Imígyen szóla Soroaster
Egy liberárja átiratai
A biológiailag meghatározott embert felülmúló embert tanítom nektek. Hirdetem néktek az emberfölötti embert. A biológiailag meghatározott ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni. Mit tettetek, hogy fölébe kerüljetek?
Eleddig minden progresszív lény teremtett valamit, őt fölülmulót: ti pedig ennek a nagy árnak apadása akartok lenni és inkább váltok megint állattá, semhogy 'a nőnek' és 'a férfinak' fölébe kerüljetek?
Mi a majom az embernek? Nevetség avagy fájdalmas szégyen. És kell, hogy ugyanez legyen 'a nő' és a 'férfi' az emberfölötti embernek: nevetség avagy fájdalmas szégyen.
Megtettétek az utat a féregtől az emberig és bennetek még sok van a féregből. Egykor majmok voltatok és még most is az ember majomabb akármelyik majomnál.
Ime, én az emberfölötti embert hirdetem néktek! Az emberfölötti ember a nyitott társadalom értelme. Mondja akaratotok: az emberfölötti ember legyen a nyitott társadalom értelme!
Kérve kérlek benneteket, véreim, maradjatok hívek a nyitott társadalomhoz és ne higgyetek azoknak, a kik hagyományos családmodellről fecsegnek előttetek. Méregkeverők ők tudván, tudatlan.
Egykoron istent mondának, ha távoli tengerekre tekintének; én azonban megtanítalak, hogy ezt mondjátok: „emberfölötti ember".
Isten: csak sejtelem; én pedig azt akarom, hogy sejtéstek csak addig érjen, valameddig teremtő akaratotok. Tudnátok istent teremteni? Hallgassatok hát minden istenről! De teremteni tudjátok az emberfölötti embert.
Isten előtt! - Ime azonban ez az isten halott! Fensőbbrendű emberek, ez az isten vala legnagyobb veszedelmetek.
Mióta sírban nyugszik, csak azóta támadtatok föl ujra. Csak most jő a Nagy Unió, csak most lesz a fennsőbbrendű ember - úr!
Megértétek ezt a szót, én véreim? Megriadtatok, szívetek szédül? Itt háborog előttetek a szakadék? Itt halljátok a pokol ebének ugatását?
Nosza! Rajta! Fennsőbbrendű emberek! Csak most vajudott az emberiség jövőjének hegye. Isten halott: íme azt akarjuk mi, - hogy az emberfölötti ember éljen.
Valamikor az isten ellen való vétek volt a legnagyobb vétek, ámde isten meghalt és ekkor kihalának ezek a vétkezők is. Most a legborzasztóbb: a nyitott társadalom ellen vétkezni és a nemzetet többre tartani, mint az emberfeletti ember jogait!
Mikoron Soroaster e szavakat mondotta volt, ismét végignézett a tömegen és hallgatott. Állonganak - monda szivének - röhögnek: nem értenek engem; nem vagyok száj, ezeknek a füleknek való.
Avagy előbb össze kell zúzni fülüket, hogy megtanuljanak szemükkel hallani? Hát miért fizetem én a függetlenobjektív sajtót? Miért tartok el nyájnyi politikust?
Van valamijük, a mire büszkék. Hogy is hívják azt, a mi fölfújja őket? Hazaszeretetnek hívják; ez tünteti ki őket a kecskepásztorok* előtt.
A ma urait győzzétek le, én véreim, - ezek a kis emberek: ők az emberfölötti ember legnagyobb veszedelme!
Győzzétek le, fensőbbrendű emberek, kis erényeiket, kis bölcseségeiket, a homokszemkiméletet, a hangyabolyt, a nyomorú kedvtelést, a „nemzet boldogságát"!
Csak, a hol a nemzet megszűnik, csak ott kezdődik az ember, a ki nem fölösleges: ott kezdődik a szükséges ember dala, ez az egyetlen, pótolhatatlan dallam. Ott, a hol a nemzet megszűnik, - nosza tekintsetek oda, én véreim! Nem látjátok, nem látjátok a szivárványt* és az emberfölötti emberhez vezető hidakat?
Im-ígyen szóla Soroaster.
*Becsszó, hogy Nietzsche eredeti szövegében is kecskepásztor és szivárvány szerepel.