Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ahogy azt lapunk is megírta, 77 éves korában meghalt Benkő László, az Omega együttes alapító billentyűse, így az 1962-ben alapított zenekar már soha nem léphet fel eredeti felállásában. Benkő László 2017 óta küzdött súlyos betegségekkel, és idén nyáron kórházba is került. Akkor Kóbor János azt nyilatkozta, hogy „az Omega egy emberként szurkol neki, várjuk vissza, hisz nélküle nem is állnánk színpadra, bár az igaz, hogy a koronavírus-járvány miatt amúgy is elmaradnak a koncertek”. Néhány nappal ezelőtt pedig azt mondta az együttes frontembere, hogy „a sorsunk megpecsételődött,
az Omegát végleg megölte a koronavírus.
Már nyáron is nagyon tartottam ettől a második hullámtól, sajnos az aggodalmam nem volt alaptalan. A mi esetünkben azért rosszabbak a dolgok, mert egy hatvanéves zenekarról van szó, bőven hetven év feletti tagokkal. Egy év nekünk már nem ugyanaz, mint egy fiatalabb művésznek.”
Benkő László életének utolsó hónapjai a folyamatos küzdésről szóltak. „Élni szeretnék, és ezért mindent meg is teszek” – nyilatkozta két héttel ezelőtt.
Benkő László 1943-ban Szombathelyen született, majd nem sokkal később Sopronba költözött a család, és pár év múlva már Pesten éltek. Benkő László a középiskolát Budán, a Petőfi Gimnáziumban végezte, és ekkor már évek óta tanult zongorázni. A gimnázium latin-ének tanára egy komplett szimfonikus zenekart rakott össze a diákokból, és ebben helyet kapott Benkő László is. Ebben az időben már a vasárnapi ministrálás után be-beugrott a közeli Dérynébe is zongorázni. Az első komoly zenekar pedig, ahol Benkő László megfordult, a Benkó Dixieland Band volt. Másfél évig játszott ott, majd az egyetem elején jött az Omega: Benkőnek volt egy triófelállása a Petőfiből, és hozzájuk csatlakozott a – szintén budai – József Attila Gimnáziumot frissen elvégzett Kóbor János és Laux József. Utóbbit Benkő már a Benkó Dixieland Bandből is ismerte. Mivel többen is a Műszaki Egyetemre jártak, lehetőségük volt az egyetem – Várban lévő – kollégiumában játszani. Az első fellépések idején szólt nekik az ottani gondnok, hogy
jó lenne, ha találnának valamilyen nevet maguknak,
ami valamilyen szinten kapcsolódik is a reáltudományokhoz, ha már a Műszakira járnak. Mivel a névválasztás a nagy készülődésben elmaradt, végül a gondnok lépett. Amikor Benkőék mentek a helyszínre, akkor látták, hogy egy Omega nevű együttes játszik aznap este, 1962. szeptember 23-án. Először nem értették, hogy milyen másik együttest hívhattak aznapra, amikor ők játszanak. Majd kiderült, hogy ők azok, ugyanis ezt a nevet választotta a gondnok.
Az Omega első komoly felállása 1968-ban állt össze: Benkő László, Kóbor János, Laux József, Mihály Tamás, Molnár György és Presser Gábor. A Kiabálj, énekelj című dalukkal bejutottak a Táncdalfesztivál döntőjébe. A sikeres tévés szereplésnek hatalmas ereje volt, így rövid időn belül kislemezeik jelentek meg, ráadásul Budapesten a Spencer Davis Group előtt léphettek fel. A londoni beatzenekar menedzsere pedig meg is hívta őket egy angliai turnéra. Kint tartózkodásuk alatt a Decca kiadó három nap alatt készítette el az együttes első nagylemezét. A lemezen pedig az Omega Rad Star név szerepelt. Tehát Benkőéknek hamarabb volt külföldi, angol nagylemezük, mint magyar. A londoni körút alatt
a disszidálás gondolata is felmerült a tagokban.
Londonban mindössze néhány nap szünetük volt az egy hónapos turnén, és ezért merült fel egy kinti szakemberben, hogy miért nem használják ki egy lemezfelvételre a szabadnapokat. Benkő László a Privát rocktörténet című műsorban korábban erről azt mondta, „nincs az az ember, aki ne vállalta volna ezt a lehetetlent is, így
megcsináltuk életünk első lemezét, ami hihetetlen riadalmat okozott itthon.
Ugyanis megijedtek, hogy »jaj, ezek kimennek, és ott lesz egy lemez, itthon meg nincs nekik«. Már a repülőtéren vártak minket, és egyből bezavartak a Rottenbiller utcai stúdióba, nehogy előfordulhasson, hogy előbb jelenik meg a lemez kint, mint itthon.”
Az Omega abban a három hétben Eric Claptonnal, Jimi Hendrixszel járt egy társaságba, de miután hazajöttek, nem engedték ki őket Nagy-Britanniába. Akkor azt mondták nekik, hogy
kultúrpolitikai okokból az Illés zenekarnak kell mennie.
A kinti menedzserük természetesen értetlenül állt a helyzet előtt. Az Illés valóban elment, és a kiruccanás komoly port kavart, mivel egy rádióinterjúban érintőlegesen beszéltek az ifjúság és a könnyűzene itthoni helyzetéről, az interjú pedig eljutott a hazai vezetőkhöz, és 8 hónapra el is tiltották az Illést. (Az interjút Szörényi Levente és Bródy János adták, és állítólag csak olyanok hangzottak el, hogy nincs elég színvonalas szórakozóhely vagy ifjúsági klub Magyarországon.)
