Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A színész 56 évesen, januárban halt meg: a budapesti Ferdinánd hídnál, vezetés közben kapott infarktust. Ez volt az utolsó színpadi fotó Gesztesi Károlyról. A halála előtti napon Felvidéken, a tornaljai Tompa Mihály Városi Művelődési Központban játszották a Páratlan Páros című darabot, melyben Gesztesi Károly is játszott.
Gesztesi Károly 1988-ban szerezte meg a színészi diplomáját, de a színészi pálya megkezdése előtt kivételes zongoratudását kihasználva egy évig dolgozott egy tengerjáró hajón. Hazatérése után több színháznál volt társulati tag, majd 1998-tól, a Vígszínházat elhagyva lett szabadúszó. Színpadi és filmes munkái mellett rendkívül jelentős volt szinkronszínészi teljesítménye. A Tálent stúdióban tanította is a mesterséget. Mindezek mellett rendszeresen feltűnt a televízióban is: színészként sorozatokban, magánemberként különböző műsorokban. Haláláig rengeteget játszott, utolsó szezonjában több mint 200 előadásban lépett fel. Halála napján jelent meg utolsó interjúja, amelyben azt mondta, „úgy érzem, most tényleg megtaláltam a helyemet és önmagamat. Számomra a színjátszás olyan, mint egy edzőtábor. Kifulladásig kell csinálni, bennem pedig még jó pár maraton van.”
81 évesen, januárban halt meg Felföldi Anikó színésznő, aki temperamentumának, kiváló tánctudásának köszönhetően elsősorban szubrettszerepekben érvényesült. Játszott a Nemzeti Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Vidám Színpadon. 1966 óta volt a Budapesti Operettszínház örökös tagja. Operettek és musicalek főszerepeit egyaránt játszotta, és több nagy sikerű filmben és tévéjátékban is szerepelt. A megújult Budapesti Operettszínház – Kiss-B. Atilla főigazgató, Apáti Bence balettigazgató, Pfeiffer Gyula fő-zeneigazgató – vezetősége azonnal jelezte Felföldi Anikónak, hogy számít rá. Első bemutatójukban is szerepelt, az egyik főszerepet kapta. Néhány héttel halála előtt jelent meg az Origón egy terjedelmes interjú a színésznővel.
84 évesen, januárban meghalt a kétszeres Kossuth-díjas Makkai Ádám költő, nyelvész, műfordító, aki a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora volt, és rengeteget tett a magyar irodalom nemzetközi elismertetéséért. Tanulmányait Budapesten kezdte az ELTE-n, majd 1956-ot követően, miután elhagyta az országot, az Egyesült Államokban, a Harvardon és a Yale-en folytatta. 1958 és 1960 között a hawaii, 1963-tól 1964-ig a Kuala Lumpur-i, 1965 és 1974 között pedig több amerikai egyetemen tanított. 1969-től 2004-ig az illinois-i egyetem rendkívüli professzora volt, de az 1985-1986-os tanévben Szingapúrban, majd 1988-tól 2002-ig a hongkongi Baptista Főiskolán tanított nyelvészetet. 1974-ben ő alapította meg az Amerikai Nyelvészszövetséget, amelynek ügyvezető elnöke is volt. 2011-ben Kossuth-díjjal, 2016-ban Kossuth Nagydíjjal tüntették ki. Utóbbit világszerte nagyra értékelt és a magyar költészet rangját emelő műfordításai, egyedülálló formavilágú és invenciózus költészete, kivételes művészi pályája, valamint oktatói és tudományos életműve miatt kapta meg.
