Demeter Szilárd a Digitális Irodalmi Akadémia bővítéséről

Demeter Szilárd, író, filozófus, politikai elemző, publicista, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója.

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával a Magyar Narancs email-interjút készített, de a megjelentetett szöveget (a kiválasztott részleteket) nem egyeztette Demeter Szilárddal. ‎Itt a teljes interjú.

Demeter Szilárd bevezetése: Exkluzív előhang. Krusovszky Dénes a Magyar Narancs újságírójaként háromfordulós email-interjút készített velem a Digitális Irodalmi Akadémia bővítése kapcsán. A bevett magyar újságírói gyakorlat szerint ilyenkor „visszamutatásra" elküldik az interjúalanyra vonatkozó részeket, ám Krusovszky ezt nem tette meg. Nem kötelező gyakorlat, persze, de emiatt úgy döntöttem, hogy itt közzéteszem a teljes - minimálisan szerkesztett - interjút. (Azért megvártam, amíg nyomdába megy a lap, hogy az igazán elkötelezett olvasó összevethesse a megjelenő verzióval.)

Krusovszky Dénes: A napokban került nyilvánosságra a DIA bővítési tervezetének 113 szerzőt számláló névsora. Ezzel kapcsolatban azt lehetett olvasni, hogy 130 helyre küldték ki a javaslattételi felkérést, köztük az akkori DIA-tagoknak is. De még ki tehetett javaslatot, szerkesztőségek, kiadók, irodalmi szervezetek, tanszékek? És ezeket hogyan választották ki?

Demeter Szilárd: A DIA alapszabálya nem határozza meg, hogy a PIM főigazgatója milyen eljárással válassza ki a posztumusztag-jelölteket, és a jelöltek számát sem írja elő. Korábban egyszer sem volt példa arra, hogy a jelölés előzményeiről a főigazgató beszámolt volna. Ebben az esetben egyetlen célt tűztünk ki: hogy középtávon meg tudjuk duplázni a DIA könyvtára által szolgáltatott minőségi tartalmat. Hogy minél szélesebb körből érkezzenek jelölések, a DIA-tagokon kívül e-mailben megkerestük az összes elérhető írószervezetet, folyóiratot, más irodalmi műhelyeket a határokon innen és túl. Bizonyos szervezetek jelöléssel kapcsolatos belső vitái a szakmai nyilvánosság előtt zajlottak. 340 jelölt neve került a listára, ezt kellett leszűkíteni a minőségelv alapján 100 körülire.

KD: A hírből az ugyanakkor nem derül ki, hogy az úgynevezett „eseti bizottság" tagjai, tehát a névsor tényleges összeállítói kik voltak. Most már meg lehet tudni valamit erről a bizottságról, vagy továbbra sem nyilvános az összetétele, s ha az utóbbi, miért?

DSZ: Miért tenném ki őket fölösleges politikai támadásnak? Bár teljesen értelmetlennek és időpazarlásnak tartom, a magam részéről türelemmel válaszolok minden tendenciózus, tehát érdektelen kérdésre, mert valahol ezt diktálja az udvariasság. Másoknak ez nem kötelezettségük.

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója (korábbi felvétel) Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

KD: Számos DIA-tag engem arról tájékoztatott, hogy az „eseti bizottságról" sem, és az egész bővítési procedúráról sem kaptak kielégítő tájékoztatást. Ahogy mondják „erőből lett áttolva az egész". Mennyiben szolgálja Ön szerint a DIA érdekeit egy, a jelenleg aktív DIA-tagság megkerülésével kivitelezett bővítési eljárás?

DSZ: Értelmezni sem tudom a felvetést. A 100 posztumusz DIA-tag ötletét elfogadta a DIA. Ott voltam, én mondtam el nekik. Majd a széleskörű megkérdezés alapján összeállt listát egy tisztelettudó levél kíséretében elküldtük minden DIA-tagnak, akik saját belátásuk szerint szavaztak róla. Hol van itt erőből áttolás?

