Külföldön a fülembe súgják: mi Orbán Viktorral vagyunk, nekünk is fontos a család és a haza

A Himnuszt és az Imádságot énekelte el Molnár Levente világhírű magyar operaénekes a Békemeneten Orbán Viktor miniszterelnök beszéde előtt. A New York-i Metropolitan, a párizsi Opera, a bécsi és a müncheni Staatsoper ünnepelt művésze azt mondta az Origónak: "Hős nemzetem hősies megnyilvánulásában vettem részt. Végignéztem a hatalmas tömegen, aminek nem is láttam a végét, és a Csíksomlyói búcsú lelkisége kerített hatalmába. A jelen a majdani történelem egyik nagy pillanata, és ebben élünk. Egyértelmű, hogy Európát védeni kell, józanságra inteni, és nemzeti hagyományait nem szabad elherdálni. A múltunk - mint Európa védője - ismét hangsúlyos lett. Mindenféle baj és megpróbáltatás sújtja Európát, így a Kárpát-medencét, és minket magyarokat, Magyarországot - Paradicsom hazánkat. A Békemenet alatt a magyarok sokasága erőt, békét és összetartást sugárzott. Erre van igazán nagy szükség." Molnár Levente beszélt arról, hogyan viszonyulnak büszke magyarságtudatához külföldi kollégái. Suttogva mondják, hogy a magyar miniszterelnökkel szimpatizálnak, és gyakran harcol is a magyar konzervatív értékekért és előrelátó miniszterelnökéért.  Amikor ismerteti a magyar történelmet és virtust, nyomban elismerés, megértés fogadja nemzetünket. Gyakran fordult elő külföldi operaházakban, hogy magyar zászlót lengettek az előadásai végén. A művész beszélt a legutóbbi, egyik legmeghatározóbb fellépéséről, A Kékszakállú herceg váráról, ami tengerentúli turnéra készül. Interjú Molnár Leventével a Békemenetről, arról, hogy miért tartja a magyar miniszterelnököt igazi, nagy államférfinak, és a kultúra erejéről. 

A Békemeneten, Orbán Viktor beszéde előtt énekelte el a Himnuszt és az Imádságot. Mit látott, mit érzett a színpadon állva?

Ott kezdeném, hogy minden ellenére csodálatos év az idei, mert volt alkalmam megérezni a magyar összetartozást, a magyar erőt. Részt vettem a Csíksomlyói búcsún, a Mária Út zarándoklatnak én voltam a fővédnöke - a nemzeti egységért vállaltam ezt a zarándoklatot. A Békemeneten úgy éreztem, mintha teljesült volna ez az egység. A Csíksomlyói hegyen elénekeltem az Imádságot. Erőt, összetartozást és a magyarság szépségét tapasztaltam, mint mindig odahaza. Ezt éreztem most a Békemenet alatt is.

Magyarországnak egy új arcát fedeztem fel, ami hasonlít a székely lelkületre. Erő és kedvesség - ebben rejlik a béke.

Amikor megérkezett a színpad elé a tömeg, elámultam, megnyugodtam, és nagyon jó volt magyarnak lenni. Le is videóztam a hatalmas, hömpölygő tömeget, és ezt a pillanatot örökre a szívembe zártam.

Az Imádságot egyébként a Nemzeti Táncegyüttes Toborzó című előadásában is énekli... Miért ezt a dalt választotta a Békemenetre is?

Ez a dal egy ima és egy áldás egyben. Úgy érzem, ha ez meghallgattatik, a magyarság végre megbékél, egységes lesz, és elfogadja nemzeti szent küldetését. Megtiszteltetés volt, hogy a miniszterelnök úr és kedves felesége elolvasta az Origóban megjelent interjúmat, amit a Toborzó című produkcióról adtam, és ellátogatott az előadásra, amely kiváló magyar minőséget képvisel. Itt hallotta tőlem az Imádságot, és kérte, hogy ez mindenképp csendüljön fel a Békemeneten, hiszen erre a magyarságnak nagy szüksége van.

Orbán Viktor miniszterelnök és Molnár Levente operaénekes Forrás: Molnár Levente

Miről beszélgettek még?