71 évesen, februárban meghalt a nemzet színésze címmel is kitüntetett, Kossuth-díjas Andorai Péter. Nagyapja vándorszínész, édesapja kőfaragó-szobrász volt, ő pedig képzőművésznek készült, de miután bekerült egy amatőr színjátszó csoportba, megváltoztatta elhatározását. A Főiskolára hatodszorra vették fel, előtte dolgozott raktárosként, két évig statisztaként a Nemzeti Színház stúdiójában, majd segédszínészként Kecskeméten. 1976-ban szerezte meg diplomáját, és egyből a Nemzeti Színházhoz került, de pár hónap múlva visszatért Kecskemétre, ahol jobbnál jobb szerepek várták. Több színházban volt társulati tag, de volt a Magyar Filmgyártó Vállalat színésze is, majd pedig szabadúszó. Az elmúlt évtizedekben több tucat játékfilm és mintegy félszáz tévéprodukció fő- és mellékszereplője volt. A magyar-francia koprodukciós, Enyedi Ildikó által rendezett Simon Mágus címszerepéért több fesztiválon is elnyerte a legjobb színészi alakításnak járó díjat. Az Origo 2019 tavaszán készített nagyinterjút Andorai Péterrel.
83 éves korában, februárban meghalt a nemzet művésze címmel is kitüntetett, Kossuth-díjas Csukás István. Kisújszálláson született, és a háború után a békéstarhosi zeneiskolába jelentkezett, mert hegedűművésznek készült. Egy idő után mégis elfordult a zenétől, pedig felvételi nélkül felvették volna a Zeneakadémiára, ő mégis a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra. Életében fontos fordulópont volt, mikor a Magyar Rádió diákköltőknek meghirdetett pályázatára egy barátja beküldte Csukás egyik versét, amellyel azonnal díjat is nyert. Az egyetemi évek után már írásaiból, irodalmi segédmunkákból élt. Különböző lapoknak írt, majd a Magyar Televízió gyerekosztályánál ajánlottak neki állást. Eleinte dramaturg, majd – az akkoriban indított gyerekhíradó – a Hétmérföldes kamera országjáró munkatársa volt. Az 1960-as évek közepén került a Móra Kiadóhoz, ekkor már szinte kizárólag gyerekeknek írt. 1978-tól 1985-ig volt a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője, azóta pedig, egészen haláláig szabadfoglalkozású író volt. Csukás Istvánnak közel száz kötete jelent meg Magyarországon és külföldön. Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg az elmúlt negyven évben, mint például Mirr-Murr, Pom Pom, vagy Süsü, a sárkány. Ezeket a figurákat a gyerekek a könyvek mellett rajz- és bábfilmekből is megismerhették. Az Origo néhány héttel Csukás István halála előtt készített interjút a művésszel.
87 éves korában, áprilisban meghalt Fekete György belsőépítész, iparművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tiszteletbeli elnöke, aki kultúrpolitikusként az Antall-kormány államtitkáraként létrehozta a Nemzeti Kulturális Alapot, majd 2011-től kiépítette az MMA-t. Fekete György 1957-ben szerzett kitüntetéses belsőépítész diplomát az Iparművészeti Főiskolán. 1964-ig dolgozott Gádoros Lajos építész műtermében az Általános Épülettervező Vállalatnál, majd önálló műtermet létesített, amiben oktatási, kereskedelmi, egészségügyi, igazgatási és kulturális létesítmények belsőépítészeti tervei fogalmazódtak meg. Folyamatosan készített bútor- és tárgysorozat terveket is, mintegy 30 országban 170 kiállítási terve valósult meg Európában, Ázsiában, Afrikában, Amerikában.
Dolgozott iparművészeti szakközépiskolai igazgatójaként, művészeti vezetőként az Iparművészeti Vállalatnál, és alelnöke volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. 1990 és 1994 között Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára, majd 1994-től 1998-ig országgyűlési képviselőként a kulturális bizottság tagja volt. Professzor emeritusa a Nyugat-Magyarországi Egyetemnek. Újraalapította a Magyar Iparművészet című folyóiratot, amelynek főszerkesztője is volt. Alapító elnöke volt a Magyar Örökségeket megnevező bizottságnak. Művésztársaival folytatott beszélgetései, esszéi, versei, cikkei könyvsorozatban jelentek meg 18 kötetben.
