2020. január 11-én két előadással búcsúzik a közönségtől az 50+ éves Táncdalfesztivál koncert az Arénában. Közkívánatra 14:00-kor és 19.00-kor is tartanak előadást a szervezők. A kezdeményezés az 50 évvel ezelőtt diadalútjára indult Táncdalfesztiválokra való méltó emlékezést tűzte ki céljául. A telt házas koncertek bizonyítják, hogy valóban hiánypótló kulturális missziót jelentett ezeknek a csodálatos szerzeményeknek az újjáélesztése. Az elmúlt két évben, fél évszázad után újra régi fényükben tündököltek a Fesztivál legnagyobb slágerei. Telt házas koncerteken állva ünnepelt a közönség. Öröm és boldogság sugárzott az arcokról. Elragadtatott kommentek méltatták a show-t. A rendezvény producere és rendezője, Meskó Zsolt korábban azt nyilatkozta, „klasszikus gyerekkori álom volt, hogy a régi Táncdalfesztiválok slágerei újra eredeti, azaz szimfonikus hangszerelésükben szólaljanak meg. 1967-ben születtem, a Táncdalfesztiválokkal egy időben. Valamikor kamaszkoromban láttam TV-felvételt egy régi Táncdalfesztiválról, ami erős emlékként meg is maradt bennem.
Tetszett a dalok nagyszabású zenei megjelenése, a szimfonikus hangzás,
az izgalmas hangszerelések. Bevésődtek a fülembe. Felnőttként többször kerestem, hogyan lehetne élőben újrahallgatni ezeket a számokat eredeti formájukban, de sehol nem találtam rájuk, így nem maradt más választás, mint megszervezni az Arénában egy koncertet, hogy végre a 12 ezer nézővel együtt én is meghallgathassam eredeti hangszerelésben ezeket a dalokat.”
Az est zenei vezetője Wolf Péter, aki annak idején a Táncdalfesztivál számos szerzeményét hangszerelte, mindig arról álmodott, hogy egyszer majd ő vezényli a Táncdalfesztivál zenekarát. Erre 50 évet kellett várnia. Idén harmadik alkalommal áll majd a Big Banddel kiegészült 60 tagú szimfonikus tánczenekar elé.
A rendezvénysorozat 2017-ban indult, a Táncdalfesztivál 50 éves születésnapja határozta meg az időzítést.
A Táncdalfesztiválok legendás,nagy korszaka 1969-ben, négy év után ért véget,
úgy is mondhatjuk, hogy lezárult egy aranykor. A 2020-as show pedig ennek az aranykornak a lezárásáról emlékezik meg, amikor is egy időre véget ért a Táncdalfesztiválok diadalmenete. És az 50+ éves Táncdalfesztivál koncertshow-t utolsó alkalommal láthatja a közönség. A 2020-as fellépők között van Zalatnay Sarolta, Késmárky Marika, az Expressz Zenekar legendás vezetője, Solymos Tóni. A felvidéki rajongók kérésére az operaénekes, Derzsi György is énekel. Természetesen fellépnek az elmúlt két év legnagyobb nevei is: Poór Péter, Soltész Rezső, Dobos Attila, a fiatal előadók közül pedig Koós Réka, Csonka András, Vastag Tamás, Muri Enikő és Ambrus Rita.
Soltész Rezső az Origónak beszélt arról, hogyan készül a januári koncertre: „nem mondanám, hogy kifejezetten fizikai felkészülésre van szükség. Én a koncertnek inkább a pszichés oldalát, illetve a látványt emelném ki, amik az előadóra és az összes közreműködőre komoly terhet rónak. A szónak abban az értelmében, hogy
nagyon nagy a felelősségünk, mert nem minden nap lépünk fel ennyi ember előtt.
A helyszín is különleges, a látvány is nagyon impozáns, ami csak a legnagyobb világsztárok életében fordul elő. Persze mindegy, hogy egyedül töltik-e meg az Arénát, vagy többedmagukkal. Ez a koncert egy olyan megnyilvánulása ennek a műfajnak, ami tényleg csak egyszer van egy évben. És bármennyien veszünk részt benne, ez egy elképesztően jó érzés.”
Arról, hogy miért ilyen népszerűek e korszaknak a slágerei, Soltész Rezső azt mondta, „annak ellenére, hogy az idővel kopnak a slágerek, még ma is élnek, és mindegy, hogy ki énekli őket. Jól lehet velük nosztalgiázni. Ha az ember hall egy ilyen régi dalt, akkor természetesen a szülei és nagyszülei élete, vagy a saját, esetleg gyerekkori percei jönnek elő. És ezek bizony jól tudnak esni. Ez a nosztalgia. Azt hiszem, hogy ez egy fontos összekötő kapocs a dalok, az előadó és a közönség között. Ez egy ilyen Bermuda-háromszög, ahol nem vesznek el az értékek, és mindannyian élvezzük a hatását.”
Soltész Rezső elmesélt egy történetet Erdős Péterről is. Annak idején, miután az amúgy sikeres Corvina együttes feloszlott, Soltész Rezső már szóló karrieren gondolkodott, és ez ügyben kereste fel a Hanglemezgyártó Vállalat menedzserét, azaz Erdős Pétert, aki finoman szólva, le akarta beszélni a tervéről: „porig voltam gyalázva. Erdős akkor a Komár Lacival hasonlított össze, akit egyébként nagyon kedveltem is. Annyit tudtam, hogy a színpadon akarok állni, és már nem zenekarral, hanem önállóan. Az Erdős Péterrel folytatott beszélgetés hátterében az állt, hogy kaptam egy turnélehetőséget Lengyelországba. Ezt a 16 állomásos sorozatot az Interkoncert közvetítette, és azt szerettem volna kérni Erdőstől, hogy hadd tegyem ki én a Pepita kiadó logóját is az Interkoncerté mellé,
hogy lássák kint a lengyelek, hogy ez egy komoly énekes.
És akkor hangzott el, hogy »mit akarsz te itt? Te egy basszusgitáros vagy. A Komár, az egy énekes". Az Erdős szakmai nagyságát nem kell hangsúlyoznom, bár nyilván sokaknak fájt az ő személye, és nekem is sok sérülést okozott. Aztán volt egy kis elégtétel az 1981-es Táncdalfesztiválon. Mikor a döntő után jöttem le a lépcsőn az akkori Nemzeti Színházban, Erdős ott állt a lépcső alján a Neoton tagjaival. Megálltam egy pillanatra, és ő meghajolt, majd azt mondta, »ne haragudj, elnézést kell kérnem, tévedtem«. És ezzel helyre állt a szakmai kapcsolat.”
A cikk megjelenését a Táncdalfesztivál támogatta.