Az Imádság igazságáról: "Isten áldja meg a magyart, tartson neve, míg a Föld tart. Isten áldjon meg bennünket, minden igaz magyar embert." Méltatta a Honvéd Táncegyüttes kiváló előadását, a huszárokról beszélgettünk, a magyar virtusról, és az Ima dal mélységéről. Megkértem szépen, hogy megörökíthessem ezt a pillanatot, mely számomra nagyon fontos és emlékezetes marad. Beszélgetésünk megnyugvást és reményt adott.

Nemzetünk jó kezekben van népek harcának zajló tengerén.

Az egész világot lenyűgözi a karizmájával és tehetségével.

Amikor Magyarország miniszterelnöke valamit mond, Európa és a világ odafigyel rá. És mi, magyarok is - akármelyik oldalon is áll az ember.

Mert van ereje, létjogosultsága minden megszólalásának. Én persze művészi oldalról tudom ezt megfogalmazni leginkább - Bánk bán bőrébe bújva. Az én Bánk bánom erős, férfias, székely Bánk bán, tele sajgó fájdalmakkal. Általa is érzem, hogy milyen egy igazi államférfi. Székelyként érezzük és tudjuk, látjuk az emberek szeméből, hogy ki nemzeti érzésű, kinek fontos a magyarság. Ez az érzés hatványozódott igazi kultikus magyar vezetőnk, Orbán Viktor személyében. Amióta Orbán Viktor a miniszterelnök Magyarországon, a határon túli magyarokat tisztelet övezi mind a politikában, mind pedig a közéletben. Ezért hálásak is leszünk mindig. Sohasem felejtem el, amikor más nemzetek gyaláztak minket, és az akkori Gyurcsány-kormány semmilyen módon sem állt ki mellettünk. Kinevették azt a politikát, ami a magyarság meggyalázásában nyilvánult meg 2006-ban. Úgy érzem, ez a mostani ellenzéki komédia – habár annak se nevezhető, mert a komédia egy értékes műfaj – teljesen méltatlan a magyar nemzethez, a magyarság kultúrájához, dicső múltjához és értékeihez.

2021. október 23. Békemenet, Erzsébet tér - Molnár Levente Fotó: Csudai Sándor - Origo

Visszatérve a Békemenetre: látta a tömeg végét fentről, a színpadról?

Nem lehetett látni a végét. Mindenhol embertömeg volt. Biztos, hogy több százezer ember jött el. Éppen ma jártam azon az útvonalon autóval, és csodálkoztam, hogy mennyire hosszú, és ez végig tele volt emberekkel. Hihetetlen. Kicsit azt érzem, hogy a zarándoklatnak lett foganatja. Tudja, nem gondoltam még nyáron arra, hogy kapok egy ilyen felkérést, hogy énekeljek a Békemeneten. Sosem gondoltam volna, hogy a miniszterelnök úr elolvassa az Origo cikkét, és eljön az előadásunkra. Egymás után jöttek a megtisztelő, fantasztikus élmények. Remélem, egyszer majd tudok a miniszterelnök úrral beszélgetni mélyebben is a kulturális élet lehetőségeiről és jövőjéről. Meggyőződésem ugyanis, hogy Klebelsberg Kunónak volt igaza, aki a Bethlen-kormány közoktatási minisztere volt. Azt mondta:

ne feledjük, hogy a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tartja meg, és teheti ismertté és naggyá."

Hihetetlen erő van most a magyarságban. Aki nem azt keresi, hogy itthon mibe lehet belekötni, hanem megtalálja a helyét, dolgozik, boldogul, óriási szolgálatot tesz az örökéletű magyarságnak. Fontos, hogy megmaradjanak a keresztény értékeink. Jelenleg Orbán Viktoron kívül ezt senki sem tudná ilyen erősen védelmezni.

Államférfi nem születik minden évszázadban. Nekünk most egy rátermett, előrelátó miniszterelnökünk van.

Komoly gondolkodású, művészi szemszögből megfogalmazva lényegében egy hamleti figura. Azt teszi óriásként, amit egy ilyen helyzetben egy kis ország tehet. Vagy ismét említhetem Bánk bánt - amit Vidnyánszky Attila rendezésében játszom. Annyira szűk és nehéz az a mezsgye, ahol ez a kis ország tud lavírozni a nagyhatalmak érdekei között, hogy megtartsa függetlenségét, önállóságát. És ehhez kell a kultúra. Nem akárhogy, hanem a lehető legigényesebben, mert nem mindegy, hogy milyen érzés és gondolat születik meg a munkáját végző magyar emberben.