86 éves korában, idén júniusban meghalt Földi Teri, aki 1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, ahonnan a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. Onnan három év után a Szegedi Nemzeti Színházhoz ment, ahol 1964-ig volt társulati tag. 1964-től egészen 1989-ig volt a Vígszínház színésze. Utoljára az Iglódi István által rendezett, nagy sikerű Csókos asszony című operettben láthatták a Vígszínház nézői. Ez idő alatt több jelentős filmben és tévéjátékban is szerepelt. Földi Terit 1963-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1990-ben megkapta a Gobbi Hilda által alapított Aase-díjat, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét vehette át.
2020 júniusában, 79 éves korában meghalt Kő Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész, aki a Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1968-ban végezte el, de 1955-ben, mindössze 14 évesen már stációképet készített a jászszentandrási katolikus templom számára. Kő Pál 1978-tól volt a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1990 után pedig tanszékvezetője, majd rektorhelyettese. 1986-tól volt a hevesi művésztelep vezetője, a kilencvenes években több éven át volt tagja a Kossuth-díj valamint a Széchenyi-díj Bizottságának. 1993-tól 1996-ig elnöke volt a Magyarok Világszövetsége Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságának. 2001-ben Párizsban életmű-kiállítása nyílt. Kő Pál egyszerre volt a szobrászművészetben újító és több ezer éves kézműves hagyományok virtuóz folytatója. Sajátos kézműves szürrealizmusát 1976-ban átemelte első nagyobb köztéri alkotásába: a mohácsi Történelmi Emlékhely hatalmas, festett, fém- és csontberakásokkal díszített fa sírjeleibe, amelyek a mai napig egyedülállónak számítanak a magyar emlékműszobrászatban. Kő Pálnak számtalak köztéri alkotása ismert országszerte.
Életének 85. évében, júliusban meghalt Csurka László színművész, aki már gimnazistaként aktívan részt vállalt a közösségi munkában, és sportban is eredményes volt: kosárlabdában többször tagja volt a magyar ifjúsági válogatottnak. A Színház- és Filmművészeti Főiskolából 1955-ben politikai okok miatt eltávolították. Pályáját a Kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte, majd 1958-ban egy évadon át a Déryné Színházban dolgozott. A tehetséges fiatal Csurka Lászlóra Németh Antal rendező hívta fel a Nemzeti Színház vezetőinek figyelmét, és ennek eredményeként 1959-től a Nemzeti Színház társulatának tagja volt. 2000 és 2012 között a Pesti Magyar Színház színésze volt, azóta pedig játszott az Újszínház, a Nemzeti Színház és az Erkel Színház darabjaiban. Csurka Lászlót 2004-ben választották a Nemzeti Színház örökös tagjává. Halála kapcsán Vidnyánszky Attila az Origónak azt mondta, „az a színészvilág tűnt el most, amit ő a karizmatikusságával, az eleganciájával, a senkihez sem hasonlítható orgánumával, a hitével képviselt. A mindenek előtti kiállni tudásával a meggyőződése kapcsán – akár azt is vállalva, hogy emiatt évtizedekig háttérbe szorítják. Ilyen színészekből kevés van. Olyan veszteség ez, amit nehéz feldolgozni.” A Nemzeti Színház vezérigazgatója azt is mondta róla, hogy „azok közé a színészek közé tartozott, akik tudták, mi az, hogy Nemzeti Színház”.
