Pár méterrel a vörös csillag alatt nem volt szomszéd, aki feljelentsen

Vágólapra másolva!

Öt méterrel a Clark Ádám téri vörös csillagot formáló virágágyás alatt zenélni a nyolcvanas évek elején - ez volt az igazi underground Kelempájsz Zénó, az egykori Sikátor basszusgitárosa szerint, aki úgy véli, az „undergroundot" rosszul használjuk, amikor zenei stílust szeretnénk körülhatárolni vele. Inkább státuszt, életérzést jelent.

Szilléry Éva

Vágólapra másolva!

hídmester Underground Sikátor zenekar Lánchíd

Az Alagút Lánchídra néző hídmesteri szolgálati lakásában kettős időutazásban volt részünk: Fazekas János hídmester, zenész (Sikátor, Sexepil, 2. műsor) családi hagyományai révén visszakerültünk a századelőre, a hídmesterek apáról fiúra öröklődő hivatásának történetébe, és a nyolcvanas évek zenei új hullámához, amelynek néhány meghatározó képviselője – köszönhetően Fazekasnak - az Alagút alatt, a hídkamrában próbálhatott a rendszerváltás idején, amikor sorra jelentek meg az újhullámos zenekarok.

Sikátor underground zenekar Fotó: Csudai Sándor - Origo

A Budavári Sikló melletti Alagút belsejéből nyíló irodába jár be Fazekas János, a Lánchíd hídmestere dolgozni, és vele szemközt az út túloldalán van a főbejárat az egykori emeleti otthonukba, a hídmesteri lakásba. Fazekas nagyapja is hídmester volt már, így generációról generációra öröklődik családjukban ez a hivatás, aminek szerinte ma is létjogosultsága van, hiszen ismereteikkel segíteni tudják a hídmérnökök munkáját.

Ebben a környezetben találkozott a nyolcvanas évek elején az öt gimnazista srác által alapított Sikátor zenekar, amely rövid, de sikeres pályát futott be, a rocktörténeti könyvek a magyar új hullám egyéni hangú formációjaként említik őket.

"Akkoriban a már futó zenekarok is újítani kezdtek, sorra jelentek meg más hangzással kísérletező dalok az Omegától is. Új formákat kerestünk, a szöveg szókimondóbb volt a korábbinál.

Sokat játszott a Trabant, a ma is koncertező Balaton, az Európa Kiadó, akik nálunk tíz évvel idősebb zenészekből álltak. Kifelé lázadó, szókimondó zenekarok voltak, de az Országos Rendezvényirodával (ORI) jó kapcsolatot ápoltak. Akkoriban az ORI büféjében szervezték meg az összes turnét, ott zajlottak az egyezkedések. Mi fiatalabbak, ennélfogva lázadóbbak is voltunk, kevésbé tudunk kompromisszumokat kötni, már ami a dalszövegeinket illette" - állapította meg Kelempájsz.

A Sikátor az 1981-es országos könnyűzenei tehetségkutató versenyt megnyerte, olyan zenészek zsűrizték, mint Benkő László, az Omega alapítója, Schuszter Lóránt, a P. Mobil zenekar alapítója, Czippán György, az Ifjúsági Magazin főszerkesztője és Adamis Anna dalszerző, költő, aki a zsűri elnöke volt. A sikeres szereplés után egyéves szerződést kaptak, fix gázsival, fellépésekkel és működési engedéllyel. Koncertenként 1500 fő járt a zenekarnak, és eljuthattak művelődési házakba, sőt fesztiválokra is.

„Nagy változás előtt állt a zenei piac, a producerek mindenféle új hangzásra nyitottak voltak.

Mindenhol koncerteket tartottak akkoriban, és ezek a zenekarok, már amennyire lehetett, próbáltak az ellenállás hevében fogalmazni" - mondta Fazekas.