Molnár Levente operaénekes Fotó: Talán Csaba

A világ legnagyobb operaházaiban lép fel, New Yorktól Japánig mindenhová hívják. Mit szólnak a külföldi kollégái, amikor megtudják, hogy nemzeti érzelmű magyar?

Tetszik az, hogy beszélnek Magyarországról, és sokan észreveszik, hogy a nemzet megpróbál önállóan boldogulni, és hagyományos keresztény értékekre építeni.

Külföldi útjaim során voltak olyan helyzetek, amikor a fülembe súgták halkan, "mi Orbánnal vagyunk, nekünk is fontos a család, a haza". Kár, hogy az ilyet a külföldiek csak suttogva merik vállalni.

Sok helyen letámadtak, hogy mi zajlik Magyarországon, mi ez a folyamatos diktatúra. Én ezt könnyedén megcáfolom, ugyanis itthon nagyon szabadnak érzem magam. Ezt a szabadságot máshol nem tapasztaltam. Sértődve veszik tudomásul, hogy ők nem élnek igazi, szabad életet az ő országukban. Mondom mindezt úgy, hogy rengeteg országot bejártam, és volt, ahol életvitelszerűen is tartózkodtam, és a mai napig élhetnék több helyen. Itthon minden épül, mindenre jut pénz. Legtöbben megértik, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon. Egy szó mint száz, a mi nemzeti öntudatunk nem a franciákéval vetekszik, amiből már csak az maradt, hogy „francia bor, francia étel és francia nő".

A magyarságtudatának hirdetése miért ilyen fontos?

Tudja, ha egy nemzetközileg elismert művész, akit valóban a világ minden pontjára hívnak A-kategóriás operaházakba szerepelni, akkor talán van súlya annak, amit mond. Én pedig ki is mondom. Mert kimondhatom. Azért merem jártatni a számat, mert nem vagyok senkire rászorulva. Ki lehet mondani sok mindent, és ki is kell. Többször voltam olyan helyzetben, hogy meghívtak előadást tartani a magyarságomról és nézőpontjaimról. Igaz, hogy ezek többnyire magyar szervezetek voltak, de kifejezetten élveztem, hogy sok mindenkinek tetszik, ahogy a szüleim neveltek, ahogy vigyázok értékeinkre, és ahogy megélem a magyarságom. Nagyon gyakran találkozom az identitászavarral, lehet az bármilyen irányú.

Én székely magyar férfinek születtem, majd keresztény lettem, zenével kezdtem foglalkozni, apává váltam, és egy hasznos, jó ember szeretnék lenni a társadalom számára. Ez az én identitásom. Szerintem ennél több senkire sem kéne, hogy tartozzon, nem kéne problémát csinálni belőle, és tiszteletben kéne tartani azt, hogy én mindezt nagy becsben tartom.

Tudom, hogy a világ a jóléti társadalomban mostanában mindent kitalál azért, hogy valahol szaporodjanak vagy éppen ne, problémákat kreálnak azzal a címszóval, hogy légy egyedi és különleges. Ezzel viszont sok különféle egyént és csoportot hoznak létre, akik közt bizony előtérbe kerül a különbség, és ezáltal a megkülönböztetés. Nem hiszem, hogy a gyerekeink vállára szabad lenne olyan terheket tennünk, amit még nem értenek. Az agresszív LMBTQ, stb. propagandát igen átgondolatlannak és károsnak tartom. Sajnálom, ha az Unió nem veszi észre az ennél égetőbb problémákat.

Molnár Levente operaénekes fotó: Talán Csaba

Nem szokták megszólni akár külföldön, akár itthon, hogy sokat politizál?

Én már egy nagyon kegyetlen politikai döntésbe születtem bele: Trianon. Miért ne politizálhatnék?

Én határon túli magyar vagyok. De úgy is mondhatnám: határtalan magyar, ahogy Kányádi Sándor mondta. Minden határon túli magyar.