Életének 85. évében, idén szeptemberben meghalt Bertók László Kossuth-díjas magyar író, költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Bertók Lászlót 1955 augusztusában, 20 évesen verseiért államellenes izgatás vádjával börtönbe zárták. Ennek dokumentációját Priusz (1994) című prózai művében adta közre. Szabadulása után elvégezte a pécsi tanárképző főiskola magyar-történelem szakát, majd az ELTÉ-n a könyvtár szakot. Nagyatádon, majd Pécsen volt könyvtáros, később a Magyar Írószövetség elnökségi tagja. 1975-től a Jelenkor című folyóirat szerkesztőségének tagja, 1999-től főmunkatársa. Első versei 1953-ban jelentek meg a pécsi Dunántúl című folyóiratban. Viszonylag későn, 1972-ben jelent meg első önálló verseskötete, a Fák felvonulása. Második önálló kötetére, az Emlékek választására (1978) is sokáig kellett várnia. Közben irodalmi életrajzot írt Csokonai Vitéz Mihályról és Vörösmarty Mihályról, 1984-től hasznos bibliográfiai munkákat tett közzé. Költészetéről gazdag és igényes szakirodalom szól: esszéket írt róla Ágh István, Tandori Dezső, Domokos Mátyás, Margócsy István. 1982-ben a József Attila-, 2004-ben a Kossuth-díjat is átvehette, 2008-ban pedig Pécs díszpolgárává választották.
82 éves korában, szeptemberben meghalt Verebély Iván, akinek édesapja többek között a Vígszínháznak is orvosa volt. Verebély Iván saját bevallása szerint végigbetegeskedte a gyerekkorát. Előfordult olyan is, hogy két évig feküdt szanatóriumban egy tüdőbetegség miatt. Gyerekként többször kezdett bele a zongoratanulásba, amit szinte minden alkalommal egy hosszabb kórházi kezelés szakított meg, így végül a Színház- és Filmművészeti Főiskola lett a folytatás. A főiskola után, 1961 és 1963 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt, 1963 és 1968 között pedig a Nemzeti Színházban játszott. 1968 óta volt a Vidám Színpad társulatának tagja. Színpadi és játékfilmes szerepei mellett Verebély Iván rengeteget szinkronizált: több mint 380 szinkronszerep fűződik a nevéhez. Verebély Iván 2018 karácsonyán került kórházba szívelégtelenséggel, ami mellé még egy nagyon súlyos tüdőgyulladás is párosult. Akkor még az orvosok sem adtak neki sok esélyt, de mégis felépült, és visszaállt a színpadra, visszavette szerepeit. Akkor azt mondta, hogy a gyerekeinek és az unokáinak köszönhette, hogy újra megtanult járni. „Mindennap jött valamelyik, volt, hogy mind az öten. A betegségem vége felé két oldalról megfogtak, és mennem kellett velük.” A felépülés után lehetett tudni, hogy a szíve nem lesz már erősebb, és az ő korában kockázatos egy komoly beavatkozás.
November elején meghalt Szőcs Géza költő, irodalmár, kultúraszervező, Orbán Viktor kulturális főtanácsadója. Marosvásárhelyen született 1953-ban, és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen magyar-orosz szakán végzett 1978-ban. 1977 és 1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1981 és 1982 között Tóth Károly Antallal, Tóth Ilonával és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt. Ennek következtében a Securitate többször is letartóztatta és bántalmazta. 1985-től egy éven át volt a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója. 1986-tól három évig Genfben volt újságíró, majd 1989 és 1990 között a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetőjeként dolgozott. 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett.
A romániai rendszerváltás után, 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-1991 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára, majd 1991-től 1993-ig politikai alelnöke volt.
Szőcs Géza 1992 óta volt a Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 1996 és 1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja volt. 1996-tól négy éven át a Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány (HTVKA) ellenőrző testületének tagja volt. 2007-től az Irodalmi Jelen főmunkatársa, 2008-tól pedig a HTVKA kuratóriumának Fidesz delegálta elnökségi tagja volt. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormány Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, 2011-től pedig a Magyar PEN Club elnöke volt. Szőcs Géza 2012-től a miniszterelnök kulturális főtanácsadójaként is dolgozott.