A Sikátorban Bernáth (Atom) Tamás írta a dalszövegeket, minden szöveget le kellett adni, a sanzonbizottságnak, amelynek Baranyi Ferenc költő ült az élén, aki általában változtatásokat javasolt.
„Ott volt például a Díszdisznó című számunk, amire mondták, azért nem lehet játszani, mert a párttitkárra utal. Én visszakérdeztem, hogy akkor mi legyen helyette, díszegér, vagy ezüstnyúl? A „Nézz rám én lehánytam magam" kezdetű dalt Nézz rám-ra módosították volna, így azonban nem volt már értelme. Mit ad Isten, egy évre rá kijött az Első Emelet a Nézz rám című dalával. Egyik koncertünk alkalmával a kultúrház asztaláról egy Lenin fejet levitt a koncertre Bernáth Tomi, és az erősítőre tette. Mellette játszottuk az Úttörődalunkat: „Jaj de szeretek sorban állni, Ilyenkor mindig olyan boldog vagyok, (...) Ha belépsz a KISZ-be, A rendőr se visz be." A fellépés után büntetést kaptunk: nem koncertezhettünk Budapesten. „Jó barátunk", egy gruppi lány jelentett rólunk rendszeresen, később megtaláltam az aktáit: figyelte a Vágtázó Halott Kémet, a Sikátort és több újhullámos punk zenekart. Szóval szem előtt voltunk, de ugyanakkor folyamatos tárgyalásban a nagylemezről" - idézte vissza Kelempájsz Zénó.

A Nyolcadik utas a benzinkutas című számot azért tiltották be, mert a benzinkutas az egy dolgozó ember, abból nem illik gúnyt űzni, hiszen a társadalom hasznos alakja.

Legismertebb a Peronoszpóra című daluk lett, amit a Magyar Televízió is leadott.

Nem vették észre, az LSD-áthallást a szövegben. Sőt a finom politikai üzenetet külön értékelték, ami arra utalt, hogy az Egyesült Államokból jött be a „rossz szellemiség".

A szám első sora így szólt: „Kolorádóbogár szárnyon jöttem, egy fülledt beteges nyáron a büdös bolond államokból, és itt befogadtak szánalomból!"

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Start leányvállalata adta ki az első albumos zenekarokat, Szörényi Szabolcs zenei rendezőként vette fel a Peronoszpórát stúdióban, emlékeik szerint nagyon szerette a dalaikat.

A próbák a hídkamrában zajlottak, ahova a Lánchíd alatti kis alagúton nyílik egy alacsony vasajtó. Itt próbált a Sexepil és az ETA zenekar is. Kelempájsz szerint azért volt jó próbahely, mert nem kellett effektet használni, visszhangzott a hely, „mint az állat, tulajdonképpen az egész egy effekt volt", és nem volt szomszéd, aki feljelentse őket. A rendőrök egy idő után felfigyeltek a mozgásra, és persze megjelentek itt is.

„Fakabátnak hívtuk őket akkoriban, „Pot kívánok! - így köszöntek. - Személyazonosságot mutassanak! Munkahelye van? Nincs? " - idézte fel a jelenetet Kelempájsz.

A rendszerváltás időszakát már nem együtt élte meg a banda, akkorra már más zenekarokban játszottak: a 2. Műsor Tánczenekarban, amelynek egyik legismertebb dala az „Alain Delon szeretnék lenni" című szám volt, játszottak az Ural Beat-ben, amivel már rendszeresen jártak nyugatra.
„A Berlini fal ledöntésével irtózatos érdeklődés támadt bennünk a nyugati zenék iránt: a 2. Műsorral az Ural Beat zenekarokkal eljutottunk Amsterdamba, Utrechtbe és Bécsbe. Eleinte döbbenettel néztek ránk kint. A 2. Műsor szaxofonosa az énekes apukája volt, aki velünk utazott a turnéra, ő is hálózsákban aludt. Hollandiában megkérdezték tőlünk, hogy lefoglalják a kis öreget, amíg játszunk, mert azt hitték, hogy őt a párt küldte velünk" - meséli Fazekas.

A zenekarok változtak, de a Lánchíd alatti próbaterem jó ideig stabil hely maradt.

Visszagondolva, apám elég nagy rizikót vállalt akkoriban, hogy leengedett minket, de ami ténylegesen tiltott volt, hogy a lehorgonyozó kamrába lemenjünk, mert ott van a fő tartópillére a hídnak."

Elmesélte, hogy nagyapja egykor dunai hajós volt, és a Margit híd újjáépítésekor a háború után került oda hídmesternek. Édesapja 1964-ben a Lánchíd szolgálatába állt. „Szoktam idegenvezetéseket tartani időnként, amelyben a hajóhidak történetét a hajótársaságok alakulását is felelevenítjük."

