Sokáig primitív törzsi hiedelmektől féltem

Fekete Ernő, Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész. 2021.08.12 Budapest Fotó: Csudai Sándor - Origo

Sokáig nem éreztem magam kényelmesen a forgatásokon, ahhoz hasonló különös félelem ragadott magával, mint a primitív törzseket, amikor meglátnak egy kamerát, és attól tartanak, a felvétel ellopja a lelküket – mondta el Fekete Ernő, aki a közelmúltban számtalan remek filmben tűnt fel. A Magyar Nemzeti Filmalap (a Nemzeti Filmalap jogelődje) 349,9 milliós támogatásával készült Így vagy tökéletes című romantikus vígjátékban azonban első alkalommal alakít főszerepet mozifilmben, az elsőfilmes Varsics Péternél.

Az egyik Instagram-oldal gyűjti azokat az interjúkat, amelyekben egy színész azt állítja, soha nem készült erre a pályára. Ön ezzel szemben már gyerekkorában tudta, hogy színész szeretne lenni. Mi jelentette az első szikrát?

A hetvenes-, nyolcvanas években kisgyerekként csodálattal néztem a kor legnagyobb színészeit a televízióban. És arra vágytam, hogy olyan legyek, mint ők. Nem a hírnevük vagy a népszerűségük, hanem a kisugárzásuk miatt. Az első színházi élményem a Bánk bán operaváltozata volt gyerekkoromban Szombathelyen. Szinte egyáltalán nem emlékszem az előadásra, de arra a csodálatos érzésre a nézőtéren nagyon tisztán.

,,A kamera figyelme, egy olyanfajta szemérmes színésznek, mint én is vagyok, fiatalon elég nyomasztó" Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mi ragadta meg benne ennyire?

Például az a pillanat, ahogy elkezdődött, amikor felment a függöny, de az előttem ülő nő parfümillatára is emlékszem. Az iskolában hamar kiderült, hogy ügyesen mondok verset, így mindegyik ünnepségen engem kértek fel, aztán tizenhét évesen jelentkeztem a Ki mit tud?-ba, majd meg is nyertem a tehetségkutatót, és rögtön azt gondoltam büszkén magamról, hogy kész színész vagyok. Aztán meglepődtem, amikor első alkalommal nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Elmentem egy évre a Veszprémi Petőfi Színházba segédszínésznek, ott már nemcsak sejtettem, de tudtam, hogy színész akarok lenni.

Néhány éve azt nyilatkozta, hogy elsősorban színházi színésznek tartja magát, hiszen viszonylag kevés alkalma nyílik filmekben szerepelni, az elmúlt években azonban számtalan produkcióban láthattuk a Saul fiától kezdve Mészáros Márta legutóbbi, Aurora Borealis - Északi fény című filmjéig. Megváltozott az önképe?

Valóban többet forgattam mostanában, de még mindig a színház áll az életem középpontjában, hiszen a legtöbb filmben kisebb mellékszerepeket játszottam, egy-két nap alatt végeztem is a felvételekkel. Két forgatás között viszont olykor hosszú évek is eltelnek. Az Így vagy tökéletest 2019 nyarán vettük fel, azt követően idén nyáron álltam először kamera elé, amikor Pacskovszky József rendezésében a Kék róka című tévéjátékot készítettük.

A kamera figyelme, egy olyanfajta szemérmes színésznek, mint én is vagyok, fiatalon elég nyomasztó. Félsz, hogy beléd mászik, meglát olyat is, amit nem feltétlenül mutogatnál.

Sokáig tehát hiúsági kérdésről volt szó?

Nem igazán. Inkább olyasmi, mint az a különös hiedelem, primitív törzseknél, félnek, ha meglátnak egy kamerát, hogy a felvétel ellopja a lelküket. Aztán ott van az a nyomasztó érzés, hogy míg a színházban másnap javíthatunk, a filmen nem tudok változtatni egy felvételen, ha jó, ha rossz, ez így marad. Aztán idősebben ezek a görcsök oldódnak valamelyest.

,,Az adott jelenet után mindenki sokkal rosszabbnak érzi magát" Fotó: Csudai Sándor - Origo

És még mindig nem szokta visszanézni magát, mint ahogyan egy korábbi interjúban állította?

