A Dohány utca sarkán éppen cigiszünet van

A dalok válogatásánál a változatosság is szempont volt, így került a Pluto zenekar Dob69 című új lemezére Taizé-dalfeldolgozás, vagy a Bérczesi Róberttel közös formációból, a Biorobotból két régebbi szám - ezt mondta az Origónak a Pluto együttes énekes-gitárosa. A többsége azonban új, főleg - ahogy mondja - flaszter költészet, a nagyvárosból elkapott hangulatokból.

„Nincsen más, csak a relativitás, relativitással tele van a ház" - szól a Pluto zenekar Relativitás című dalának refrénje, a most megjelent Dob69 című albumukról. Nemes András, a Pluto zenekar énekes-gitárosa a relativitás elméletéről szeretett volna írni egy dalt, és írt egy sajátos életérzést a jelenkor képlékenységéről. Amikor az itt és most bizonyossága elhalványul, de kinyílik egy kertkapu, ahova bemehetsz és eléd szalad a gyerekkorod, nem kell belépő a képzeletbeli szórakozóhelyre, aki kint marad, az a járdán táncol.

Felerősödik az intuíció, megelevenedik a képzelet és végképp nem biztos semmi, egyébként is tudtuk, hogy relatív minden. A városi lét inspirálja a dalokat, Nemes András szerint ezért hívhatjuk dalait hétköznapi flaszter költészetnek is, a lényege, hogy a mindennapi élet képei szülik, amik mozaikszerűen kerülnek egymás mellé, és a szöveg a beszélt nyelvhez közelít.

Bereményinél kezdődött az egész, a lazán egymás mellé helyezett képeivel, és az egyszerűséggel, mint például a „közértbe megy le tejért János és Tamás" jól ismert sor. Hétköznapi dolgok, amik túlmutathatnak első számú jelentésükön.

Nemes András a Pluto zenekar énekes-gitárosa Fotó: Koncz Márton - Origo

Én is gyakran játszok rá erre, például a Takaró című dalban: »Hallod olyanokat mondunk, hogy vonzza egymást az ellentét, meg, hogy ha a szerelemben nincs, A kártyában lehet még szerencsénk...« - tehát megjelennek azok a panelek, amik előfordulnak mondjuk egy kocsmai párbeszédben."

Közel hét év után tért vissza a Pluto, hiszen 2013 óta nem adtak ki lemezt, de belvárosi és vidéki klubokban azért felléptek. Afféle régimódi alternatív rockzenekarként írják le magukat, a műfaj sajátossága szerint szövegközpontú dalokkal. „A zenei forma mondhatni ősi, a jó öreg rock and roll és moll-harmóniás népdalok világa. Ez nagyon hasonlóan szólalt meg a hatvanas években, mint most."
De hol tart ma az alternatív zene? Amit itthon valamikor, a nyolcvanas években, a szocialista rendszertől való elszakadás közhangulata éltetett, formabontó volt, ad hoc helyek kis közönsége előtt hangzott fel, szubkultúrát teremtett.

A Pluto zenekar nyolc év után új lemezzel jelentkezett Forrás: Origo

„A jelenlegi fogyasztói társadalomban kiegyenlítettebbek a lehetőségek - állítja Nemes András - A legnépszerűbb mainstream előadó és a legfurcsább underground zenész is ugyanarra az online felületre tölti fel a zenéjét. Például a YouTube-ra.

Aztán mindenki érvényesül, ahogy tud. Az egész zenekészítés demokratikusabb lett, mindenki csinálhat, amit akar, ezen a téren nincs már ki ellen lázadni. A lázadás amúgy is életkori sajátosság, a fiatalok helykeresése a világban.

Nem vagyunk már fiatalok, esetünkben inkább a kívülállás szót használnám. Autonóm vélemény megfogalmazása, elhatárolódás a mainstream ízléstől, a társadalmi elvárásoktól és a politikai rendszerektől. Például nem indulok állami zenei pályázatokon, inkább megoldom saját erőből, ahogy tudom" - fogalmaz a zenész.

A flaszter hangulatok mellett más kontextusból is születtek dalok a mostani válogatásban: két egyházi dal is hallható az albumon, úgynevezett Taizé-dalok. „Ezeket Waldorf-szülőként énekelem az iskolai adventi ünnepeken.

Az fogott meg bennük, hogy az akkordmenete a Beatlesre vagy a Biorobot dalaira emlékeztetnek"

- mondja.
De térjünk vissza a pesti aszfaltra, és onnan a Dob utca 69-be. A hangmérnök-producer és jó barát, Szabó Balázs Zalán lakásában rakták össze, igen viszontagságos körülmények között, közel egy éven keresztül. Zalán betegsége ugyanis kiújult, és a kiadást már nem érte meg. Ez a lemez így az ő utolsó műve. A Dob utca sem a régi, csak az emlékünkben él most nyüzsgő bulinegyedként a történelmi zsidó városrész.Ezért akár látnoki kép is kirajzolódhat a Pluto szövegéből: „A Dohány utca sarkán, látod cigiszünet van épp." (...) „Aztán belépsz és körülnézel, de olyan idegen a társaság".

Nemes András a kihalt Dohány utcában Fotó: Koncz Márton - Origo

Ha megint lesz klubélet, akkor lehet ismét klubkoncert, a stream világ végképp nem az alternatív zene színtere, most csak próbák vannak. Ha kevés helyen is, de van, ahol még kérnek az élőzenéből: „Mi az elmúlt években leggyakrabban a Hunnia bisztróban léptünk fel, az egy kisebb, de családias hely, ahol mindig mehetett hajnalig az őrület" - mondja a zenész. De kevés ilyen van ma Budapesten.
Az album dalainak válogatásánál szempont volt, hogy ne „egotrip" szülessen, hanem minél változatosabb legyen a repertoár:

Így került bele két Biorobot-dal, a Megmaradsz és a Bánat a tűzbe, valamint egy orosz dal magyar műfordítása, az Ember és a macska. A 2004-ben színre lépett Pluto története során egyébként vendégelőadókkal is dolgozott, Péterfy Bori a Nagy szívbűvölő című dalt énekelte a zenekarral, de egy időben a Venusból is ismert Varga Zsuzsa is fellépett velük.

A jelenlegi zenekar tagjai sok-sok más zenekarból jönnek, inspirálódnak. Lássuk őket a teljesség igénye nélkül:

Dudás Zsombor – Balaton, Lidérc, Űrhajó, Burkus König
Horváth Gabi – Balaton, Lidérc, BittnerSweet, Cabaret Medrano
Nemes János – Vodku fiai, Ruttkai Bori Banda
Kis Tibor Sztivi – Hiperkarma, Kaukázus

A városban még cigiszünet van, de tervek azért vannak: például az, hogy a Dob69 lemezbemutatója az új Gödör Klubban lesz, a Király utcában az egykori Sirály Klub helyén, amit pár hete, ottjártunkkor még éppen renováltak. Azóta nem jártunk arra, mert nem járunk még sehova, nemhogy éjszakai klubba.