Több éven át tartó betegségek után, idén novemberben meghalt az Omega alapítója, Benkő László. A Kossuth-díjas zenész életének utolsó hónapjai a folyamatos küzdésről szóltak. „Élni szeretnék, és ezért mindent meg is teszek” – nyilatkozta két héttel a halála előtt. Az Omega tagjai 2022-ben vele együtt ünnepelték volna az együttes alapításának 60. évfordulóját: a tervek szerint természetesen az Arénában léptek volna fel. Az Omegát szokás azon kevés magyar zenekarok között emlegetni, amik valóban karnyújtásnyira voltak a nagyon komoly nemzetközi sikertől. Függetlenül attól, hogy ez végül nekik sem sikerült, az Omega azért eladott több mint 50 millió lemezt világszerte. Kóbor János barátja halálakor azt mondta, „az elmúlt két hétben Laci nem fogott fel mindent pontosan, de evidens volt, hogy azt várta, hogy valami történjen vele. Azt, hogy koncert jó ideig nem lesz, azt tudomásul vette. Azt várta legjobban, hogy mikor jön ki az új lemezanyag. És milyen a sors, épp tegnap érkeztek meg a CD-k, be akartuk vinni neki a kórházba, de már nem sikerült.” Presser Gábor, aki egy ideig együtt zenélt Benkő Lászlóval az Omegában, az Origónak elmondta, „Laci régóta tudott a betegségéről, de az életvidám személyiségével felül tudott emelkedni rajta. Mély fájdalom az elvesztése, nehéz elfogadni.”
Néhány nappal Benkő László halála után meghalt az Omega együttes basszusgitárosa, Mihály Tamás. Kóbor János akkor azt mondta, „nem lehet, hogy Benkő Laci után pár nappal ez történik. [...] Sajnos ugyanaz volt a baj, mint Lacinál, vagyis tüdőrák, de Misi erről nem nagyon akart beszélni. Tudtunk róla, hogy egyirányú az utca, de hát mindegyikünk abban van. De hogy ilyen gyorsan, Laci halála után pár nappal, azt nagyon nehéz feldolgozni.” Mihály Tamás 1967-ben csatlakozott az Omegához, előtte a Scampolo és a Non-Stop együttesekben játszott. Első szerzeménye az együttesben a Spanyolgitár legenda volt, amit ő maga is énekelt. Ezenkívül az első Omega-album, az angol nyelvű Omega Red Star from Hungary dalainak többsége is az ő hangján hallható. Presser kilépése után a legtöbb Omega-dalt ő írta – Molnár György mellett –, köztük olyan remekműveket, mint a Szvit vagy a Nem tudom a neved.
Mihály Tamás 1983-ban szólóalbumot készített Szintetizátor-varázs címmel, amelyen Liszt Ferenc és Richard Wagner szerzeményeit dolgozta fel. Ő komponálta 2006-ban az 1956-os forradalom jubileumára készült 56 csepp vér című musical zenéjét. Munkásságát 1987-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2000-ben Huszka Jenő-díjjal, 2007-ben Artisjus-díjjal ismerték el, majd 2013-ban az Omega együttes tagjaként megosztva Kossuth-díjat kapott. Mihály Tamás 2014-ben Basszus! Omega! Egy életre szól címmel könyvet írt az együttes történetéről, és abban az évben játszott utoljára az Omegával. Bár távozását Kóbor János csak 2017 áprilisában erősítette meg.
