balettmesterei előtt, az intézmény balettiskolájának felvételijén.
Gallantini őnagysága és Guerra nagyságos úr kérdik, betöltötte-e már tízedik évét. Rábólint. Mondják erre, menjen haza, tíz év fölött senkit fel nem vesznek.
A halk szavú kislány úgy nézi a mestereket, mint a fűszeres Rosner urat. Most meg is szólal:
Szeretném, ha engem mégis felvennének.
Guerra nagyságos úr kezdi tapogatni a leánykát, hajlítgatja karját, lábát, pördíti a gyermeket. Aztán keringőt kell rögtönöznie.
Hügel Hajnalka negyven jelentkező közül ötödmagával kerül be az Operaház balettiskolájába 1903 júniusában.
Guerra úr behívatja Hajnalka édesanyját. Nagyanyja érkezik helyette, vele köt alkut a mester: mindenre megtanítja a kislányt, de balerinaként köteles lesz majd jövedelme tizenöt százalékát elmaradt tandíjként kifizetni.
Hajnalka az első évfolyam vizsgája után mindjárt átkerül a harmadik évfolyamba. Mesterei kérésére maga foglalkozik néhány tízéves növendékkel. Mindamellett szorgalmi feladatok tucatját végzi:
ismeri saját gyengéit, százas szériákkal igazítja helyre kevésbé tökéletes mozdulatait.
Hügel Hajnalka elsőként az Aidában lép az Operaház színpadára, szurokfeketére festett arccal, etióp gyermeket alakítva. Harminc krajcár jár érte.
Gázsija hamarosan, egy nagyobb statiszta feladat után, egy koronára emelkedik.
A Lohengrinben Elza öccsét alakítja. Már öt aranykoronát kap.
Általában azért a kar negyedik sorában táncol, de egy nap, amikor valaki lesérül az első sorban, Hajnalka állhat a helyére.
Fizetése havi huszonöt aranykorona lesz. Több, mint nagyanyja kegydíja és anyja keresete együttvéve.
Nagyanyjától utolsó pofonját akkor kapja, amikor egy vasárnap késve érkezik haza ebédre, mert elcsatangol a ligetben egy magakorú balettnövendék fiúval.
Ártatlan eset. Legforróbb pillanata, amikor a fiú azt mondja: "Szép a nyakad, meg a vállad." Élete első bókját kapja, de hiába. A tizennégy éves Hajnalka a Lohengrint éneklő, negyvenéves és világhírű tenorba, Anthes Györgybe szerelmes, reménytelenül.
A nagymama pofonja mégis elcsattan. Majd kitálalja unokája elé az ételt. Hajnalka hozzá sem nyúl.
Miért nem eszel?
, kérdezi nagyanyja. Hajnalka odapillant a roggyant konyhakredencre, a csorba bögrék magasába. Boríték van mögöttük, benne jövedelmének nagyobb része, amelyet hazaad.
Bocsánat
, suttogja a nagyanyja. Alig hallani, de kimondja.
Guerra mester 1908 őszén elmondja Hajnalkának: kiváló kartáncos lett, ám gyenge bokái miatt az is marad. Azzal biztatja:
"Egy hadseregbe megbízható közkatonákra is szükség van!
Hajnalka azt feleli:
Nem leszek közkatona!
Majd teszi tovább a dolgát tisztességgel a karban. Ott szúrja ki egy negyvenes, piknikus alkatú úr. Zalai földbirtokos, gyártulajdonos – nős, két felnőtt gyermek apja -; Honthy Hanna utóbb csak D. Lovagként emlegeti.
D. Lovag egy nap hazáig követi a lányt, majd másnap – miközben Hajnalka az Operaházban vesz balett tréninget - felkeresi anyját és nagyanyját.
„Mecenatúrát" ajánl. Tágas bérlakást mindhárom hölgynek az Operaház közelében, tisztes havi apanázst.
A nagymama hárít, de észbe kapva azt javasolja: a Lovag jöjjön vissza másnap, amikor Hajnalka is otthon lesz.
Az élet nem egyszerű,
mondja Hajnalka, amikor felmenői beszámolnak neki a lovagi látogatásról, annak várható ismétlődéséről.
Néhány nappal később D. Lovag közli az Operaház mellett futó Szerecsen utca egyik bérházának házmesterasszonyával:
Nevelt leánya költözik a házba anyjával és nagyanyjával.
Hozzáteszi: egy évre előre fizeti a házbért, a házfelügyelőnek havi öt korona borravaló jár.
A Lovag német nyelvtanárt fogad Hajnalka mellé, aki egyben jelentéseket tesz a három nő hétköznapjairól. A Lovag még a nagymamát is leteremti, amikor megtudja, hogy lomposan ment a sarki delikáteszbe.
Amúgy figyelmes, általában szelíd.
Ami az egyebeket illeti -
Hajnalka megteszi, amit D. Lovag elvár. Öröme nincs benne, de nem is kibírhatatlan.
1913-ban Hajnalka már öt éve az Operaház balettkarában táncol.
A következő év februárjában farsangi mulatságra hívják az Operaház díszlettervezőjéhez, ifj. Spannraft Ágostonhoz.