KD: A 113 szerző nyilván ugyanennyi életművet, sok ezer oldalnyi kinyomtatott, és még kéziratban lévő szöveget jelent. A korábbi gyakorlat az volt, hogy egy-egy DIA-taghoz egy-egy úgynevezett szakértő társult. Akkor most 113 új szakértő fog bejárni a PIM-be, velük munkaszerződést kötnek, vagy hogyan kell az életművek feldolgozását elképzelni?

DSZ: Meglesz az. A PIM az egyik legjobb közgyűjtemény a Kárpát-medencében, irodalmi muzeológiában verhetetlen. A DIA főosztályára eddig nem volt panasz, ezután se lesz: megvan a tudás és az elköteleződés.

KD: Egy ilyen méretű, és a jelenlegi bővítés után enyhén szólva is vegyes összetételű lista mit reprezentál majd, mennyiben reprezentál mást, mint az eddigi DIA-lista, és milyen funkciót tölthet be a magyar irodalmi kánonban az Ön meglátása szerint?

DSZ: Hiteles szöveghely. Eddig se volt, ezután se kíván kánonmeghatározó szerepet fölvállalni. Tudtommal nem ez a célja és küldetése.

KD: Egy olyan névsor, amelyben Borbély Szilárd és Wass Albert, Csurka István és Kertész Imre, Nyirő József és Esterházy Péter, Lengyel József és Petri György, vagy épp Vas István és Herczeg Ferenc együtt szerepel, mit reprezentál a magyar irodalom szempontjából?

DSZ: A magyar irodalmat.

KD: A DIA átalakuló tagságában az esztétikai minőség is vegyessé válik, de a politikai összetétel is sok kérdést vet fel. A várható viták miféle tanulsággal járhatnak majd, miért van szükség ennyire széttartó, s széttartó mivoltában egyre kevésbé konszenzusos listára összeszuszakolni a 20. századi szerzőket? Egy alaposabban szűrt lista nem lenne hasznosabb a korszak irodalmának átláthatósága szempontjából?

DSZ: Pontosan milyen konszenzusra gondol? Krusovszky Dénes egyetért saját magával? Vagy négy-öt szépíró összehajol? Szokni kéne azt a helyzetet, amiben nincsenek véleménymonopóliumok. Jót tesz a magyar kultúrának, ha több szempontból ítéljük meg a teljesítményt.

KD: A DIA centrumba helyezésével kialakítani tervezett irodalmi életpályamodell szempontjából nem lett volna-e helyesebb egy szűkebb, de konszenzusos lista megtartása a DIA neve alatt?

DSZ: Ha majd Krusovszky Dénesnek hívják a PIM főigazgatóját, akkor eldöntheti, mi a helyes, és mi nem az a hozzá tartozó dolgok esetében. De nem úgy hívják. Főigazgatóként döntöttem. Ez a dolgom, jogom és kötelességem. A döntést természetesen lehet vitatni, szólás- és véleményszabadság van (a konszenzusról lásd, mint fent). De egy dologban biztos vagyok: ha mások döntenének helyettem, úgy nem szolgálnám meg a fizetésemet.

KD: Az életpályamodell, mint kiszámítható, uniformizálható forma egyébként nem áll-e ellentmondásban a művészi életművek kevéssé uniformizált és uniformizálható karakterisztikájával?

DSZ: Olyan közhelyes, hogy megszületünk, majd meghalunk. Közben meg levegőt is kell venni, mint bárki másnak. Hogy legyen ebből művészi életmű...

KD: Köszönöm a válaszokat. Ha megengedi, még két pontosító kérdést hadd tegyek fel, mert úgy látom, félreérthető voltam: - Az eseti bizottság névsora azért lehet fontos, mert ez egy nagy jelentőségű döntés mind irodalmi, mind strukturális, anyagi szempontból. Amennyiben nem nyilvános, és nem is lesz nyilvános a névsor, erről mégis érdemes volna egy szakmai szempontú érvelést kiadni, megkérhetem erre?
A konszenzusos listát éppen nem az egyoldalúság jegyében kérdeztem, például a DIA eddigi működésével kapcsolatban nem merültek fel ilyen kérdések, hiszen lehetett tudni, hogy kik hozzák meg a döntéseket (a tagság), és hogyan (szavazással). Ebben a bővítési esetben azonban, tekintve, hogy nem a DIA-tagság döntéséről van szó, az eddigi gyakorlat felbomlott, és mivel nem lehet tudni pontosan (lásd fenti kérdésem), ki hozza a döntéseket, az egész átláthatatlannak tűnik. Ilyen értelemben gondolom a konszenzusról való lemondást problémának, illetve a DIA-tagság megkerülésének. A jövőben hogyan lesz tehát a tagfelvétel, melyik modell fog érvényesülni?

