Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Verebély Iván halálának hírét szerdán közölte a Centrál Színház a hivatalos Facebook-oldalán.
Verebély Iván 1937-ben született Budapesten. Édesapja többek között a Vígszínház orvosa is volt. Verebély Iván a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult, és 1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Saját bevallása szerint végigbetegeskedte a gyerekkorát. Előfordult olyan is, hogy két évig feküdt szanatóriumban az úgynevezett Hilus-folyamattal, amit a tüdőbaj előszobájának szoktak nevezni. Azért is tartott ennyi ideig a gyógyulás, mert akkor még nem fedezték fel a penicillint.
1961 és 1963 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt, 1963 és 1968 között pedig a Nemzeti Színházban játszott. Verebély Iván 1968 óta volt a Vidám Színpad társulatának tagja, ahol később örökös taggá választották.
Gyerekként karmesternek készült, rengeteget járt az Operába is. Nagyjából ötéves volt, amikor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon látta a Víg özvegy-et, ahol édesapja volt az ügyeletes orvos, aki mellől nézte az előadást egy ideig. Aztán az egyik pillanatban belopózott a zenekarba, ahol javában vezényelt. Állítólag a Filmhíradó rögzítette is a mozdulatait, és heteken át vetítették a jelenetet. Gyerekként többször kezdett bele a zongoratanulásba, de szinte minden alkalommal egy hosszabb kórházi kezelés kezdődött, így végül a Színház- és Filmművészeti Főiskola lett a folytatás. Színpadi és játékfilmes szerepei mellett Verebély Iván rengeteget szinkronizált: több mint 380 szinkronszerep fűződik a nevéhez. A főiskola után került Miskolcra, majd a budapesti Nemzeti Színházba, végül a Vidám Színpadhoz, amely 1996-ban megszűnt, majd ugyanazzal a névvel alakult ott egy új színház, amely 2008 óta Centrál Színház néven működik.
Verebély Iván 2018 karácsonyán került kórházba szívelégtelenséggel, ami mellé még egy nagyon súlyos tüdőgyulladás is párosult. Akkor még az orvosok sem adtak neki sok esélyt, de mégis felépült, és visszaállt a színpadra, visszavette szerepeit. Akkor azt mondta, hogy a gyerekeinek és az unokáinak köszönhette, hogy újra megtanult járni. „Mindennap jött valamelyik, volt, hogy mind az öten. A betegségem vége felé két oldalról megfogtak, és mennem kellett velük” – mondta akkor a Borsnak. A felépülés után lehetett tudni, hogy a szíve nem lesz már erősebb, és az ő korában kockázatos egy komoly beavatkozás.