November végén, 65 éves korában meghalt Böröndi Tamás. A Vidám Színpad igazgatójának halálát koronavírus-fertőzés miatt kialakult betegség okozta, és halála előtt 19 napig volt kórházban. Böröndi Tamás 1980-ban szerzett diplomát a Színház- és filmművészeti Főiskolán, és pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte. Játszott a Rock Színházban, a Budapesti Operettszínházban, majd a Vidámszínpadon, amelynek 2013-ban igazgatója lett. Számos tévéfilmben, köztük a Kicsi a bors-ban, a Kémeri-ben, a Szomszédok-ban és a Jóban Rosszban című sorozatban is szerepelt. A legutóbbi években egyetlen kivétellel a Vidám Színpad minden darabjában játszott. Straub Dezsővel, a társulat művészeti vezetőjével alkottak összeszokott színpadi párost. Bodrogi Gyula volt korábban a Vidám Színpad igazgatója, és legalább 20 évet dolgoztak együtt. Az Origoónak elmondta, „én a József Attilából mentem át a Vidám Színpadra, akkor jött velem Straub Dezső, aztán jött Böröndi Tamás... Jó húsz évet eltöltöttünk együtt, és ebben benne volt minden, ami egy színház 20 évébe belefér. Fiatal volt, tehetséges, remek színész... Nem akarom elhinni, hogy ez így megtörtént, nem tudom feldolgozni. Mindenki, aki megszületik, tudom, hogy meg is hal, de hogy ki, mikor és miért. Az sokszor igazságtalan.”
Idén novemberben, koronavírus-fertőzés miatt kialakult betegségben, 69 éves korában meghalt Balázs Fecó, a Korál együttes Kossuth- és Liszt-díjas alapítója. Balázs Fecó négy évesen már játszott tangóharmonikán, közben pedig a Ferencváros utánpótláscsapatában focizott. Zenei fejlődésében sokat segítette a házukban lakó zongoratanárnő, és végül egy szerencsétlen sportbaleset után már csak a zenével foglalkozott. Az 1978-ban indult Korál együttes előtt, még gimnazistaként játszott a Neotonban, majd 1971-ben Som Lajossal együtt megalapították az első magyar hardrock együttest, a Taurust.
A Korál első lemeze 1980-ban jelent meg, és 300 ezer példányban kelt el. Az igazi, országosnak mondható népszerűséget az 1981-es Táncdalfesztiválon való részvétel jelentette nekik, három évvel később pedig már Kubában turnéztak. Az együttes a komoly sikerek ellenére 1986-ban ideiglenesen beszüntette működését, és jó 12 év szünet következett az együttes életében. 1997-ben egy nagyon sikeres, Kisstadionbeli koncerttel tértek vissza. Ugyanitt három évvel később is adtak egy nagy koncertet, majd 2006-ban ismét ott játszottak. Utóbbi koncert egyben lemezbemutató is volt. A 40 éves születésnapját egy búcsúkoncerttel ünnepelte a zenekar 2018 májusában. Ha a járványhelyzet engedte volna, Balázs Fecó 2021-ben tartott volna újabb nagy koncertet. Akkor már az Arénában a 70. születésnapja alkalmából.
December elején meghalt Pécsi Ildikó Kossuth-díjas színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Pécsi Ildikó a Színművészeti Főiskolát 1962-ben végezte el, és az azt követő évtizedekben tagja volt a Pécsi Nemzeti Színház (1962-66), a Vígszínház (1966-70), a Mikroszkóp Színpad (1970-73), a kecskeméti Katona József Színház (1973-76), a Radnóti Színház (1976-85), a Népszínház (1985-90) és 1990 után évekig a József Attila Színház társulatainak. 1994 és 1998 között MSZP-s országgyűlési képviselő is volt. Az első magyar szélesvásznú filmen, Az aranyember-en kívül száznál is több filmben, tévéjátékban és sorozatban játszott. Sokat foglalkoztatták a Magyar Televízió kabaréműsoraiban is, Antal Imrével alkotott kettősüknek hatalmas sikere volt.
A sokoldalú színésznő nemcsak a világirodalom legjelentősebb drámai szerepeiben nyújtott kiváló alakítást (O'Neill: Amerikai Elektra, Szophoklész: Antigoné, G. B. Shaw: Warrenné mestersége, O'Neill: Boldogtalan hold), hanem vígjátékokban és zenés darabokban is kiváló volt (Neil Simon: Furcsa pár, Achard: A bolond lány, Brefford: Irma, te édes, Brecht: Koldusopera). A színészi munka mellett rendezett és írt is színdarabokat: rendezésében tíz évig minden évben bemutattak egy klasszikus görög darabot Tác-Gorsiumban. 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki több évtizedes, nagy népszerűségnek örvendő, sokoldalú művészi munkásságáért, előadóművészi tevékenységéért. Idén a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíjjal jutalmazta.
