„Bele is csapnék különösebb teketóriázás nélkül: itt jön az, hogy beszélek nektek a lemezről, és a dalokról. Heten vannak, mint a gonoszak, és higgyétek el, jó szándékkal születtek. Fontosnak találtuk, hogy azt a zenei stílust vigyük tovább, ami összehozott bennünket, aztán meg elsajátítva a nyelvezetet, mi is elmondhassunk valamit, muzsikával” - mondta Baricz Gergő.
„Attól, hogy még sértve érzed magad, nem biztos, hogy igazad van." Nemrég olvastam a neten. Ha igazad van, tedd a dolgod és ne pofázz. Annyira relatív ez, és lehet itt filozofálgatni, de nem biztos, hogy megéri, mert pörög a világ, és a végén ott állhatok egy nyertes, jaj de szomorú, lejárt sorsjeggyel a kezemben. Szóval ez a dal egy sárga cetli. Néha jól jön, mert én is amolyan filozofálós típus vagyok - mondta.
Ezt a dalt még előttem írták Megadjáék - kezdi a leírást. A projekt címe eredetileg „Memphis" volt. Kellett hozzá egy jó magyar szöveg. Hosszú virrasztás után, egy személyes élményt írtam le benne: Szilveszter éjjel arra érkeztem haza egy hakniból, hogy feltörték a lakásom, hatalmas felfordulást csináltak, aztán elvitték két gitáromat. Reggel 8-ig 5-6 részletben fordult meg nálam a rendőrség valamennyi formájában. Mondanom sem kell, nem találtak végül semmit. De az egész annyira felkavart, hogy két héten át azzal álmodtam, hogy a kezemre került tetteseket brutálisan megkínzom. Nyúzok, török vágok. Így változott át a Memphis Sósavvá.
Talán ez az egyik legrégebbi Loyal szerzemény. Az első változat születésénél még nem voltam jelen. Még Szilárd és Megadja írták közösen, és bár zeneileg annyira nem voltam kibékülve vele, mégis megfogott a mondanivalója. Most is könnyedén rezonálok a sztorira, mert ha megfeledkeznék róla, akkor itt az emlékeztető arról, hogy nem vagyok egyedül a kínjaimmal. Szóval tetszett a szöveg, a zene nem, ezért renováltuk, hogy úgy fogalmazzak, és most már őszinte átéléssel emlékeztetek minden rászorulót arra, hogy ha így érez, nincs ezzel egyedül. Itt egy újabb dal erről az intergalaktikus problémáról - emelte ki.
Ennél a dalnál a szöveg jött előbb, Szilárd megírta, már csak az volt hátra, hogy dallá fabrikáljuk. Az egyéjszakás kalandokkal ennyire nyilvánosan csak az aranyláncos kamugengszterek dicsekednek, vagy esetleg a híres vannájdónle kamancsibéjbi kamaun-ban van felvállalva, de mindannyian egyetértettünk abban, hogy ezt poénra kell venni, ahogy amúgy a szöveg is teszi. Hát csináltunk valami olyat, amit más esetben el nem követtünk volna, és én nagyon bírom - foglalta össze a dal mondanivalóját.
Loyalilag nézve ennek a dalnak az a története, hogy bár korábban megírtam a dalt a Kőbányai zenesuliban – Kata [a Loyal billentyűse] pont osztálytársam volt, és ott fel is vettük az év végi sulis lemezre, de később sok vizet nem zavart. A többieknek annyira megtetszett a Loyalban (ezek szerint a kemény rockerek is ellágyulnak olykor), hogy afféle átörökítéssel újra játszásba került a dal. Ennél a dalnál kivételesen meghagytuk az angol szöveget, ezért nagyvonalakban elmondanám, hogy a dal egyfajta küszködésről szól. A személyiséget annyira meghatározza a múlt, az ígéretek, a hit, hogy míg ez erős alapot biztosíthatna, ehelyett először kegyetlenül leláncol. Ebből csak úgy lehet kitörni, ha sikerül elfogadni önmagunkat – igazából most jövök rá, hogy arról szól, hogy fogadd el magad. Ehhez a dalhoz forgattunk egy klipet is, pár nap alatt többezres nézettséget produkált, szóval annyira nem lehet rossz - válaszolta.
Az első közös nóta. Az alapokat még Megadja Gábornál találtuk ki, aztán később a zenekarral kidolgoztuk. Brian May is asztrofizikus volt, úgy tűnik, nálunk is bejön a témakör, mert ha a „Nő alakú űr" egy intergalaktikus hiányt ír le, ez a dal egy intergalaktikus mellényúlásról beszél. Egy exbarátnőről, akinek mindig az volt az érzése, hogy ő egy még fel nem fedezett csillag, szerintem fekete lyuk - jellemezte Baricz Gergő.
Az „Akinek igaza van" után merészeltem jönni egy újabb shuffle-ös ötlettel, ki is dolgoztuk, aztán jó ideig nem volt rá „topline" ahogy a menők mondják. Kínomban a Bohemian rapsody sorait kezdtem rádudorászni furcsa sorrendben, és így lett a refrén: Be-elzebub, has the devil put aside for me / Bismillah No! we will not let you Go" . A projekt a Belzebub nevet kapta. Mi legyen a magyar szöveg? Belzebub – ördög – Isten. Istenkereső dal lesz. Az is lett, és miért Belzebub mégis a dal címe? Háháááá, nem semmi. Mert az utolsó, zeneileg is felemelkedett refrénben megjelenik a kérdés, a kételkedés. Mihez kellek? Miért vagyok? Annyira bináris ez a kérdés, hogy rögtön meg is idézi az istenkeresős ember a saját ördögét. Így hát: Belzebub."
A Loyal Apples' Club tagjai: Baricz Gergő – ének, Megadja Gábor – gitár, vokál, Usztics Péter – gitár, vokál, Solymosi Kata – billentyű, Demeter Szilárd – basszusgitár, Fekecs Ákos – dob. Legközelebb az A38 Hajón lépnek fel július 30-án.