DSZ: Engedelmével a két kérdést egyben válaszolom meg. Próbálom a lehető legérthetőbben megfogalmazni: a posztumusz DIA-tag kiválasztásának és jelölésének joga a PIM mindenkori főigazgatójáé. A DIA a főigazgató jelöltjéről szavaz. Megtehettem volna, hogy senkivel nem konzultálva egymagam nevesítek száz olyan elhunyt magyar írót, aki nem DIA-tag. Ehelyett: első lépésként a DIA gyűlésén személyesen vetettem fel, hogy szeretném, ha a centenárium évében száz új posztumusz DIA-tagról döntenék. Voltak ellenvetések, amelyeket megvitattunk, utána a DIA megszavazta a javaslatot.

KD: Pontosan milyen centenáriumról van szó? Trianonról? És ha igen, az hogyan függ össze a háború utáni magyar irodalom online reprezentációjával?

DSZ: Tud meghatározóbb történelmi eseményt a háború utáni magyar irodalom vonatkozásában? - Második lépésben a lehető legszélesebb kör számára - benne minden DIA-taggal - lehetővé tettük, hogy az általuk fontosnak tartott száz szerzőt bejavasolja. Ebből állt össze az első, szélesebb merítés, majd ezt a kört szűkítette le egy általam fölkért eseti bizottság. Főigazgatói jogosítvány, egymagam is dönthettem volna, de nem gondolom, hogy nálam lenne a bölcsek köve, ezért fölkértem olyan szakértőket, akiknek - teljesítményük okán - megbízom az értékítéletében.

KD: Tehát ez a névsor továbbra sem nyilvános, és nem is lesz az, ha jól értem?

DSZ: Jól érti. Harmadik lépésben erről a listáról szavazott a DIA - egyenként. Vagyis ha a DIA többsége bármely általunk javasolt szerző ellen szavazott volna, akkor nem került volna be a posztumusz DIA-tagok listájára. Összefoglalva: semmiféle eddigi gyakorlat nem sérült, annyi történt, hogy egy, főigazgató által javasolt posztumusz tag helyett száznál több, a szakma által javasolt posztumusz tagról kellett dönteni a jól bevált demokratikus gyakorlat szerint.

KD: És még egy személyes megjegyzést hadd tegyek: nem tartom szerencsésnek, hogy az Önhöz magánlevélben eljuttatott újságírói kérdést a Facebookon közzéteszi. Erre lesz módja majd elegánsabban is, ha a cikk megjelenik. Minek ennyire sietni vele?

DSZ: Korábbi tapasztalataimból egy életre megtanultam, hogy bölcsészből lett újságírónál nem létezik sem magánlevelezés, sem magánbeszélgetés. Továbbá azt is megtapasztaltam, hogy hiába válaszolok a legjobb indulattal, válaszaimat ideológiai-politikai logika alapján szelektíven közlik, ha közlik. És rettenetesen sok időt elvisznek az értelmetlen, vagy érdektelen kérdések, vagy kérdéseknek álcázott ítéletek. Ez tehát pedagógia. Mivel valószínűsíthetően több FB-ismerősöm van, mint ahányan a magyarnarancs.hu-t olvassák, ezért az Ön kiposztolása remélhetően elgondolkodtatja a kollégáit, mielőtt még értelmetlen irodalompolitikai mizériába akarnának belerángatni. Elolvastam az ÉS vitasorozatát, és csak egy könyvcím jutott eszembe: Sötétség délben.

KD: Azt hittem, nem olvassa az ÉS-t.

DSZ: Meg is bántam, hogy újra belenéztem.

Demeter Szilárd Facebook-posztja itt olvasható.