81 éves korában, koronavírus-fertőzés következtében meghalt Bergendy István Liszt Ferenc-díjas zenész, a Bergendy együttes alapítója és vezetője, aki a Budapesti Műszaki Egyetem szimfonikus zenekarában klarinétosként kezdte profi zenei pályafutását. Előtte természetesen már a gimnáziumban alapított rockzenekart – Rock néven. A BME zenekara után Tóth Zoltán big bandjében szaxofonozott, majd tagja és vezetője volt a Közgazdasági Egyetem Ifjúsági jazzegyüttesének. Közben játszott a Tabányi, a Kelényi, a Chappy a Holéczy zenekarokban, majd 1962 nyarán testvérével – a Közgazdasági Egyetem Ifjúsági jazzegyütteséből – létrehozták a Bergendy-együttest. Bergendy István közben szaxofonozott az Állami Hangverseny Zenekar egyes rádiófelvételein, Gonda János és Szabados György jazzegyüttesében. A Bergendy-együttessel a beathullám hatására a dixieland és a jazz mellett egyre több gitárzenét játszottak, és komoly szakmai elismertséget szereztek már az első években. 1970-ben csatlakozott hozzájuk énekesként Demjén Ferenc, akinek 1977-es kiválásáig tartott az együttes legsikeresebb korszaka. A Bergendy-együttesnek fontos szerepe volt Zalatnay Sarolta első rádió- és tévéfelvételének elkészítésében. Bergendy Istvánék segítették pályáján Komár Lászlót, Máté Pétert és Katona Klárit is. A Bergendy-együttes működése a 2000 utáni években leginkább csak báli, privát rendezvényekre, valamint utcabálokra, szabadtéri fesztiválokra korlátozódott. Bergendy Istvánt 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2011-ben kiemelkedő zenei és előadóművészi tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták.
December végén, életének 80. évében meghalt Sólyom-Nagy Sándor, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze, aki 1966-ban végzett a Zeneakadémia ének-opera szakán. A diploma megszerzése után az Operaház magánénekese lett, ahol Scarpia szerepében debütált Puccini Tosca című operájában, de kisebb szerepekben már főiskolásként 1964-től láthatta a közönség. A dalszínházban főként a romantikus és verista operairodalom - Wagner, Donizetti, Verdi, Puccini, Leoncavallo és Erkel - bariton szerepeiben aratott sikereket, de fellépett Monteverdi, Mozart, valamint 20. századi zeneszerzők – R. Strauss, Gershwin, Kodály, Szokolay, Balassa – műveiben is, emellett elismert oratórium- és dalénekes volt.
Gyakran szerepelt Münchenben, Grazban, Bécsben, Franciaországban, Belgiuimban, Spanyolországban és Olaszországban. 1981-től több mint két évtizeden át volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó közreműködője, a Wagner-szentélyben közel 250 előadásban vett részt. Olyan operafilmekben szerepelt, mint Káel Csaba Bánk bán-ja, Szinetár Miklós Fidelió-ja, vagy Békés András Parasztbecsület-e. Sólyom-Nagy Sándor munkásságát 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1977-ben Érdemes Művész, 1988-ban Kiváló Művész kitüntetésben, 1998-ban Kossuth-díjban részesült. Az Opera 2007-ben választotta Örökös Tagjai és Mesterművészei sorába. Több mint 80 szerep eléneklése után, 2009-ben vett búcsút a színpadtól. Az Origo két évvel ezelőtt készített hosszú interjút Sólyom-Nagy Sándorral.
