Magyarországon ritkán adódik lehetősége egy színésznek olyan karaktert alakítani, aki aktuálisan is szerepet játszik a közéletben, mindenki ismeri az arcát és mindenkinek megvan a véleménye róla. Megkülönböztetett feladatot jelentett mindez?
Igen, számomra a cél az volt, objektíven, elfogulatlanul és előítéletektől mentesen formáljam meg ezt a szerepet. Sem a producerek, sem a rendező nem érezte fontosnak, hogy külsőleg hasonlítsak rá, az volt a fontos, hogy a habitusát, a mozgatórugóját megragadjam. Bár 2006-ban elsősorban Gyurcsány Ferenc feleségeként ismerte a közvélemény és nem aktív politikusként, ebben a filmben hangsúlyos szerepe van. Ennek a férfitársaságban is tekintélyt parancsoló nőnek szerettem volna az emberi arcát megmutatni: milyen az, amikor kilép a szerepéből, esendővé válik, hiszen ő is csak sodródik az eseményekkel, nem készült fel az őszödi beszéd utáni indulatokra. Ahhoz, hogy el tudjak játszani egy karaktert, mindig kell találnom egy közös pontot vele. Klára megformálásánál a férje melletti elkötelezettsége és a lojalitása jelentette ezt. Ebből kiindulva könnyebb volt megértenem a döntéseit, a viszonyrendszerét és a motivációit. Megalkottam ennek a történetnek a "Kláráját", aki bár ritkán tűnik fel a vásznon, annál hangsúlyosabb a jelenléte, így ezeket a néhány perces szegmenseket a lehető legpontosabban kellett eljátszanom, hogy a néző számára jól tetten érhető legyen a karakter személyiségfejlődése.
Ön miként élte meg a 2006-os eseményeket?
Éppen egy pár évvel ezelőtti magánéleti válság után a saját újjáépítésemmel és a belső munkámmal foglalkoztam, így kevésbé tudtam a külvilágra, főleg az aktuális társadalmi jelenségekre fókuszálni. De közben érzékeltem, hogy nemcsak én, hanem az egész ország válságban van, mindannyiunk számára egy traumatikus időszakot élünk át. És ezért is fontos, hogy végre egy olyan film született minderről, amely művészi megközelítésben reflektál rá. Azt gondolom, a társadalmi traumákat éppen úgy kell feldolgozni, mint a magánéleti kríziseket: a szembenézéssel. Az első lépés megtételéhez pedig egy politikai thriller vagy egy krimi tökéletesen alkalmas lehet. Hiszen egy olyan filmről van szó, amely izgalmas bepillantást enged a politika kulisszatitkai mögé, megmutatja annak természetét és azt is, miként hat az emberekre. Én fontosnak tartom, hogy szülessenek minél több oldalról és szemszögből megvilágítva ilyen alkotások, melyek ezt az eseményt dolgozzák fel, és a néző majd dönt és választ, mi az, ami legjobban segíti őt a személyes traumájának feldolgozásában.
A Demokratikus Koalíciónak igencsak szektás szavazóbázisa van. Nem érték tőlük akár verbális, akár fizikális támadások?
Fizikai atrocitások nem, azzal, hogy mit írnak rólam vagy nekem az interneten, nem volt időm foglalkozni, mert örülök, hogy a gyerekeimnek anyja tudok lenni, annyira elfoglalt vagyok mostanában. De nem is érzem, hogy feladatom lenne megváltoztatni az emberek fejében élő gondolatokat, számomra az a fontos, hogy a saját fejemben tegyek és a magam elvárásainak megfeleljek.
Ön megedződik a támadások hatására vagy már könnyedén kezeli?
Soha semmi sem pereg le egy művészről, hiszen azért művész, mert érzékeny személyiség, főképp egy színész, aki a lelki rezdüléseivel fejezi ki önmagát. Legfeljebb színművészként van lehetőségem az engem ért akár pozitív vagy negatív élményeket egy szerepbe belehelyezni és ezáltal megszabadulni azoktól. Ezért fontos nekem a munkám, amit mindig igyekszem a legnagyobb alázattal és szakmai tudással elvégezni.
És a szakmai közeg valóban annyira megosztott politikailag, mint ahogyan kívülről tűnik?
Mint az egész társadalmunk. De a legfontosabb számomra, hogy mind a szakmában, mind a társadalomban soha ne azt keressük, mi választ ketté minket, hanem azt, hogy mi az, ami összeköt.