Fitnesz az új Loch Ness, avagy Rubint Réka és a balett is nagyon rendben

188. levél   Édes Néném, a magyar sajtó tarajos hullámait éppúgy nem értem – hiába fogyott el előlem fél évszázad –, ahogy természetesen egy csomó embert sem értek az Opera művészi vagy rajongói holdudvarában. Heterogén társaság vagyunk, az egyszer biztos. Amikor arra kér, adjak már valamiféle bennfentes információt erről a fitneszbotránnyá fújt lufiról, eszembe jut, hogy pl. az operaéneklést az öregek szerint nem hanggal, hanem lábbal kell bírni (és a próbai üresjáratokat leleményes leülésekkel átvészelni). Az operaigazgatást meg gyomorral. Ezt tíz éve tudom, persze, de ha hülyeségeket olvasok, mindig elfelejtem, és tényleg kell hozzá huszonnégy óra – néha többször huszonnégy –, hogy kiszellőztethessem azokat magamból. Vagy kialhassam.

Sokat gondolkodtam, válaszoljak-e ez ügyben Nénémnek, mert nem volt egyértelmű, jó-e az az intézményi érdek szempontjából. De mostanra, hétfő délutánra azt látom, már az Opera érdeke is ez, ráadásul a mellette végig furdaló igazságérzet és emberiesség ugyancsak kiköveteli magának az őszinte beszédet. Először is tényleg idemásolom és tényleg betűhíven azt a szócikket, azt a 13 sort, amelyet a bő ötszáz oldalas kalendáriumunkból a „sors" most kiragadott.

RUBINT RÉKA REKREÁL
Nőnapi ajándék az Operából

Az Eiffel Műhelyház sokcélú épületegyüttesének multifunkciós tornacsarnoka már 2020-ban munkába állt. Második nagy eseménye a ma legdivatosabb, tömegek által űzött sport (nem mindig tömegsport) különleges alkalma lesz, egy fitnesz edzés. Ennek a műfajnak hazai koronázatlan királynője (vagy királynéja?) Rubint Réka, akinek videóit – most már kevésbé DVD-kről, inkább – az internetről követik sokan. Vajon mit talál ki Réka a (máshogy) edzett balettművészeknek és más, vállalkozó szellemű kollégáknak, hisz sok éve mindig a mi csapatunk nyeri a színházi futóversenyeket is... És vajon mit kezd azzal az operamuzsikával, amelyet keze alá tol az Opera csapata?

Közreműködik: Rubint Réka

Jelentkezés: [e-mail]

(A közös tornáról az Opera gondozásában film készül.)

Ennyi volt. Elemezzünk szöveget.