Az Omega 1970-ben London helyett kijutott Palma de Mallorcára, a Barbarella fesztiválra, ahol Benkő Lászlóék harmadik helyezést értek el az Olyan szépen mosolygott című dalukkal. A fesztivál utánra párizsi lemezfelvételt is szerveztek nekik, és a monte-carlói rádió és televízió egyszemélyes tulajdonosa azt mondta,
garantálja, hogy a Gyöngyhajú lány két héten belül a latin világ slágere lesz.
Azonban nem volt mit tenni, mert több irányból jött a szorítás. Az otthoni szervekkel való telefonbeszélgetésből kiderült, hogy nincs lehetőség ráadás napokra: ha tovább maradtak volna távol, és lemezt vesznek fel, itthon bejelentették volna a hatóságok, hogy az Omega disszidált. Egyébként pedig ott volt velük Mallorcán az Országos Rendező Iroda igazgatója, Keszler Pál is, aki már a helyszínen jelezte, hogy nem fog működni a párizsi stúdiózgatás, ugyanis pár nap múlva már Makón kell játszania a zenekarnak.
A lelkileg összetört tagok – természetesen Keszler tudta nélkül – végül szavaztak a kint maradásról. Az igen azt jelentette, hogy mindenki megy haza – kihagyva a párizsi felvételt. A nem egyértelműen a disszidálást jelentette. Az üres pezsgősvödörbe gyűjtött papírok között végül több volt az igen szavazat. Utólag a legtöbben azt mondták, hogy
nem tudtak volna elszakadni Magyarországtól,
mert ha disszidálnak, ki tudja, mikor térhetnek vissza. Benkő László például igennel szavazott. Tény, hogy az Omegának még a '80-as évek második felében is komoly külföldi lehetőségei voltak, de ők sem tudhatták, mi történik az évtized végén Magyarországon.
Az 1971-ben kivált Presser Gábor és Laux József megalapították az LGT-t, az Omega pedig elkezdte másodvirágzását. Mindjárt egy évvel később kiadták az első magyar koncertlemezt Élő Omega címmel. Jó egy évet töltöttek Berlinben, ahonnan végigturnézták az NDK-t – komoly sikerrel. 1973-ban már egy nyugatnémet producer is felfedezte őket. Ennek köszönhetően írhattak alá egy hároméves és háromlemezes szerződést. 1976-ban a Bellaphon meg is hosszabította a szerződésüket, és az NSZK-ban vették fel az Időrabló című lemezük angol változatát (Time Robber), amiből még abban az évben
egymillió példány fogyott világszerte, összesen pedig több mint kétmillió.
Az itthoni kulturális vezetés eltűrte a zenekar határokon túli szerepléseit, azonban Magyarországon nem nyilatkozhattak külföldi népszerűségükről. Az 1978-as Csillagok útján is jól fogyott: csak Magyarországon félmillió példányt adtak el belőle. Az egy évvel későbbi Gammapolis pedig még nagyobb siker lett, 650 ezret adtak el belőle itthon. 1982-ben Omega, Omega, Omega címmel készítettek egész estés filmet a zenekarral. Az együttes 1986-ban kapott Liszt Ferenc-díjat, majd egy évvel később dupla koncertet tartottak fennállásuk 25. évfordulója alkalmából, utána pedig
jött egy nagyobb, 7 éves szünet.
1994-ben tértek vissza egy nagyszabású koncerttel a Népstadionban. Aztán két évvel később hasonlót tartottak. Az elmúlt 20 évben 2 nagylemezt adtak ki: Égi jel (2006), Volt egyszer egy vadkelet (2017). Emellett még egy hiánypótló válogatást is megjelentettek 2011-ben. Az utolsó nagykoncertjük 2017-ben volt a Papp László Budapest Sportarénában. Azután koncerteztek ugyan, de többször visszaesett a zenekar lendülete Molnár György, vagy éppen Benkő László egészségi állapota miatt.
Az Omega tagjai közül Benkő László alkotott és játszott legtöbbet önállóan, illetve más produkciókban. 1980-ban mutatták be a Planetáriumban az Űroperát, amelynek ő írta a zenéjét, 1982-ben pedig megjelent első szólóalbuma Lexikon címmel. Az 1990-es évektől szerepelt a Rádiókabaré műsoraiban is, leginkább Ihos Józseffel együtt. 2002-ben alapította meg az instrumentális szintetizátorzenét játszó B-Project elnevezésű együttesét. 2006-tól rendszeres vendégszereplője volt a Bulldózer együttes koncertjeinek. 2009-től pedig ő volt a szombathelyi Weöres Sándor Színház zenei vezetője. 2013-tól rendszeresen fellépett a Megapolis tribute együttessel, amellyel kizárólag az Omega együttes dalait játszották.
A billentyűsnél 2017 májusában diagnosztizáltak áttétes májrákot. Több életmentő műtétje is volt, és a hosszú, küzdelmes kezelések után, 2018 januárjában jelentette be, hogy a betegség eltűnt a szervezetéből. Két évvel később, 2020 elején a lábán találtak daganatos elváltozásokat, amiket műtéttel eltávolítottak, majd májusban került kórházba életveszélyes állapotban. Komoly belső vérzést okozott a seb, ami a nyelőcsövén alakult ki a sok gyógyszer miatt. Majd augusztus elején derült ki, hogy Benkő László akkor már napok óta egy budapesti klinikán feküdt, és egyre kevesebbet észlelt a külvilágból. Az Omega frontembere, Kóbor János akkor azt mondta, hogy válságos Benkő László állapota, többek között a bevizesedett tüdeje miatt. Benkő László végül talpra állt, kikerült a kórházból, és szeptember első felében még fel is lépett egy jótékonysági rendezvényen. Azóta otthonában próbált erőt gyűjteni, de ezt a koronavírus-járvány második hulláma is nehezítette. Benkő László 77 éves korában, 2020. november 18-án halt meg.