A forgatás során nem, mert közvetlenül az adott jelenet után mindenki sokkal rosszabbnak érzi magát, és rögtön újra akarná venni a felvételt, bárhogyan is sikerült. Egyszerűen meg kell bíznod a rendezőben. A kész filmet azért most már meg szoktam nézni. Az Így vagy tökéletest a júniusi Veszprémi Filmfesztiválon láttam először, és nagyon felszabadító érzés volt: egyrészt látszott a közönségen, hogy élvezi, másrészt különleges eufória lengte be a nézőteret azáltal, hogy végre kiszabadultunk a karanténból, és közösen egy kulturális programon vehetünk részt. És most, a sajtóvetítés alkalmával is újra megnéztem, kíváncsi voltam a szakmai reakciókra. De ugyanúgy kíváncsi lennék egy hagyományos vetítésre is, hogy megnézzem azokkal a nézőkkel, akiknek lényegében készült a film: akik jegyet váltanak rá, és időt áldoznak a szabadidejükből, hogy lássák. De persze nem fogok elmenni.

Ráadásul most először láthattuk főszerepben. Megkülönböztetett feladatot jelentett, hogy jelentős részben az ön játékán múlik a film sikere vagy bukása?

Ezen nem gondolkoztam a forgatás során. Olyannyira jó volt a stáb, a hangulat és a közös a munka, hogy úgy éreztem, több lábon áll a produkció, így ha nem is lennék elég jó, a többiek akkor is felemelnének.

Egy film bemutatója kapcsán az alkotók mindig dicsérik a forgatás légkörét. Előfordult már olyan, hogy egy film felvétele során kifejezetten rosszul érezte magát? Milyen az, amikor egyáltalán nem jó a hangulat, és igencsak nehézkes a közös munka?

Abban a nem túl sok filmben, amiben forgattam, nem nagyon emlékszem ilyenre, gondolom, előfordul, hogy a rendező csak nagyvonalakban tudja, hogy mit is szeretne pontosan, nem ad egyértelmű instrukciókat, és ilyenkor döcögősen halad a munka, egyáltalán nem magától értetődően jön létre a film. És hát tudom, hogy vannak forgatások, ahol a felpörgetett munkatempó a minőség rovására megy.

Béres Márta és Fekete Ernő az Így vagy tökéletes című filmben Forrás: Intercom

Most azonban szerencsére nem akadt ilyen probléma. Mi vonzotta leginkább az Így vagy tökéletes forgatókönyvében?

Egyrészt az, hogy nem csupán egy romantikus komédiáról van szó, hanem egy romantic dramedyről, amely amellett, hogy megnevettet és szórakoztat, talán kicsit elgondolkoztat, és a maga eszközeivel persze, de mondd valamit a világról, amiben élünk. Másrészt közel állt hozzám a karakter, magam is zárkózott, sokszor mogorva típus vagyok. És én is sokat gyötrődöm a teljesítményemmel kapcsolatban.

Pedig nem kisebb művészek méltatták a tehetségét, mint Törőcsik Mari...

Nagyon jól esnek a dicsérő szavak, de szerencsére azért azt én sem gondolom, hogy totálisan kutyaütő lennék.

És önnel is előfordult az, ami az Így vagy tökéletes főszereplőjével, hogy mélyen megbántódott egy kritikán, és vágyat érzett arra, hogy revansot vegyen a szerzőjén?

Nem, nem falom a rólam írt kritikákat, elolvasom azokat, amik valahogy eljutnak hozzám. Az eddigiekben tudtommal senki nem kérdőjelezte meg szerencsére az alkalmasságomat a pályára. Sokan mondták már, de a színész valószínűleg mélyen tényleg tudja, hogy az adott munkája hogyan sikerült. De nem is tudom elképzelni, hogy igazán megsértődjek egy cikken. Nyitott vagyok minden véleményre, ha azt írnák például, hogy az Így vagy tökéletes remek film, csak Fekete Ernőt ne lássuk többet, akkor, kis szomorúsággal ugyan, de továbbolvasnám, és utána tanulnám a szövegem egy újabb castingra.