1. Cím és alcím viszonya természetszerűleg szoros, ezek szerint Rubint Réka rekreálása azonos az Opera nőnapi ajándékával. (Itt tehát máris érdemes elgondolkodni, kinek is jár az ajándék? Nyilván minden nőnek, de ha ezt egy nyilvános kalendárium „Különleges események" fejezetébe szerkesztettük – egyébként a világhírű drámai szoprán, Marton Éva mesterkurzusa és az Operaházat nyitó Hunyadi-produkció nyilvános főpróbája közé, mert így hozta a kronológia –, akkor akár az is felderenghetne, hogy vagy személyesen, vagy majd „másképp" ennek a kis ajándéknak minden, nem operás hölgy is kedvezményezettje lehet.
2. A szócikk első mondata, úgyszólván felütése egy tornateremről beszél, amelyet bár felavattunk 2020-ban, de most újabb nagy eseményre van szüksége. (Itt a dátum beszédes: a 2020-as évet földbe döngölte a Covid, mi pedig abból még mit sem sejtve februárban, a magyar labdarúgás napján kis teremfocitornával – vigyázat, ez nem „úgy" torna! – gondoltuk birtokba venni. A Parlament, a Nemzeti Színház, a Színészválogatott és az Opera csapatai mérkőztek, a bájos Berkesi Judit operaszeretetből közvetített, Erdélyi Dani, kiváló karnagyunk, mint hivatásos játékvezető is, bíráskodott, és mégsem nyertünk, legyen elég ennyi. És hogy az Eiffel-csarnok végében, a maradék helyen létrehozott terem a különben is ipari praktikumú komplexum legpuritánabb helye, ki van meszelve a négy fal, padló helyett iskolai tornaterem-borítást vettünk és két kézilabdakaput, pár bordásfalat. Még a tetőszerkezet belső festését is elhagytuk itt, úgyhogy teljes a loft-hangulat, semmi luxus.) Igen, új átadóra van szükség, mert azóta sem rúgott labdába ott senki, vagy néptelen volt a tér a vírus miatt, vagy eszeveszetten próbáltunk benne, mert vész esetén arra is alkalmassá tehető (félig-meddig). Egyszóval arra gondoltam – igen, igen, én –, hogy a már különben a tavalyi programban is szerepelt, de vírusirtással törölt Réka-tornát igenis pótolni kell, és majd ez az esemény újraavatja a mi termünket. És igen, hadd lássa ország-világ, mert még ha nem is sokból, de ez is közpénzből készült. (Célja pedig, hogy az 1500 fővel működő Opera fizikai állapotát javítsa, óhatatlan feszültségeit levezesse. Továbbá délelőttönként ez a Járay pálya lesz a majdani művészeti bázisiskolánk tornaterme is.)
3. Ott szerepel: „egy fitneszedzés". Tehát nem több, hanem egy, és nem balettóra, hanem fitneszedzés.
4. Igen, „a műfaj hazai koronázatlan királynője" kitétel maximum Béres Alexandrát zavarhatná, ha jól mérem fel a jelenlegi helyzetet, ám ő igen intelligensen nem vett erről tudomást, én pedig ígérem, ki fogom küszöbölni a csorbát majd egy következő meghívással. (Egyébként valamiképpen Béresék is jelen vannak az Opera életében, hisz több éve már az édesapa, a kiváló Dr. Béres György és ortopéd klinikájának csapata végzi a Magyar Nemzeti Balett orvosi felügyeletét, ráadásul rajonganak műfajainkért.)
5. „Máshogy edzett" balettművészeket említ a szöveg, mert Solymosi Tamás balettigazgató még tavalyelőtt, amikor a programot először beillesztettük, világosan elmondta nekem, hogy más metódussal, más izmokat mozgatnak át és fejlesztenek a balettórákon, ezért értelemszerűen az vállalja majd ezt a tornát és a vele járó felvételt, aki amúgy is műveli ezt, merthogy a 120 balett-táncos között van ilyen és olyan is.
6. „Más vállalkozó kedvű kollégáknak": nos, ezt pont a saját jelentésével azonosat jelent. Aki akar, jöhet, és nemcsak balettosok. És valóban a mi csapatunk – legyünk pontosak: a statiszta fiúfogat – szokta nyerni a színházak futóversenyét, ez is arra utal, hogy sokan eddzenek így és úgy az Opera háza táján, de most talán készek lesznek fitneszedzésre is.
7. Ha az Opera „csapata" operamuzsikát „tol" Rubint Réka keze alá, akkor az biztos nem szimfonikus zenekar lesz ezzel a szóhasználattal. Hanem DJ által kevert, ritmusba szedett operafelvételek – hát láttam én már ilyen tornát, pontosan tudom, mi fér hozzá, mi nem.
8. Jelentkezési e-mail címet írtunk, ebből bárki levehette volna, hogy önkéntes a részvétel, sőt, még kívülről is szívesen fogadunk jelentkezőket, nyilván a helyek függvényében, az meg attól függ, hány belsős, operás nevez be: merthogy nem kötelező.
9. Ugyan zárójelben van, de fontos: az Opera saját tévés csapatával felveszi az eseményt. És innen már könnyű továbbgondolni, legalábbis azt hittem eddig. Rubint Réka hangulatos videóinak nézettsége igen komoly, s ha egy képileg jól szerkesztett, esetleg az Eiffel-projekt egészét is be-bevágó film születik, akkor az nemcsak sok-sok hölgy otthonába visz bármikor újrakezdhető gyakorlatsort, hanem minket, az Operát is beviszi magával. Zenével, képpel, helyszínnel, művészekkel, életérzéssel. Nyitottsággal is, igen.

Édes Néném,

és végezetül a 10. pont: tényleg szomorú vagyok a sajtó miatt. Tisztelet a kivételnek – lám, én is egy sajtótermékben írom a levelem, de itt téma lehet az opera és a balett, és bőven nem csak a saját írásaim által. De azok a lapok, akik az elmúlt egy hétben oda-vissza járatták a témát, pofozgatták a nemtelen anyagot, mikor tudósítanak valóban rólunk? Készítenek-e művészeinkkel interjúkat? Beszámolnak-e a premierekről? De kérdezhetem úgy is: a most „a balettszínpadok ünnepelt sztárjának" epitheton ornansával megajándékozott Juratsek Julianna előadásairól írtak-e vajon? 2014-ig megtehették volna, ugyanis addig táncolt az Opera színpadain karköteles szólistaként a művésznő, szinte megszakítás nélkül, 23 éven át. De semmire minden: ez a mai magyar sajtó bulvártempója.