D. Lovag rövid pórázon tartja, de most kivételt tesz. Érzi, kell a húszéves lánynak egy kis szabad levegő. Hajnalka a Spannraft család óriási lakásában, az Aida látványvilágát idéző farsangi díszletek között találkozik először dr. Halmos Géza miniszteri tanácsossal.
Összenéznek, táncolnak, szót váltanak.
Éjfél előtt kevéssel D. Lovag fogata várja Hajnalkát a ház előtt.
Hügel Hajnalka Guerra mester ítélete ellenére a kor meghatározó táncpedagógusánál, Nirschy Emíliánál vesz magánórákat. Lényegük: játékossággal, fantáziával beszédesebbé tenni mindazt, amit a balettmozdulatok önmagukban nem közvetítenek.
Nirschy Emília egy nap azt mondja Hügel Hajnalkának:
Maga nem táncos, hanem színész. Arca, szeme, de még a kezei is többet tudnak a lábainál.
D. Lovag szó nélkül fizeti ki 1914 őszén Rákosi Szidi színiiskolájában az egy évre vonatkozó ezer koronás tandíjat. Rákosi Szidi legtehetségesebb növendékei rendszerint ösztöndíjasok, de az operett-utánpótlás legjobb iskolájának vezetője – tanítványai között Nagy Bella (Jókai Mórné), Fedák Sári, Lábas Juci, Tanay Frigyes – nem ellensége a pénznek. Amikor D. Lovag arra a kérdésére, hogy „Ön barátja-e a kicsikének?" azt feleli, hogy „ A pártfogója" – alaposan megkéri a képzés árát.
Miközben azonnal felismeri: a Hügel lány őstehetség.
A színiiskolában a négy elemit végzett Hügel Hajnalka ösztönös készséggel elemzi a darabokat, színpadi helyzeteket, rábízott karaktereket. Figyelemmel hallgatja meg Rákosi Szidi instrukcióit is, majd a saját változatát előadva, az instrukciók ellenében játssza el - az adott szituációnak úgy is megfelelve – karaktere reakcióit, lélektani rezdüléseit. Tehetségének híre megy színházi berkekben. Mindeközben teszi dolgát az Operaház balettkarában is.
D. Lovag egy nap azt javasolja: hagyjon fel a színitanulmányokkal, s ha a balett nem elégíti ki, koncentráljon az énektanulmányokra. Hajnalka nem hagyja el Rákosi Szidi iskoláját, de D. Lovag támogatásával énekleckéket vesz Anthes Györgytől, immár szerelemtől mentesen.
Anthesnél első a zene, második a szöveg, harmadik a játék. Rákosi Szidi stúdiumán a sorrend pont fordított.
Hajnalka egy nap összefut az Andrássy úton a farsangi mulatságon megismert dr. Halmos Gézával.
Emlékszik rám?
- kérdezi a férfi.
Attól kezdve Hügel Hajnalka és a miniszteri tanácsos D. Lovag távollétében hosszú telefonbeszélgetéseket folytat, melyek során
dr. Halmos azt sulykolja: Hajnalka színésznőnek született, számára első a játék.
D. Lovag hamarosan átköltözteti Hajnalkát - felmenőivel együtt - egy fényűző Andrássy úti lakásba, majd bejelenti: mindent bevallott nejének, válik, elveszi Hajnalkát, csak a lány adja fel mielőbb színészi terveit.
Másnap Hajnalka felhívja D. Lovag feleségét.
A Gerbeaud cukrászdában találkoznak, ahol Hajnalka arról győzködi a Pest-szerte büszkeségéről és szépségéről híres asszonyt: bocsásson meg férjének, tartsa szem előtt a gyermekeik érdekeit, a család szentségét. D. Lovag feleségének imponál a leány, aki azzal búcsúzik:
„A botrány nemcsak az úrasszonyoknak árt, de a művészeknek is.
D. Lovag látszólag mit sem tud a találkozásról. Amikor pár héttel később Hajnalka nagymamája meghal, Hajnalka és édesanyja meglepve nyugtázzák: a Lovag is ott van a szűkkörű gyászszertartáson. Megindultnak látszik.
Azonban Andrássy úti látogatásai ritkulnak.
Dr. Halmos Géza olykor megvárja Hajnalkát Rákosi Szidi iskolája előtt.
Sétáikon irodalomról, képzőművészetről beszél a lánynak, könyveket ajánl. Hajnalka fogékony a szelíd pallérozásra, s hamarosan felmond az Operában.
Színitanulmányainak végén az Elvált asszony című operett főszerepében vizsgázik 1915-ben. Öltözője előtt Márkus Dezső, a Népopera igazgatója várja.
Azonnal leszerződteti a társulatához, háromszáz koronás fizetéssel.
Akkor toppan az öltözőbe Rákosi Szidi fia, Beöthy László, a Magyar Színház igazgatója. Beöthy sorolni kezdi:
Kisasszony, társulatomban olyan művészek játszanak, mint Fedák Sári, Rózsahegyi Kálmán, Törzs Jenő, Rátkai Márton!
Széles mosollyal teszi hozzá:
Helye van közöttük!
Márkus Dezső mosolya még szélesebb:
Elkésett, Beöthy úr!
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