Azt vallom: bárminek születik az ember, azt tartsa tiszteletben. Tevékenykedem. Amellett, hogy rengeteget fellépek, tavaly nagy lelkesedéssel elindítottam a Partiumi Keresztény Egyetemen a magánének szakot. Jövőnkbe vetett hitünk a fiatalokban rejlik. Szép eredményeket tudunk felmutatni. Nem akkor jöttem haza külföldről, amikor már nem kellettem ott, hanem karrierem csúcspontján. Két egyesületet is létrehoztunk, amelyekkel immár hetedik éve színvonalas mesterkurzusokat tartunk Erdélyben. Sohasem fogom elereszteni szülőföldemet, amit csak tudok, és amiben jó vagyok, haza fogom vinni. Komoly elképzeléseim vannak, hogy hogyan lehetne az erdélyi gazdag kultúrát ismertté és nemzetközivé tenni. Eddigi próbálkozásaim komoly falakba ütköznek, de nem adom fel. Érzem azt, hogy hazám földjén kell a tehetségemet kamatoztatni, és új szintre emelni a kultúrát.

Tavaly, amikor beszélgettünk, azt mondta, egyre kevesebb külföldi fellépést szeretne vállalni. Miért döntött így?

Tizennégy évig folyamatosan utaztam. A legjobb házakban énekeltem. És persze énekelek is majd, de ez most kevésbé érdekel. Most az a fontos, hogy itthon dolgozhassak, hogy itthon, az én környezetemben legyen rend. A pandémia előtt egy évvel már eldöntöttem, hogy nem szeretnék olyan sokat külföld rabja lenni, és ebben fontos szerepet játszik a kislányom. Mintha egy angyal súgta volna nekem ezt a döntést. Rengeteg helyre hívtak, marasztaltak,

Levi, ne menj haza Magyarországra, maradj itt, világsztár vagy, itt még nagyobb lehetsz."

Én azt mondtam:

a családommal szeretnék lenni. Házat szeretnék, kutyát, cicát, lovat."

Bolondnak néztek. Aztán kitört a járvány, és sok kiváló operaénekes külföldön ragadt egy bérelt lakásban teljesen egyedül, és még fellépni sem tudtak. Azt mondták: milyen jó neked, Levi, hogy otthon lehetsz a saját házadban a családoddal. Az Isten segített rajtam, józanul kezdtem gondolkodni. Azt éreztem, hogy most már eleget adtam a világnak. Szeretnék itthon lenni, itthon dolgozni, és magamból többet adni a hazámnak. Ebben minőségi és jó partnernek bizonyult a Coopera.

Molnár Levente operaénekes fotó: Talán Csaba

Miért fontosabb az itthoni munka, mint az, hogy világszerte sztárként ünnepeljék?

Ez végtelenül egyszerű:

mert itthon fáj. Itthon számít.

Engem nem érdekelt annyira Németországban, Amerikában vagy Franciaországban, hogy milyen a politikai helyzet. Mert nem az enyém. Nem érdekelt az sem annyira, hogy például egy hatalmas siker után hogy ünnepelnek az amerikaiak. Mindig arra gondoltam, hogy a magyar tud igazán mulatni, még ha nincs is annyi pénze. Magyarul sokkal szebb minden.

Itthon figyelem a környezetemet, a kultúrát és politikát, mert ez a fontos.

Milyen csodálatos, hogy a magyar nép egyedi és különleges. Bárhol jártam a világon, bármennyi országot ismertem meg, mindig azt láttam, hogy a mi nemzetünk hagyományai, értékei a leggazdagabbak. Lásd a sok tájegységünket, szokásainkat és hagyományainkat. Zseniális nép a magyar. Mi vagyunk azok, akik az 1568-as tordai országgyűlésen elsőként hirdettük ki a szabad vallásgyakorlást. Nemcsak a Rubik-kockát, a C-vitamint, a dobostortát és a tollat adtuk a világnak, hanem az addig elképzelhetetlen szabad vallásgyakorlást is. A szabad Istenhitet. Büszke vagyok a nemzetemre. Milyen különlegesek és egyedülállóak a palócok, a székelyek, a mezőségiek, a csángók, a dunántúliak, a déli magyarok, a borsodiak vagy akár a nyírségiek, stb. A Kárpát-medence zavarba ejtően tökéletes. Vigyáznunk kell rá. Az ellenzékiek fel sem fogják, mit tesznek, és milyen egységet próbálnak megbontani.

Azt is mondta, hogy a hibáinkat viszont el kell ismerni. Mik a hibáink?

Egy dolgot nem tudtam soha elmagyarázni a külföldieknek. Azt a tipikus magyar szemléletet, hogy

dögöljön meg a szomszéd tehene is."