És a művészek miatt is szomorkodom. Ami pedig azt illeti, nem szoktunk szólni amiatt, ha valaki az intézménytől való távozás után is az Opera művészének hívja magát (megteszik sokan, valaha itt énekelt, táncolt, zenélt, rendezett művészek), eddig nagy visszaélést nem is tapasztaltunk ezzel. És ugyanígy (nem) járunk el az orgánumokkal szemben, amelyek az Opera művészének titulálnak valakit, amennyiben annak valóságalapja még ha véget is ért, de legalább egykor és viszonylag tartósan létezett. Azonban ehhez az is kell, hogy az illető művész ugyanezt a lojalitást érezze egykori intézménye iránt. Hogy tehát viszontszeresse – és ebbe beletartozik, hogy ha az Opera netán olyasmit is lépne, ami neki magának személy szerint nem tetszik – pl. olyan műsortervet készít, amiben számára valamilyen kifogásolni való akad –, akkor nem esik neki a nyilvánosságban.

Juratsek Julianna az Opera közösségi oldalán indított – finoman szólva is – „markáns" elszámoltatására megkapta a tájékoztatást tőlünk, ennek dacára hagyta nyilvános üggyé dagadni a dolgot. A „beteg" jelzőt is használta az ötletre, és szerintem bárki zokon venné, miközben azzal semmi bajom, hogy a művésznő éppenséggel ugyancsak fitneszt oktat a saját vállalkozásában. Mást esetleg elgondolkodtat.

De nem „beteg" dolog az, ha az Opera készíteni tervez egy nőnapi fitneszvideót: beteg dolog volna mondjuk, a járdán vakítani egy fehér sportkocsival, rokkantigazolvánnyal. Mondtam egy példát. És az sem volt „beteg" dolog, amikor a nem épp félteni-, sokkal inkább belevaló balettművészeink a Jerusalema tánckihívást az Eiffel parkjában teljesítették: ugyan klasszikus tudással ez a koreográfia talajszinten mozog, másodperc alatt tanulják és járják el, mégis mindenki élvezte a tavasz beköszöntét és a maszkok alatt szuszogó magyarok százezrével nézték a sok esztétikus, remek mozgású művészt – akikhez már akkor is csatlakoztak más operás dolgozók. (A videó most 550 ezer megtekintés felett jár.) Ugye, ezzel sincs baj? Ez is valahol fitneszecske csak egy balettművész számára, bőven nem a Hattyúk tava – de kirándulásnak, közönségsikernek nagyszerű.

A Juratsek-Rubint szóváltást országossá már a bulvármédia és a magukat iszonyú komolynak tartó, ugyanakkor ide mégis lemerészkedő segédcsapatai tették, de ezt meg előre lehetett látni, hisz nem az Opera itt a bulvárértékű célpont, hanem Rubint Réka, aki férjével együtt az egyik legnépszerűbb, ráadásul nagycsaládos magyar házaspár. Szándékkal nem írok celebet, mert – Gálvölgyi János örökbecsű aranyköpésével – „a celeb semmiből jött senki", ez pedig rájuk egyáltalán nem igaz. Írom mindezt úgy, hogy életemben egyikükkel sem beszéltem, mi nem ismerjük egymást, ők semmiben nem hibásak, hisz elment egy felkérés, amire le fogunk szerződni, Rubint Réka, a diplomás edző pedig jön és tartja a tréninget. Ennyi történt. És írom mindezt a zógennante magaskultúra tornyából, ahol szintén nem árt, ha a méltányosságot legalább hírből ismerik, és nem nézik le mások kemény teljesítményét – meg ha az elhízott főnök látja otthon a saját feleségét, lányait tornázni. És mire tornázni!

Mindenkihez kéréseim vannak:

- hagyják az Operát műsort tervezni és ajándékozni a márciusi nőnapon!
- hagyják az Operát a társadalom felé tovább nyitni!
- hagyják az Operát eredménykommunikálni!
- ne mondják fel korábbi művészeink a kölcsönös megnemtámadási egyezményt, értsd: lojalitás;
- írjanak balettelőadásról, balettművészekről ugyanezek a botrányfújó lapok penitenciaként! Juratsek Julit interjúvolják a balettpályájáról!
- jelentkezzenek és jöjjenek a hölgyek az Eiffel Műhelyházba, a fitnesztréningre!

Talán drága Nénémnek azt már sok lenne végigcsinálni, de legalább nézze el Kegyed, és nézze szimpátiával majd a filmet, amelyet Rubint Réka és az Opera csapata összerak 2022 márciusában! Ne engedjük bulvárzabáló Loch Ness-i szörnnyé válni a fitneszt!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Üdvözli

Szilveszter

2021. július 26.