A próbaterem ma egy omladozó, elhanyagolt kis tér, innen nyílik egy helység a hídkamrába, ahonnan 17 méteres létra vezet le a lehorgonyzó kamrába, ahova már nem mertünk lemenni.
A hídmesteri második emeleti lakás ma az alagúti bejáratról közelíthető meg, Fazekas János családja gyerekkorában a vár oldalából egy külső bejáraton járt haza. Kelempájsz Zénó arra emlékszik, hogy valahol át lehetett jutni a vár oldalába a kiépített belső vágatokon. „Addig bóklásztunk, míg egy iszonyú döngölt föld után eljutottunk egy fenyőfa dúcolású térbe, a régi bérházaknak volt ilyen belső tere, ahol egy irodai asztal mellett, a várhegy gyomrában egy munkásőrrel találkoztunk. Nézett ránk, hogy mit kerestek itt? Egészen a Széchenyi Könyvtár alatt voltunk, ő ránk szólt, hogy takarodjunk ki, minek jöttünk ide?!"

A Budai Vár egy részén rég kiépült katonai létesítmény, egy bonyolult rendszer a vágat, annak egy része a katonai Sziklakórház.

Én ha neki indulnék, akkor a hegyoldal belsején keresztül pár perc alatt eljuthatnék a Zénóhoz a Logodi utcába" - magyarázza Fazekas.

Elmondta, annak idején mindenáron zenész szeretett volna lenni és népszerű, akivel interjúk készülnek és szerepel a tévében. Apja meg bíztatta, hogy vegye át tőle a hídmesteri hivatást.
„Később rájöttem, hogy a hídmesterség miatt sokkal ismertebb lettem: forgatott itt japán tévés stáb, német forgató csoport, nagyon sok interjút adtam különféle lapoknak. Angliában vannak még hídmesterek, ugyanis

Gróf Széchenyi István kiment Angliába tanulmányozni a hidat, és a hídfenntartást is onnan vették át. A megnyíló Lánchídon azonnal volt hídmesteri szolgálat, mint napi felügyelet, gondnok, aki a napi problémát orvosolja. Clark Ádám az Alagút tervezője hídmesteri lakást is tervezett, jelenleg négy lakás van benne.

„Gyerekkoromban a hídmérnökség egy része is ott lakott. Itt forgatták Eddie Murphyvel az Én, a kém című filmet az Alagútnál, akkor a húgom haza szeretett volna menni. Látszik is a felvételeken, hogy minden ablak sötét csak az övé világít. Volt egy jelenet, amely szerint az Alagút mellett fennakadt ejtőernyővel Eddie Murphy és a társa, a húgom meg kinézett az ablakon, és ott lógott előtte a világsztár."

A nyolcvanas évek hazai undergroundja időről időre újra kultuszát éli, de Kelempájsz Zénó szerint nem jó, az akkori újhullámos együtteseket ezzel a jelzővel illetjük.

„Az underground nem zenei stílus, az egy státusz, lehet heavy metal vagy punk is, ha húszfős a közönsége.

Szerintem az underground az a zenész, aki nem tud az élvonalban játszani. Mindenesetre öt méterrel a felszín alatt az igazi undergroundot műveltünk."

„Nagyon sok mindent magába foglal az underground - tette hozzá Fazekas - szerintem itthon addig volt igazán erős az életérzés, ameddig volt mi ellen lázadni."
Néhány éve megpróbáltak újra összeállni, amikor a Sexepil is újra koncertezett, de nem volt eredménye. Ad hoc koncerteket szerveztek, 2006-ban például a Gödör Klubban hallhatta őket a közönség.

- Zénó, te benne ragadtál a nyolcvanas évek zenei világában? – szegeztük neki a kérdést.

"Nemcsak én, a U2 és a Depeche Mode is ott ragadt" - vágta rá.

„Én pedig a több mint 170 éves híddal megfiatalodtam" - állapította meg Fazekas.

Manapság a régi újhullámos zenekarok reneszánszát éljük, 3-4 zenekarnak fiatal közönsége is van, Kelempájsz ezt annak tudja be, hogy most nem a kommunisták ellen lázadunk, hanem az elszemélytelenedés, a globalizált világ ellen. Azt is hozzátette, hogy a rock 'n' roll-ban mindig be kell szólni az ügyeletes rosszfejeknek, ez élteti a műfajt.