Ezt semmilyen nyelvre nem tudtam érthetően lefordítani. Ez a mi bajunk. A magyarok saját magukkal versengenek. Pedig, ha mindenki próbálna önzetlenül előrébb jutni, dolgozni, mindent megtenni saját magáért, a családjáért, a hazájáért, és örülne a szomszéd sikerének is, sokkal boldogabbak lehetnénk. Fontos, hogy mosolyogjunk egymásra. Ez a kis magyar nemzet végre újra elkezdett magára találni. Pedig sok pofont kapott a történelem során, rengeteg rossz dolgot éltünk át, mégis vagyunk, létezünk, és azért kell élni, dolgozni, hogy jobbá tegyük nemzetünk sorsát.

Molnár Levente operaénekes fotó: Talán Csaba

Térjünk rá az operára: egy csodálatos, egyedülálló előadást láthattak már a nézők az utóbbi hónapokban: A kékszakállú herceg várát mutatták be Zakariás Zalán rendezésében. Azt nyilatkozta egy helyen, hogy ez az előadás egészen különleges az ön számára. Miért?

Szeretem, ha gyönyörű operaelőadások születnek. A Cooperával sikerült is néhány fantasztikus dolgot kiötlenünk, a Zakariás Zalán által rendezett Kékszakállú pontosan ilyen. Ha mennyiséget nem is tudunk produkálni, de minőséget mindenképpen. Például a Helység kalapácsából készítünk majd egy operaelőadást, de a Csipikéből is tervezünk egy produkciót. Van még egy óriási tervem: a tordai országgyűlés történetéből álmodtam meg egy operát. Azt a történetet mesélné el, hogyan született meg a döntés, a szabad vallásgyakorlás kihirdetése, az akkori politika vívmánya tükrében. A kékszakállú herceg várát is – ahogy már említettem - a Cooperával valósítottuk meg.

Hihetetlenül mély előadás lett, és amint meglátták, meg is hívták Amerikába a produkciót.

Látja, itt is az a helyzet, hogy nem engem hívtak külföldre, ahol beleesek egy produkcióba, és csinálom a dolgomat, mert a "Levente egy sztár". Nem. Itthon csináltunk egy fantasztikus előadást, mi csináltunk valami hihetetlen dolgot, ami kell Amerikában is. Teljes egészében. Életem egyik meghatározó előadása ez.

Miért olyan meghatározó, hiszen például 2014-ben is énekelte a szerepet párjával, Mester Viktóriával Freiburgban. Most is vele énekel. Akkor is az ország két kiemelkedő művésze állt a színpadon, és most is. Mitől más ez a produkció?

Mert azóta óriási fejlődésen mentünk keresztül. Hihetetlen dolgok történtek velünk. Például megszületett a kislányunk. Ebben az előadásban benne van a lelkünk, pontosabban az, hogy honnan hová fejlődtünk mi ketten. Lényegében az életünket énekeljük el. Amikor két kiforrott, nagyon őszinte művész nemcsak a színpadon van együtt, hanem otthon is. A legmélyebben ismerik egymást. Az előadásban pedig az álmot játsszuk el, amikor mindent elmondunk egymásnak, és tökélyre visszük a kapcsolatot. Megfejtjük, hogy mi az együttélés titka. Az álomban pedig gyönyörű színek vannak, és a lelkek is megjelennek a színpadon - két zongora képében. Az előadást - és persze a próbafolyamatot is - pszichoterápiának mondanám. Én teljesen megnyíltam, sok mindent elengedtem, nekem eddig ez a fő művem. Aki kíváncsi, hogy hol állok vagy hol tart a kapcsolatunk, nézze meg az előadást. Nagyon izgalmas.

Amerikába hívták a produkciót - hol mutatják majd be?

New Yorkban és Kanadában, de egészen biztos vagyok abban, hogy ha meglátják, még további helyekre is meghívják majd.

De Veronába is megyünk, mert a Vidnyánszky Attila által rendezett Bánk bánt oda hívták. Abban szintén biztos vagyok, hogy ha ott meglátják, rá egy évre az Arena Opera Fesztiválra is meghívják.

Látni kell, hogy itthon is születik csoda, és erre van vevő külföldön is. Kérem a Mindenhatót, hogy továbbra is szabadon dolgozhassunk, akinek fontos a haza dolga, a magyar büszkeség, a virtus, alkosson csodákat, mert mi, magyarok képesek vagyunk a legkomolyabb minőséget megteremteni.